Az MTA Modern Filológiai Társaság 2014. nyári konferenciája A nyelvi pragmatika kérdései szinkrón és diakrón megközelítésben központi téma köré szerveződött. A konferencia helyszíne ismét az ELTE BTK Gólyavár épülete volt.

Az MTA Modern Filológiai Társaságnak éves konferenciájára 2014. június 16-án került sor, a tanácskozás központi témája: A nyelvi pragmatika kérdései szinkrón és diakrón megközelítésben volt. A szakmai eseményt Nyomárkay István, a Modern Filológiai Társaság elnöke nyitotta meg. Vékás Lajos MTA-alelnök az Akadémia, Dezső Tamás dékán pedig az ELTE BTK részéről köszöntötte a konferencia résztvevőit.

A Pro Neophilologia in Hungaria érdemérmet idén Klaudy Kinga professzor kapta.

A délelőtti ülés elnöke: Gadányi Károly. A konferencia első előadását a kitüntetett Klaudy Kinga és Polcz Károly tartotta A fordítástudomány és a pragmatika metszéspontjai címmel. A pragmatika a fordítástudományban a forrásnyelvi jel és a célnyelvi jelhasználó viszonyát tanulmányozza, a fordító mindig kettős szerepben van. A pragmatikai adaptáció a fordított szövegnek az olvasó igényeihez való igazítása (például korábban Dugonits András Voltaire-szövegét a Csepel-sziget említésével fordította). A fordíthatóságban vannak fokozatok: legjobban fordítható a szakcikk és (ha van együttműködés a fordító és a szövegalkotó között) a külföldi propaganda, a fordíthatatlanságról gyakran esik szó a szépirodalom kapcsán, pragmatikai szempontból viszont legnehezebben a hivatalos felszólítás fordítható. Polcz Károly a fordítástudományi-pragmatikai disszertációjában a fordított (film)szövegek beszédaktusait vizsgálta, angol–magyar relációban (például a direktségi fokozatok kapcsán: can you tell me if ... > elárulná, hogy...).

Frank Tibor A történelem nyelve kapcsán számos példát mutatott arra, hogy a magyar történelemkönyvek angolra fordításakor milyen terminológiai problémák merülhetnek fel. A magyar történelmi terminusok fordítása történelemszemléletbeli különbségekre utal. A kormányzó szó (Hunyadi, Kossuth, Horthy) fordítása lehet governor és regent (a király helyettese), a szóválasztás más irányba viszi a jelentést. A tanácsköztársaság angolból magyarra fordítása a republic of councils, orosz hatásra Hungarian republic of sowiet lehet. A kiegyezés (Ausgleich) lehet compromise vagy settlement. A szabadságharc amerikai fordítása war of liberty, ezzel szemben a war of independence mesterséges alkotás. A honfoglalás körülírása sem egyszerű: conquest (erőszakos behatolás) vagy land taking (a föld megszerzése). A nádor szónak nincs egyértelmű megfelelése az angolban. Fordított viszonylatban a latin angolon keresztüli magyarítása gyakoribb mostanában, mint a latin–magyar közvetlen áttétel.

Keszler Borbála Az olvasókhoz való közelítés eszközei a 16-17. századi tudós orvosló könyvekben. A 16-17. századi tudós orvosló könyvek és az olvasóközönség címmel az Ars medica és a Pax corporis orvoslókönyvek vizsgálatát mutatta be. A receptek fő összetevői az iniciátor, az instrukciós rész, a meggyőzés (a reklám). A meggyőzés a pszichoterápia része, eszköze a túlzás, a közvetlenebb kapcsolat, a recept kipróbáltságára utalás, a híres emberekre hivatkozás.

Székely Gábor előadásának címe: Társadalmi változások – családterminológiai változások – a nyelvhasználat változásai. Tizenkét nyelv családi elnevezéseit, rokonságneveket vizsgálta egy kutatócsoporttal együtt. Az anyai szerep esetén az édesanya pozitív tartalommal bír, a mostoha negatívval, ezt helyettesíti a viszonylag semleges nevelőanya (németben: Ziehmutter, Pflegemutter).

Maróth Miklós akadémikus Alá al-Dín al-Túsí 15. századi tudós könyvét ismertette, a világ teremtése témakör vizsgálata alapján. A szerző bírálta az emanáció tanát. A filozófiai terminusoknak az arab nyelvhasználatra vonatkoztatva új jelentéseket ad. A bajan a sajátos arab értelmezési-elemzési mód.

Gósy Mária Markó Alexandrával készített, A megszólalás stratégiái társalgásban című előadásában a grice-i maximák közül először a modor kategóriáját emelte ki. A szóátvétel, a témaváltás régebbi jelzése a rádióbemondók esetén a „más" szóval történt – ezt a funkciót később más jelek vették át. A szóátvételre alkalmas helyet jelzi a beszélő: a külválasztás/kiválasztás (kérdez a beszélő), önkiválasztás (az beszél, aki elsőként szólal meg), ha egyik sem következik be, az eredeti beszélő folytatja a társalgást. A kutatási kérdések között szerepelt a típusok előfordulásának gyakorisága, a hallgatás hosszának hatása a társalgás szóátvételeire, továbbá forduló indításában a diskurzusjelölők előfordulása a különféle típusokban. A típusok aránya formális társalgásban a BEA-adatbázis alapján: 62% önkiválasztás, 32% külválasztás, 6% folytatás. A hallgatás a két forduló közötti „űr" (fajtái: 0 ms hallgatás, átfedő beszéd, szünet). A külválasztásnál hosszabb a hallgatás, mint az önkiválasztásnál, emellett gyakoribb a hezitációs kezdés. A társalgásban a hallgatás tolerálása (és a hallgatás elfogadott hossza) kultúrafüggő.

Bańczerowski Janusz A megnyilatkozás pragmatikai interpretációi címmel tartott előadást. A pragmatika a morrisi, logikai, Bühlerre is visszavezethető felfogásban az adó – közlemény – vevő relációban jelenik meg, a kommunikációban a szemantikai mellett benne foglaltatik az adó emócióiról, attitűdjeiről stb. szóló pragmatikai információ is. A pragmatika nem logikai értelmezése az oxfordi iskolához köthető, ez a beszédaktus-elmélet. A kérdéshez az információkérésen túl különféle intenciók kapcsolódhatnak (kérés, fenyegetés stb.). A szemantika és pragmatika között természetesen nem lehet éles határt húzni.

A délelőtti ülés második részének üléselnöke Nyomárkay István, első előadója Balázs Géza, előadásának címe: Hogyan értjük meg a másikat? A megértés didaktikai modellje volt. A pragmatika a különféle értelmezések szerint a nyelvhasználat tudománya, a megvalósult közlés, a szemiotika egyik ága (Morris), a beszélői jelentés vizsgálata, a „második mondatok" tudománya. Különbség lehet aközött, hogy a beszélő mit mond – és mit gondol („Ugye mi már találkoztunk valahol?" – Szeretnék megismerkedni veled. „Érdekes íze van." – Ilyet ne főzz többet!) Az explikáció és implikáció szabályainak feltárására is alkalmas a pragmatika. Az előadó egy szemiotikai indíttatású ábra bemutatásával zárta az áttekintést.

Bárdosi Vilmos a magyar frazémakincs főbb forrásait ismertette egy készülő frazeológiai etimológiai szótár tükrében. A magyar frazeológia kiindulópontja O. Nagy Gábor Mi fán terem? kiadványa, amely a magyar frazémák eredetét kutatja – példamutató módon (mifántológia). A most összeállítás alatt álló frazeológiai szótárból kapott a hallgatóság mintaszócikkeket. Jelenleg 1630 frazémamagyarázat található a szótárban, ezek 48 fő etimológiai tartományba sorolhatók (irodalom, Biblia, történelem szerepelnek az első helyeken). Részben megegyezik a források sorrendje az európai frazeológiai univerzálékkal, a görög-római mitológia kivételével, amely – például a francia frazémakincshez viszonyítva – kevésbé hangsúlyos a magyar frazeológiában.

Jeremiás Éva előadása A vers és kontextusa címet viselte, a perzsa vers példáján ismertette a versfordítások problémáját. Az újkori perzsa irodalom egyik fő szereplője a 11-12. századi Omar Khajjám. A műfordítónak a versek kontextusát is ismernie kell. Különbség van a formahű és a kontextust is figyelembe vevő fordítások között. Kérdéses, mi a 21. századi kánon.

Jászay László a kompresszív szóalkotásról beszélt, orosz−magyar megfelelések alapján, bőséges példatárral. A témával az orosz beszélt nyelv szakirodalmából Zemszkaja, Magyarországon pedig Répási Györgyné foglalkozott. A jelenség lényege sűrítés, tömörítés, egyszavasítás, elnevezései a kondenzáció, univerbáció. Jelenleg is produktív szóképzési mód. Az ily módon létrejött szavak stílusminősítése lehet semleges, beszélt nyelvi, bizalmas-szleng.

Fábián Zsuzsanna Pragmatikai információk első olasz−magyar nagyszótárunkban címmel tartott előadást. A klasszikus pragmatikai információk a szótárban a szituáció (például: megszólítás), a szereplők és az egyéb kiegészítő-magyarázó információk. A szótárban mindig csak egy (legalább minimális szinten kodifikált) kontextus írható le, az egyedi elemek nem kerülnek a szótárba. Némely esetben a szituáció leírása helyettesíti a jelentést (például a basszuskulcs szó második jelentése), de általában inkább kiegészítő információ a jelentésmegadáskor (társaságban köszönés, kártyajátékban, mondják a szerelmesek, fájdalom vagy gúny kifejezése, levélzáró fordulat stb.). Frazémapélda: megiszom a szerelmét (mondják, ha férfi iszik nő után vagy nő férfi után pohárból). A megnevezett szereplő lehet az alany (cselekvő), a tárgy vagy valamelyik határozó. Az első olasz−magyar kétnyelvű szótár (1912) szerzőjének célja a tanítás is volt: az egynyelvű szótár módszerét (is) alkalmazza a magyarázatokban.

Veszelszki Ágnes Pragmatikai közelítések a digitális kommunikáció nyelvészeti leírásához című előadásában előbb felvázolta a CMC-vizsgálat (computer-mediated communication) és a pragmatika kapcsolódási módjait, majd egy esettanulmányt hozott példaként. A digitális kommunikáció nyelvészeti vizsgálatában először az online szövegnek beszélt nyelvhez és íráshoz való viszonya állt a középpontban, az 1990-es évektől az érdeklődés a strukturális jellemzők (emotikonok, akronimák), később a diskurzusjellegzetességek (online udvariasság, fordulóváltások, az online szöveg koherenciája) felé fordult, a kilencvenes évek közepétől szociolingvisztikai kérdések (például: code switching) merültek fel. A kétezres évek elejétől kezdődtek a pragmatikai vizsgálatok – két irányból: klasszikus pragmatikai területek (implikatúra, preszuppozíció, relevancia, beszédaktusok) és a CMC-specifikus területek (nicknevek, internetes tanácsadás, trollok, koherencia a cseten, flaming). Az előadást példaként az online gyászmunka pragmatikai sajátosságainak vázlatos áttekintése zárta.

A délutáni első ülésen Klaudy Kinga elnökölt. Albert Sándor a lipogramok fordításával foglalkozott, Ahol a fordítás valóban „gúzsba kötötten táncolás": a lipogram fordítása címmel. A lipogram olyan szöveg, amelyből a szerző szándékosan kihagyja az ábécé egy betűjét. Az Oulipo-csoport alkalmazta ezt a technikát következetesen (tagjai többek között: Raymond Queneau, Marcel Duchamp). Georges Perec La Disparition című szövege egy 317 oldalas regény, teljes mértékben e betű nélkül. Három angol fordítása van (A void), egy német, egy spanyol (El secuestro, itt az a betűket hagyták ki). A fordítói rangos kitüntetésekben részesültek. Az ilyen jellegű szöveg átültetéséhez kivételes fordítói kreativitásra van szükség, néha kompenzációs túlzások is előfordulnak, erőteljesebb a diszkurzív szinonimitás jelensége. A lipogram a példa arra, hogy létezik olyan irodalmi alkotás, ahol szinte semmit nem számít a stílus (legkülönbözőbb stílusrétegekből választanak a szerzők).

Horváth Krisztina a francia irodalmi gasztronómiai szöveg műfordítása témakörön belül a Goncourt-díjas Michel Houellebecq A térkép és a táj szövegét elemezte. A francia gasztronómia expresszív jellege, az étkezési luxus leírása és az ebben rejlő irónia miatt a fordítás során komoly fordítói nehézségek merülnek fel. A depresszió kifejezése is az étrenden keresztül történik a Houellebecq-szövegben.

Pál Ferenc Egzotikumok és reáliák hálójában előadásában a klasszikus brazil irodalom 1926-os regényének, Mário de Andrade Makunaimájának a fordításáról beszélt. A tudatos indiánhagyomány-keresés, a legendák és mesék jelenléte, a mű nyelvi és kulturális utaláshálója jelentik a fordítás nehézségét. A rapszódia hangvétele közel áll a székely viccekéhez – nem írói anakronizmus ezek használata a magyar fordításban. A nevek átírása kiejtés szerint történt. Műfordítói leleményre, hapax legomenonokra is szükség volt egyes reáliák érzékletes leírásához.

Papp Andrea és Vihar Judit a készülő műfordítói lexikon munkálatai során előkerült műfordítói rekordokat gyűjtötte össze. Edgar Allan Poe A holló versének 19, Rilke A párduc versének 11 fordítása keletkezett. Papp Andrea ezeket vetette össze különféle szempontok (szóhasználat, alcím stb.) szerint. Vihar Judit Apollinaire Le Pont Mirabeau versének és a 17. századi Macuo Basó japán költő haikuinak, illetve Puskin Anyeginjének magyarra fordításait vizsgálta.

Pátrovics Péter a tegezés-magázás témakörét vizsgálta. A kommunikációs és kultúrkompetencia elmélete jelölte ki az előadás keretét. A nyelvi etiketthez tartoznak a viselkedési normák, az udvariassági szabályok (ide illeszthetők a nyelvi panelek: köszönés, megszólítás, részvétnyilvánítás, gratuláció), a turn-taking szabályai, a szerénység maxima. Kultúraspecifikus eltérések a németországi és az ausztriai németben is megfigyelhetők. Ausztriában (a magyar viszonyokhoz képest) kiemelten fontosak a címek és fokozatok – ezek használata szigorúan szabályozva van, ismeretük elősegíti a sikeres kommunikációt. Ennek megfelelően a tegeződés is viszonylag ritka, akár még baráti kapcsolatban is jellemző a magázódás (életkori eltérések természetesen vannak). A(z egyébként a spanyol adiosra visszavezethető) Tschüss búcsúzás Auf Wiedersehen helyett való használata Németországban nem feltétlenül jelent tegeződést. A lengyel munkahelyen nem általános a tegeződés (az utóbbi időben Magyarországon egyre inkább azzá válik). A lengyel köznyelvben van tegezve magázás (például illegális árusnak mondhatja a rendőr vagy a kapatos vendégnek a kocsmáros: 'szedd össze a cuccodat, uram, és masírozz haza, uram').

A délutáni második ülésen Papp Andrea volt az elnök. Gercsák Gábor A térkép szó kifejező ereje című előadása nyitotta az utolsó szekciót. Az előadó nyolcvan nyelvben vizsgálta a térkép szó előfordulását: legtöbb esetben 'kártya, (föld)abrosz, mappa, földkép' jelentésű megfelelői vannak.

Károly Krisztina fordítási stratégiákat mutatott be a Fordítás és szövegalkotás: szövegszintű stratégiák a magyar−angol sajtófordításban prezentációjában. Az elméleti hátteret egy komplex fordítási szövegelemző modell jelentette. Az előadó a forrás- és célnyelvi elemzést viszonylag semlegesnek tekinthető hírszövegeken végezte.

Lesfalviné Csengődi Ágnes a szlovák Anton Bernolák „Etymologia vocum, slavicarum" nyelvhasználatát elemezte, különösen a szlovák nyelvi sztenderdizáció szempontjából.

Zachar Viktor Neologizmusok fordítása – neologizmusok a fordításban chiazmusos címe német–magyar nyelvpárban a neologizmusok fordítási eljárásait rejtette. A neologizmusok fordítása során használható lehetséges stratégiák a szó szerinti fordítás (tükörfordítás), neologizmussal fordítás, körülírás. Néhány az elemzett példák közül: Ansteckparty, ügyfélkapu, évértékelő beszéd, dédiszitter.

Németh Luca Anna Szempontok az illemirodalom történeti szociopragmatikai vizsgálatához előadásában Leech nyomán alkalmazta az udvariassági elméletekre is vonatkoztatható szociopragmatika kifejezést. Az udvariasság kétarcú jelenség: a társadalmi viselkedés és nyelvi megjelenésmódok nem választhatók el egymástól. A történelmi udvariasság- és udvariatlanságkutatás viszonylag új vizsgálódási terület, ezen belül elhatárolják a pragmafilológia területét. Az illemirodalom komplex forrásegyüttes. Az illemirodalommal foglalkozó történeti szociopragmatikai vizsgálódások elméleti hátterét az udvariassági elméletek jelentik: a társalgási maximák és az arc(ulat)védő tevékenység felől is meg lehet közelíteni a témakört.

A Modern Filológiai Társaság 2014. nyári konferenciáját a Társaság elnökének, Nyomárkay István akadémikusnak az összefoglalása zárta. Az elhangzott előadások írott változata lektorált tanulmánykötetben fog megjelenni.

Beszámoló: Veszelszki Ágnes