Szófelhő

konferencia fordítás konceptualizáció kognitív nyelvi világkép filológia szakdolgozat nyelvészet metafora imperative language patterns phraseology representation death linguistic worldview infinitive szecesszió grammatika főnévi igenév kettős állítmány stilizáció stíluselemzés dekorativitás decorativity nyelvi példa klasszikus modernség eufemizmus euphemistic phrases alcoholic drink irodalmi vita theory of criticism the betrayal of the intellectuals az írástudók árulása recenzió irodalomtörténet recepciótörténet irodalompolitika hungarian literature modernity classical modernism magyar irodalom modernitás cognitive analysis prevalence inflection frazéma frazeológia antonima antonímia horvát nyelv rikkancs bulvársajtó media kognitív metafora kognitív nyelvészet linguistic image of the world cognitive linguistics nyelvoktatás didaktika pszicholingvisztika tartalomelemzés croatian language antonymy irodalmi társaságok modern magyar irodalom ady endre vörösmarty díj literary organizations modern hungarian literature vörösmarty prize irodalomtudomány újraszerkesztés újrafordítás polish language metaphor szaknyelv fordítástudomány retranslation phraseme facebook proto slavic perspective ekvivalencia hatalom ideológia deontikus modalitás sajtótörténet history of press nyelvtörténet dialektológia nyelvi kép világ_nyelvi_képe szemantika nyelvi_kép conceptualization ideology magyar_nyelv nyelvhasználat faktitív ige hungarian language equivalence focalization irony családregény nézőpont fokalizáció gyermekelbeszélő irónia vonzatkutatás szövegnyelvészet nyelvjárás szerb translation tudománytörténet critical_discourse_analysis factitive verb causativity tanulmánykötet optimalizáció zenitism szabadverselés szabadstrófa horvát expresszionizmus zenitizmus önéletrajz performativitás autobiography identity performativity criseology szláv lexika orosz nyelv ősszláv historical linguistics slavic vocabulary avantgárd expresszionizmus horvát filológia nyelvhelyesség funkcióige eszmetörténet narratológia diskurzuselemzés narratology discourse analysis modern_filológiai_társaság krízeológia önéletírás életrajz asszociáció analógia szimmetria nyelvi intuíció nyelvi formalizáció russian language

Kiss Jenő: Nyomárkay István köszöntése 80. születésnapja alkalmából

Elhangzott 2017. április 7-én a Modern Filológiai Társaság és a Magyar Nyelvtudományi Társaság együttes ünnepi ülésén Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Konferenciatermében. A köszöntő megjelenik a Magyar Nyelv folyóiratban, Kiss Jenő akadémikus engedélyével tesszük közzé.

 

 

A Magyar Nyelvtudományi Társaság immár 113 éves történetében a szlavisztika hazai művelői mindig fontos szerepet játszottak. Ez természetes. Hiszen a magyarságnak a szlávsággal, a magyar nyelvnek szláv nyelvekkel való intenzív kapcsolata magától értődővé tette a hazai szlavisztika kiemelt fontosságát. Benkő Loránd néhai elnökünk szavai vezető szlavistáinkra is érvényesek: más nyelvek specialistáinak is „igen határozott volt a magyar nyelv felé forduló figyelme, azaz többé-kevésbé [ők is] hungarológus nyelvészek is voltak" (MNy. 1991: 3). Ez a legnyilvánvalóbb módon a szláv−magyar nyelvi kapcsolatok, tehát a jövevényszó-kutatás területén mutatkozott meg. Mindebből automatikusan következik, hogy a Magyar Nyelvtudományi Társaság életében is mindig jelentős szerepe volt a magyarországi szlavistáknak. Mindig kerültek ki közülük vezető társasági tisztségviselők. Elnök volt például Kniezsa István, alelnök Melich János, Kniezsa István, Hadrovics László, jelenleg pedig Nyomárkay István az. A közgyűlési előadók között is gyakran találkozhattunk szlavisták neveivel (például a következőkkel: Melich János, Kniezsa István, Hadrovics László, Kiss Lajos, Király Péter, Nyomárkay István, Bańczerowski Janusz, Péter Mihály, Zoltán András; minderre lásd Szathmári 2015: 207–211). Természetes az is, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának csak átmenetileg nem volt szlavista akadémikus tagja, amióta – elsőként – Asbóth Oszkár 1892-ben az Akadémia levelező tagja lett. Őt a következők követték: Melich János, Kniezsa István, Hadrovics László, Kiss Lajos és Nyomárkay István.

Nyomárkay István a magyarországi szlavisztikának Hadrovics László után külföldön és itthon is a legismertebb képviselője, aki – összhangban az imént mondottakkal – a Magyar Nyelvtudományi Társaságban több tisztséget is viselt. Volt ellenőr, tisztújító bizottsági elnök és az Idegen Nyelvi Szakosztály elnöke is. Régi választmányi tagnak számít, s immár 12 esztendeje alelnök. Az ő feladata az elnökségben a magyarországi nem magyar és nem finnugor nyelvtudományoknak a társaság vezetőségében való képviselete és a külföldi kapcsolatok elősegítése.

Nyomárkay István szlavisztikai megbecsültségét jól mutatja, hogy a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia is tagjává választotta, hogy elnyerte a Horvát Köztársaság Hajnalcsillag Rendjét, hogy Hadrovics László után második magyar szlavistaként őt tüntették ki a Vatroslav Jagić-emlékéremmel. 2000 óta ő a Studia Slavica Hungarica felelős szerkesztője, a zágrábi és eszéki egyetem díszdoktora. Radoslav Katičić a budapesti szlavisztikai iskola szellemi összetartásának jelét abban látja, hogy Nyomárkay István kiteljesítette a burgenlandi nyelv Hadrovicstól irányított vizsgálatát azzal, hogy kiadta a burgenlandi horvát nyelvtörténeti szótárt (Sprachhistorisches Wörterbuch des Burgenlandkroatischen 1996). Nyomárkay István munkásságának talán legszebb szakmai elismerése is tőle származik, s magyar fordításban emígyen szól: Nyomárkay István a magyar szlavisztikának abba a gazdag és tiszteletre méltó hagyományába nőtt bele, mely példamutató módon volt képes a középső Duna-régió specifikus nyelvi és kulturális közegéhez és a honi földhöz való elkötelezettséget egyesíteni a világszínvonalú kutatással. Hozzáfűzte azt is, hogy a délszláv nyelvújítás és a terminológiafejlesztés kérdéseit német és magyar összefüggéseiben vizsgálva: „ezen a területen lépten-nyomon újat és fontosat fedez fel" (Katičić 1997: 223). Hasonlóképpen az elismerés hangján szól Nyomárkay István munkásságáról az ismert osztrák szlavista, Gerhard Neweklowsky is (2017: 16–19).

Tíz évvel ezelőtt, amikor a Magyar Nyelvtudományi Társaság nevében Bańczerowski Janusz akkori szakosztályelnök köszöntötte az akkor 70 éves Nyomárkay Istvánt, az ünnepeltet egyebek mellett azért dicsérte, hogy a hazai szlavisztika nagyjai (Asbóth Oszkár, Melich János, Kniezsa István, Hadrovics László) emlékének ápolását és munkásságuk szélesebb körben való megismertetését is feladatának tekinti (MNy. 2007: 380). Ezt annak tudatában tette és teszi, hogy nemcsak az fontos, vannak-e eleinknek méltánylandó érdemeik – persze, hogy vannak –, hanem fontos az is, hogy vannak-e, lesznek-e értékeiknek megbecsülői. Ennek a szemléletnek meggyőződéses követője ma is Nyomárkay István, ezért tartja szükségesnek a tudománytörténet művelését.

A tudományt emberek művelik. S az életben nemcsak tudomány van a tudós emberek számára sem. Hétköznapi feladatok, örömök és bánatok egyaránt közös osztályrésze a tudománnyal foglalkozóknak is. S az idő múltával bizony nem annyira megvalósítandó új terveken töri a fejét a kutató, hanem egyebek mellett azon elmélkedik, mi a reálisan megvalósítható a korábbi tervekből a – ki tudja, milyen hosszú – hátralévő időben. A 90. zsoltár 10. versének első fele a vizsolyi Biblia 1590-es kiadása szerint „Az mi eztendeinknec napiai hetuen eztendő, vagy mennél fellyeb nyóltzuan eztendő". S bár az átlagéletkor a zsoltáros idejéhez képest számottevően megnőtt, s Pais Dezső az ifjúkor legfelső határának nevezte, a 80 év akkor is igencsak tiszteletre méltó kor. Ha korábban nem tennénk szert a tapasztalatra, a 80 év bizonyosan meghozza azt a felismerést, amit Kierkegaard úgy fogalmazott meg: az életet az ember csak hátrafelé nézve érti meg, lépni azonban neki is előre kell. Ezt a dilemmát feloldani senkinek sem könnyű. Azt kívánom a Magyar Nyelvtudományi Társaság képviseletében, sikerüljön Alelnök úrnak ezt a mélységesen emberi dilemmát lehetőség szerint minél inkább harmóniában feloldani. És kérem, legyen továbbra is lankadatlan a Magyar Nyelvtudományi Társaság támogatásában. Éspedig még hosszú éveken át. Ehhez kívánok erőt, egészséget, s alkotó kedvet is.

Alelnök Úr! Isten éltessen sokáig!

 

 

Irodalom:

Bańczerowski Janusz 2007: Nyomárkay István 70 éves. Magyar Nyelv 2007/3: 378−380.

Benkő Loránd 1991: A „budapesti iskolá"-ról. Magyar Nyelv 87: 1–14.

Katičić, Radoslav 1997: [cikkcím]. Studia Slavica Hungarica [szám: oldalszám].

Neweklowsky, Gerhard 2017: Zum 80. Geburtstag von István Nyomárkay. In: Nyomárkay István − Papp Andrea (szerk.): Világkép és etimológia. Írások Nyomárkay István 80. születésnapjára. Budapest: Modern Filológiai Társaság. 16–19.

Nyomárkay István 1996: Sprachhistorisches Wörterbuch des Burgenlandkroatischen. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Szathmári István 2015: A Magyar Nyelvtudományi Társaság története (1904–2005). Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság − Tinta Könyvkiadó.