Szófelhő

konferencia fordítás konceptualizáció kognitív nyelvi világkép filológia szakdolgozat nyelvészet metafora imperative language patterns phraseology representation death linguistic worldview infinitive szecesszió grammatika főnévi igenév kettős állítmány stilizáció stíluselemzés dekorativitás decorativity nyelvi példa klasszikus modernség eufemizmus euphemistic phrases alcoholic drink irodalmi vita theory of criticism the betrayal of the intellectuals az írástudók árulása recenzió irodalomtörténet recepciótörténet irodalompolitika hungarian literature modernity classical modernism magyar irodalom modernitás cognitive analysis prevalence inflection frazéma frazeológia antonima antonímia horvát nyelv rikkancs bulvársajtó media kognitív metafora kognitív nyelvészet linguistic image of the world cognitive linguistics nyelvoktatás didaktika pszicholingvisztika tartalomelemzés croatian language antonymy irodalmi társaságok modern magyar irodalom ady endre vörösmarty díj literary organizations modern hungarian literature vörösmarty prize irodalomtudomány újraszerkesztés újrafordítás polish language metaphor szaknyelv fordítástudomány retranslation phraseme facebook proto slavic perspective ekvivalencia hatalom ideológia deontikus modalitás sajtótörténet history of press nyelvtörténet dialektológia nyelvi kép világ_nyelvi_képe szemantika nyelvi_kép conceptualization ideology magyar_nyelv nyelvhasználat faktitív ige hungarian language equivalence focalization irony családregény nézőpont fokalizáció gyermekelbeszélő irónia vonzatkutatás szövegnyelvészet nyelvjárás szerb translation tudománytörténet critical_discourse_analysis factitive verb causativity tanulmánykötet optimalizáció zenitism szabadverselés szabadstrófa horvát expresszionizmus zenitizmus önéletrajz performativitás autobiography identity performativity criseology szláv lexika orosz nyelv ősszláv historical linguistics slavic vocabulary avantgárd expresszionizmus horvát filológia nyelvhelyesség funkcióige eszmetörténet narratológia diskurzuselemzés narratology discourse analysis modern_filológiai_társaság krízeológia önéletírás életrajz asszociáció analógia szimmetria nyelvi intuíció nyelvi formalizáció russian language

Jellemábrázolás és jellemfestés a Šâhnâme Bižan és Maniže című történetében

Torma Katalin

 

[Kivonat] [Abstract in English] [A teljes cikk letölthető formátumban]

por  az câre-o mehr-o nayrang-o rang
’tele gyógyírrel és szeretettel, és varázslattal és becsülettel’
Ferdowsi

 

1. Bevezetés

Ferdowsi mintegy hatvanezer párversből álló, az iszlám hódítás előtti Irán történetét elbeszélő, kb. 1000 körül keletkezett epikus munkája – a Šâhnâme – a klasszikus perzsa irodalom első remekműveként vonult be az irodalomtörténetbe. A régi ősök kalandos történetének elbeszélése korának kiemelkedő teljesítménye. Ferdowsi felléptekor ugyan már van hagyománya az újperzsa nyelven készült királytörténeteknek, de a művében bizonyított prozódiában való jártasság, és a költői eszközök mesteri használata a korszakban páratlan. Jelen dolgozatban arra vállalkozom, hogy a Šâhnâme egyik történetéből kigyűjtött példákon keresztül bemutassam, Ferdowsi milyen változatos eszközöket alkalmaz a cselekményben szereplő alakok jellemének bemutatására. A kiválasztott szövegkorpusz a mintegy 1387 sorpárból álló Bižan és Maniže történet, melynek eseménysora, és a szereplők viszonyrendszere  lehetőséget ad a egymástól igen eltérő jellemek és érzelmek bemutatására.

 

2. A jellemábrázolás eszközei a Bižan és Maniže történetben

Az Encyclopaedia Iranica „Ferdowsī” szócikkében Khalegi-Motlagh azt állítja, Ferdowsi Šâhnâméjának Bižan és Maniže történetét feldolgozó része vélhetően a szerző fiatal korában, a nagy munka első darabjaként készült el, mely később lett beillesztve a kronológikus történetelbeszélésbe (Yarshater 1999: 515). Állítását azzal indokolja, hogy e történet elbeszélésének stílusa és kevésbé bravúrós retorikai megformáltsága kevesebb jártasságról tanúskodik, mint az epikus munka egyéb részei. Charles Melville a The Text and Image in the Story of Bizhan and Manezhe című tanulmányában szintén megjegyzi, hogy ez az első történet, melyet Ferdowsi elkészített a Šâhnâméból. A kiforratlanság nyomait két tényezőben látja megmutatkozni: egyrészt a viszonylag gyakori természetleírásokban, melyek költői értékét nem vitatja, másrészt pedig a meglehetősen hosszú és szükségtelen párbeszédek alkalmazásában (Melville 2006: 72). Összeségében tehát Melville is megállapítja, hogy a Bižan és Maniže történet egy kezdő költő munkája, akinek a költői beszédmódban való jártassága nem éri el azt a szintet, mely a később készült részekben megmutatkozik.

Nem kívánom dolgozatomban cáfolni Khalegi-Motlagh megállapítását és Melville megjegyzését, pusztán arra kívánom felhívni a figyelmet a továbbiakban, hogy a szereplők bemutatása céljából készült megjegyzések és leírások igen gazdag, színes képet mutatnak az elemzett történetben. Ha a jellemábrázolás szempontjából fontos szövegrészleteket grammatikai aspektusból osztályozni kívánjuk, három csoport alakítható. Az elsőbe a szóösszetételek, a másodikba a nem mondatértékű megnyilvánulások, szószerkezetek, végül a harmadikba a teljes mondatok oszthatók. Negyedik csoportként az egyetlen szóból álló jelzőket vehetnénk számba, azonban mivel ezek előfordulása a szövegben igen ritka, a továbbiakban részletesen nem foglalkozom velük. Annyi azonban ide kívánkozik, hogy jellemzően egyszerű melléknevekről vagy főnévből képzett melléknevekről beszélhetünk ez esetben. Az elsőre példa lehet a zur (’erős’), de metaforaként akár főnév is sorolható e csoportba, mint például a Maniže jellemzéséhez hasznalt pari (’tündér’), vagy a Bižannal és Rostammal kapcsolatban egyaránt alkalmazott niv (’hős’) kifejezés. A főnévből kézpzett melléknevekre pedig a nâmvar (’név’ + melléknévképző, ’neves, híres’), tâjvar (’korona’ + melléknévképző, ’koronás’), a firuzgar (’győzelem’ + melléknév- vagy főnévképző), vagy a Rostam jellemzésére használt širgir (oroszlán + gereftan ’elkapni’ ige praesens töve, ’oroszlánfogó’) hozhatók fel példaként.

A szóösszetételek és a képzett szavak igen gyakori előfordulása az epikus munkákra jellemző díszítő jelzők (epitheton ornans) nagy arányú alkalmazásának köszönhető. Ugyanakkor megfigyelhetőek más típusú, tehát nem állandósult, hanem alkalmi szőösszetételek is, melyek az egyes szereplők külső vagy belső jellemzőinek leírását szolgálják. Az első csoportba tartozó szóösszetételek és szerkezetek – melyek tehát az egyes szereplők epitheton ornansaként jelentkeznek – közé sorolhatóak csak néhány példát említve a következőek: Bižannal kapcsolatban használt gyakori összetételek a farrox-nežâd (’nemes születésű’), mâh-ruy (’holdarcú’), pur-niv (’vitéz gyermek’). Maniže állandó jelzője a xub-cehr(e) (’szép arcú’). Rostam jellemzésére pedig a šir-mard (’oroszlánember’) és a jahân-pahlavân (’világhős’) fordulnak elő a leggyakrabban. Az összetételek másik típúsa a nem állandó jelzőként, hanem a cselekményből adódó szituáció invokálta, alkalmi jelzők. Ezzel a katergóriával az egyes személyek bemutatásánál majd részletesen foglalkozom, most csak egyetlen példát hozok fel, szemléltetésképpen: mikor Bižan és Gorgin elindulnak Turán felé, hogy megleljék a mezőt, ahol a gyönyörű lányok ünnepelnek, Gorgin a kine-sâz ’bosszúépítő’ jelzőt kapja, előrevetítvén ezzel a események rossz kimenetelét.

A szövegben a személyek tulajdonságaira utaló leírások közül leggyakrabban nem mondatértékű megnyilvánulásokkal, szerkezetekkel találkozhatunk. Sok esetben ezek is állandósult, meghatározott szereplőkhöz köthető részletesebb jellemzések. Különösképpen a tulajdonságra utaló jelzős, illetve a birtokos jelzős szerkezetek sorolhatóak ide. Xosrow több alkalommal előforduló jelzője a šâh-e piruz ’győzelmes király’, Bižan megjelenésének leírására a sarv-e boland ’magas ciprus’ metafora szolgál, Rostam pedig gyakran mint xodâvand-e Raxš ’Raxš gazdája’ jelenik meg a szövegben. De olyan hosszabb, nem mondat értékű leírások is lehetnek az egyes szereplők jellemzésének gyakran előforduló eszközei, mint a Gorgin jellemzésére több esetben használt deli por gonâh ’szíve bűnnel teli’ szerkezet.

A mondat értékű jellemábrázolás céljából tett megnyilvánulások legtöbb esetben egyedi, a szituációból fakadó leírások. Jól szemlélteti ezt az a jelenet, mikor Afrâsiâb lányát erkölcstelen viselkedése miatt a következő szavakkal tagadja ki: bar to nazibad hami tâj-o taxt ’Nem vagy egyáltalán méltó a koronára és a trónra’. De szemléletes példa Gorgin becstelenségéről a nakard ic yâd az jahân-âfarin ’Egyáltalán nem emlékezett meg a világteremtőről’ mondat.

Mint az eddigiekből látszik, igen változatos eszközöket alkalmaz a szerző a történet szereplőinek bemutatására. Az egyszavas, tömör jelzőtől a hosszú, akár több sor terjedelmű leírásig. A leghosszabb jellemzések a szereplők ünnepélyes köszöntései, melyek minden esetben az egyik szereplő megnyilatkozásai találkozáskor vagy valamilyen ünnepélyes alkalommal. Ezek terjedelme általában két-három sor, de terjengősebb dicséretek (âfarin) is előfordulnak a szövegben, mint például Rostam Xosrow erényeit lajstromzó monológja, mely tíz soron át tart (826–835). Mivel ezek a magasztaló ünnepélyes beszédek sok esetben sablonokat használnak, véleményem szerint nem célszerű a szereplők jellemének elemzésében ezekre támaszkodni, így jelen tanulmányban figyelmen kívül hagyom ezeket a  terjedelmes köszöntő monológokat. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a történet dramaturgiai szempontból kiemelkedő pontjain igen hosszú leírásokat olvashatunk az egyes alakokról vagy csoportokról. Mikor Gorgin meggyőzni igyekszik Bižant a turáni útról, a következő, igen hosszú jellemzéssel próbálja társa érdeklődését és vágyát felkelteni:

hame doxt-e torkân pušide ruy / hame sarv- qadd-o hame mošk-muy

hame rox por az gol hame cašm-e xâb / hame lab por az mey be-bu-ye gol-âb

hame dašt bini be-yârâste / co bot-xâne-ye cin por az xâste

’Minden török lánynak arca elfátyolozva /mind ciprustermetű és mosúszillatú.

Minden arc virággal teli, minden álomszem / minden ajak borral teli és rózsavíz illattal.

Egész mező, amíg a szem ellát, feldíszítve / mint a kínai bálványház, kinccsel telve’

A leírás nemcsak terjedelme, hanem retorikai megszerkesztettsége miatt is figyelmet érdemel. A gondolatritmus eszközét használva Gorgin megnyilatkozásának ritmusa felgyorsul, így az útra ösztökélés izgatottságát és sürgetést fejez ki. Ugyanakkor a repetitio alapjául szolgáló, a félsorokat kezdő hame (’minden’) szót követően csak a grammatikai szerkezet formája azonos, mely az első sorban (hame + főnév + eżâfe jele + melléknév), a második sorban: (hame + főnév + melléknév ’tele valamivel’ + főnév), a harmadik sor első fél sorában a gondolatritmust a hame kezdőszót már nem követi olyan grammatikai szerkezet, mely már korábban előfordult volna, felkészítvén ezzel a  befogadót a gondolatfolyam lezárására, melyet az utolsó félsor kezdő szava a co tör meg végképp, lelassítván a leírás hömpölygését és befelyezvén azt. A fent vázolt gondolatritmus működését tovább erősíti a mezőn ünneplők külső tulajdonságainak fokozatos, egyre valószerűtlenebb hyperbolikus leírása, mely végül az utolsó félsorban a kínai bálványház  (azaz a szépségek háza) kincseinek hasonlatával zárul.

Kiemelek egy további, példát, mely képi megszerkesztettsége miatt igen komoly retorikai jártasságra utal. A Bižan és Maniže történet véleményem szerint egyik legmeghatóbb mozzanata Giv egyetlen fia elvesztése miatt érzett bánata. Mint majd a személyekre lebontott ismertetésből látható lesz, a szövegben igen változatos leírások szerepelnek erről. Saját fájdalmáról a következőt mondja Giv Rostam apjához, Zâlhoz érkezvén:

… ruyam na-bini be-rang / ze-xun-e može pošt-e pâyam palang

’… az arcomat nem látod színesnek / a szempillámból hulló vértől mögöttem (nyomomban) párduc’ (A sor értelmezésében köszönöm Omid Mallak Behbahâni segítségét.)

A bánat leírását két szemléletes kép szolgáltatja. Az első félsorban a szomorúságtól elsápadt, színtelen arc képe jelenik meg, a második félsorban pedig a gyermek elvesztése miatt hullajtott könnyek költői megfogalmazása olvasható. A szöveg egyéb helyein is gyakran előforduló hyperbola a xun (’vér’) szó alkalmazása a könny helyett. Hasonlóképpen a víz jelenésű âb lexéma is sűrűn a könny szinonímájaként szerepel. Azonban, míg ez utóbbi semleges, a xun szó könny értelemben való használata a szemantikai mező költői kitágítása. A hyperbola használatának célja a szívfájdalom erősségének érzékeltetése. A lehető legnagyobb szomorúság az, melyet Giv átélni kényszerül: gyermeke elvesztésének lehetősége miatt vérkönnyeket hullajt. Ugyanakkor az apa-gyermek viszony ismerete egy újabb asszociációs mezőt is működésbe léptet: a vér ebben a kontextusban egyszerre utal a vérségi kapcsolatra is, mely Giv és Bižan között fennáll. A pars pro toto alakalmazásásával (xun-e može) a kép tovább finomodik. A történet egyéb helyein is előfordul a sírással kapcsolatban a szempilla említése, azonban ez az egyetlen hely, ahol nem feltétlenül eredeti jelentésében használatos, hanem a szem egészére utal. Megjegyzendő, hogy a synecdoche működésmódjára jellemzően a szempilláról éppen lehulló könycsepp képe is felidéződik, mely a sírás folyamatosságát, éppen-megtörténését érzékleteti. Végül a pošt-e pâyam palang képben a prosopopeia egy gyönyörű példáját láthatjuk, melynek alapja a külső hasonlóság. A két félsor teljes jelentése ugyanis az, hogy Giv oly mértékben el van keseredve fia elvesztése miatt, hogy bánatában vér-könnyek csepegtek végig az úton, amint hozta Xosrow segítségkérő levelét Rostamnak, és a lecseppenő könnyei úgy összepettyezték az utat, hogy az olyan lett, akár a párduc bőre. A tömörítés és költői képek burjánzásának egy csodálatos példáját láthatjuk ebben a mondatban, mely – visszatérve Khalegi-Motlagh és Melville kijelentéseire – kiemelkedő, bravúros retorikai megoldásnak tekintendő.

 

3. A Bižan és Maniže történet legfőbb szereplőinek jellemzése

A történet szereplőinek bemutatása előtt felmerül a kérdés, ki tekinthető a kalandokkal teli események legfontosabb alakjának. Az a tény, hogy a legrégibb teljes szöveg, a Mohl-féle Šâhnâme – mely 1838 és 1878 között jelent meg először nyomtatásban, Le Livre des Rois címmel (Khalegi-Motlagh 1988: VII) – az elemzett epizódnak a Dâstân-e Bižan bâ Maniže ‘Bižan története Mânižével’ (Mohl 2008: 785) címet adta, s a leginkább igényesnek tekinthető kiadás – melyet Khalegi-Motlagh a firenzei kézirat alapján állított össze – szintén címszereplőként határozza meg az ifjú szerelmespárt (Dâstân-e Bižan bâ Mâniže ‘Bižan története Mânižével’ Khalegi-Motlagh, 1988: 303), arra enged következtetni, hogy Bižan és Maniže a történet két kulcsszereplője. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a szerzői intenciót a mai napig homály fedi, ugyanis Ferdowsi nem adott címet munkája egyes epizódainak. Ennek megfelelően a különböző kéziratokban a másolók interpretációjának következtében számos címváltozata lehet az egyes történeteknek. Melville a Bižan és Maniže történetéről írt tanulmányában említ néhány címváltozatot, melyek érdekessége abban rejlik, hogy a hangsúly ezekben a szerelmi történetről a harciasságra helyeződik át (Melville 2006: 73–74). A Story of Bizhan-i Giv and Gurgin-i Milad cím például arra ösztönzi a befogadót, hogy a történet olvasása, hallgatása közben a Bižan és Gorgin közötti bonyodalmakra koncentráljon. Megjegyzem ez a cím választás számomra indokoltabbnak tűnik, mint az általánosan elterjedt változat, ugyanis a történetnek ez a rétege az, mely bonyodalmak valódi okozója, s melynek végső megoldása (Bižan megbocsátása) zárja le a történetet. Egy másik, Melville által közölt címváltozat a The story of Bizhan and the wild boars, mely Bižan harciasságát állítja a középpontba, ugyanakkor nem teremti meg a teljes szövegkohéziót, ugyanis e cím pusztán az eseménysor egy kezdeti epizódja, melynek a későbbiekben már nem lesz meghatározó szerepe. Melville megemlíti, hogy feltételezhetően a szövegben a gorâz szót nem eredei értelmében’vaddisznó’-ként kell interpretálni, hanem e kifejezés a turáni harcosokra értendő. Megjegyzését azzal támasztja alá, hogy a harcos Bižan nem indulna háborúba (jang) vadállatok ellen, tehát ez esetben mindenképpen embereket, harcosokat kell érteni a vaddisznók alatt. Sok változat címe Bižan központi szerepét emeli ki, a tömör Bižannâme (’Bižan könyve’) címmel. A Khalegi-Motlagh-féle Šâhnâme-kiadás további címváltozatokat is közöl: Goftâr andar dâstân-e Bižan-o Maniže ’Beszéd Bižan és Maniže történetéről’, Dâstân-e Bižan-e Giv va jang-e gorâz va xadiᶜat-e Gorgin bâ Bižan va cegunegi-ye Îâl-e Bižan bâ Maniže-o Arfâsiâb ’Történet Giv fia Bižanról, a vadkanok harcáról, Gorgin Bižan elleni csalásáról, és Bižan Manižével és Afrâsiâbbal való viselkedésének milyenségéről’ (Khalegi-Motlagh 1988: 303).

Mint ismeretes, a cím – mint genette-i értelemben vett paratextus – az irodalmi szöveghez szervesen hozzátartozó elemként funkcionál, sőt sok esetben az interpretáció kiindulópontjaként határozódik meg. Azonban egy olyan szöveg esetében, melynek címe nem a szerző invenciója, pontosabban nem bizonyítható a szerzői szándék – tekintve, hogy számos, egymástól lényegileg eltérő interpretációt implikáló címváltozat létezik – nem javasolt a kéziratmásolók által kitalált cím szerepét túlértékelni, egyedi értelmezésben kiindulópontként felhasználni. Ha azonban mégis ezt tesszük, tisztában kell lennünk azzal, hogy nem a szerzői intenció értelmezésünk kiindulópontja, hanem egy kéziratmásoló interpretációja. Természetesen egy ilyen szöveg esetében, melynek számos változata ismeretes, azzal, hogy a sok lehetőség közül az egyik variánst választjuk ki, már eleve alávetettük magunkat a manuscripum készítője értelmezésének.

Visszatérve a cím és a főhős(ök) kérdésének problémájára: ha eltekintünk a történet megjelölésére szolgáló paratextusvariánsoktól, és pusztán magát a szöveget vizsgáljuk, érdekes következtetésekre juthatunk. Statisztikai alapon vizsgálva Bižan, Maniže és Rostam aktív részvételét az eseményekben arra a megállapításra juthatunk, hogy közel azonos mértékben szerepelnek a történetben, annak ellenére, hogy Rostam csak a cselekmény közepe felé tűnik fel (660. sorban), azonban ettől a ponttól kezdve folyamatosan a színen van. Jól szemlélteti a három alak közel azonos súlyú szereplését a narrátor, illetve a többi szereplő áltat tett, a jellemábrázolás szempontjából meghatározó kijelentéseinek előfordulása: Bižan, Maniže és Rostam karakterisztikus tulajdonságairól, illetve cselekedeteiről hozzávetőlegesen azonos mennyiségű megjegyzés, leírás szerepel az eposz jelen epizódjában. ( Rostamról és Bižanról 50 ilyen idézet olvasható, Manižéről 44.) Ezek alapján, tehát arra a következtetésre juthatnónk, hogy e három szereplő egyenrangú főszereplője a történetnek. Azonban, ha dramaturgiai szerepük szempontjából kívánjuk rangsorolni a történet e három karakterét, vitathatatlan, hogy Rostamé a központi szerep. Nemcsak a Bižan önfejűségéből, vágya követéséből (xod-kâme) fakadó bonyodalmat oldja meg sikeresen Rostam, hanem leleményességéről, óvatosságáról tanúskodik a kereskedőnek öltözés cselével, és erkölcsi nagyságát bizonyítja azzal, hogy Gorginnak esélyt ad a bűnbánatra. Véleményem szerint tehát a Bižan és Maniže történet főszereplője nem a két címszereplő, hanem a minden helyzetben erkölcsösen és helyesen döntő és cselekvő, a bonyodalmakat megoldó Rostam. Ennek fényében a szereplők egyéni bemutatásának sorát az ő karakterével kezdem.

 

3.1. Rostam, a jahân-pahlavân (’világhős’)

A Bižan és Maniže történet abszolút pozitív alakja, aki mindig helyesen cselekszik, ennek megfelelően egyetlen jellemhibájára sem történik utalás, Rostam. A narrátor és a szerplők megnyilatkozásaiból az általános jellemzőkön kívül a királyhoz való hűségéről, a mások iránti empátiájáról és harci erényeiről – mint legfőbb tulajdonságairól – kapunk képet.

Rostam erényeinek, tisztaságának leírására számos példa hozható. Xosrow a sikeresen végzett hőstett után jân-e honar-nak (’erényes lélek’-nek) nevezi Rostamot. Maniže pedig visszaérkezvén Bižanhoz az iráni „kereskedőtől” kapott ételekkel – mit sem sejtve arról hogy a szerelme megszabadítása céljából érkezett híres hőssel találkozott – a következőképpen jellemzi megsegítőjüket: yeki mard-e pâkize bâ-huš-o farr (’egy tiszta, okos és áldott /istentől segített/ férfi’), illetve a szöveg egy későbbi pontján pir-e farrox-pay-e nik-nâm-nak (’Idős /öreg mint főnév/ szerencsés lábú, jónevű’) nevezi. Felhívom a figyelmet arra, hogy a szöveg egy másik pontján Rostam megszólítására Gorgin egyetlen szó kivételével ugyanezeket a lexémákat használja, azonban a szavak sorrendje és kapcsolódás eltérő: nik-pay, farroh-o nik-nâm (’szerencsés léptű /jó-nyomú/, boldog és jónevű’). Mindkét idézetet a nik-nâm (’jónevű’) szóösszetétel zárja. A szó szerinti fordításban ’szerencsés lábú, szerencsés léptű’ kifejezés előtagja azonban a két idézetben eltérő: Maniže a farrox, Gorgin a nik előtagot használja. S míg Manižénél a farrox a szóösszetétel előtagjaként szerepel, ugyanez a szó Gorginnál önálló melléknévként kerül a mondatba. Rostam nemeslekűségére szintén gyakran történik utalás: râd-mard (’nemes ember’); dar-e râd-mardi-o band-e balâ (’nemes ember ajtaja/kapuja és a balszerencse megkötője vagy’). Nemeslelkűsége abban is kifejezésre kerül, hogy környezete nagy tisztelettel tekint rá. Ezt legérzékletesebben az a jelenet fejezi ki, melyben Rostam Xosrow udvarába érkezik, s nemes emberek mennek ki fogadására, akik szinte istennek kijáró tisztelettel tekintenek rá:

nešastand gordân-o Rostam bar asp / be-kerdâre raxšande âẕar Gošasp

’A hősök leültek, és Rostam a lován / mint a ragyogó Gošasp tűz’

Rostam kiemelkedése környezetéből a jelenet résztvevőinek elhelyezkedése által is kifejezésre jut: míg tisztelői a földön, Rostam híres lova, Raxš hátán ül. Így a fogadására érkezettek és Rostam közötti erkölcsi különbség a térbeli távolság által is érzékeltetve van. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Xosrow alattvalói nemtelen emberek lennének, pusztán a főhős feljebbvalósága, már-már isteni jelleme van hangsúlyozva. E képzetet – Rostam istenhez hasonlatos nagyságát – a Gošasp-hasonlat tovább mélyíti. Egy további költői leírást is idézek példaként arra, mekkora tiszteletet vívott ki magának Rostam nemes tetteivel. Mikor Rostam hét kisérőjével elindul Afrâsiâb birodalmába kiszabadítani Bižant, a következő megjegyzés olvasható: be-kaf bar nehâde hame jân-e xiš (’mindannyian kezébe adták a lelküket’).

Rostam a fent vázolt tiszteletet többek között szolgálatkészségével és a királyhoz való hűségével (mard-e xosro-parast) érdemelte ki. Giv szavai tanúskodnak arról, hogy Rostam egy pillanatig sem hezitált Xosrow segítségére kelni:

na-tâbid Rostam ze-farmân-e to / del-aš baste didam be-peymân-e to

’Rostam nem fordult el parancsodtól / szívét a szövetségedhez kötve láttam’

Rostam hűségével és azzal, hogy rá mindig lehet számítani, Xosrow is teljesen tisztában van. A történetben Xosrow többször említi, hogy Rostam mindig készen áll arra, hogy harcoljon a nemes cél érdekében: elsőként Rostámhoz írt segítségkérő levelében – hamiše kamar baste-ye kârzâr (’mindig készen állva a csatára’), majd, mikor Rostam megérkezik hozzá a szolgálat teljesítésére – miân baste dârand pišam be-pây / hamiše be-niki ma-râ rahnamây (’Felövezve készen állsz előttem / mindig társam vagy a jó ügyben’). Rostam hűségének legkifinomultabb megrajzolását a fa-metaforában, és annak továbbfejlesztésében láthatjuk. Gorgin Rostamnak küldött üzenetében a következő megszólítással kezdi mondandóját:

deraxt-e bozorgi-o ganj-o vafâ / dar-e râd-mardi-o band-e balâ

’Nagy fa vagy és kincs és hűség vagy, / nemes ember ajtaja/kapuja és a balszerencse megkötője vagy’

A fenti metaforasorból számunkra jelen pillanatban a fa- és hűség-metafora érdemel figyelmet, ugyanis ez az alapja egy, a szöveg későbbi pontján tett, narrátori leírásnak. Mikor Bižan Rostam elrejtett gyűrűjét megleli, s felsejlik a szabadulás reménye, a narrátor a ’hűség fájának gyümölcsé’-nek (bâr-e deraxt-e vafâ) nevezi a Rostam nevével ellátott gyűrűt. E kifejezésben az előbbi idézet két metaforája összekapcsolódik: Rostam e képben már nem pusztán mint fa és mint hűség jelenik meg, hanem maga a hűség fája, kifejezvén ezzel erkölcsi nagyságát és megingathatatlan odaadását.

Rostam segítőkészségének kulcsa mások iránti empátiája. Igen érzékletes leírások olvashatók arról, hogy Giv bánata és Bižan méltatlan meghurcoltatása mennyire felkavarja lelkét az-u nâme bastad do dide por âb / hame del por az kin-e Afrâsiâb // pas az bahr-e Bižan xorušid zâr / foru-rixt az dide xun bar kenâr (’Amint átvette a levelet, két szeme tele könnyel / szíve tele Afrâsiâb elleni bosszújával. // Majd Bižan miatt kiáltott panaszt / szeméből vér ömlött oldalra/félre’). Még abban a helyzetben sem tudja leplezni fájdalmát, mikor álruhába öltözve érzéketlenséget igyekszik mutatni, nehogy Maniže előtt felfedje kilétét és ezzel Bižan megmenekítésére kieszelt terve kudarcba fulladjon:

be-tarsid Rostam ze-goftâr-e uy / yeki bâng bar zad bolandaš be-ruy

’Rostam megijedt beszédétől / egy nagy (hangos) sóhajt hallatott’

De Maniže, annak ellenére, hogy nem sejti kivel áll szemben, leleplezi Rostam szinlelt érzéketlenségét: ze-to sard goftâr key dar xarad (’Hogyan illene hozzád a hideg beszéd?’).

A számos erénnyel megáldott Rostam azonban mint jahân-pahlavân (’világhős’), niv (’hős’), tiz-cang (’gyorskezű’), šir-mard (’oroszlánember/bátor’), tehát mint kiemelkedően jó és méltán híres (nâm-dâr) harcos kerül bemutatásra, aki nemcsak a kardforgatásban való jártasságának köszönheti sikereit, hanem eszes (xerad) és cseles (kimâ) stratégiájának is.

Már korábban esett szó arról hogy Rostam harciassága gyakran az oroszlán erejéhez és ügyességéhez van hasonlítva (šir-mard). Meg kell jegyezni, hogy nem ez az egyetlen állat, melynek bátorsága, jó értelemben vett vadsága és kitartó küzdelme Rostam harcmodorát is jellemzi. Pirân, mikor Afrâsiâbnak elmagyarázza miért nem tanácsos az iráni hősök haragját Bižan meggyilkolásával fellobbantani, többek között arra hivatkozik, hogy Rostam úgy harcol, akár egy felbőszült krokodil (nahang-e dežam Rostam niv). Később, a turániakkal történő összecsapásban ’mint feldúlt sárkány’ (con eždehâ-ye dežam) küzd ellenségeivel. Ide sorolandó még az a hasonlatokban bővelkedő leírás, melyben Rostam ádáz küzdelme az elszakad gyeplőjű dromedár és a farkas elszántságához van hasonlítva:

be-har su ke Rostam bar afgand Raxš / sarân-râ sar az tan hami kard paxš

be-cang andarun gorze-ye gâvsâr / be-sân-e hayuni gosaste mahâr

be-qalb andar âmad be-kerdâr-e gorg / parâgande kard ân sepâh-e bozorg

’Akármerre fordította (vetette) Rostam Raxšot / a fejeket a testtől mind elválasztotta.

Kezében a bikafejű buzogány / elszakadt gyeplőjű dromedár módjára.

Középre ment akár egy farkas / azt a nagy sereget szerteszórta’

A Šâhnâme egyéb történeteiben is vitézségével kitűnő Rostam a Bižan és Maniže cselekményében központi szerepet kap, melynek során harci erényein túl egyéb pozitív jellemvonásai is bemutatásra kerülnek. Xosrow a Rostamnak írt segítségkérő levelében az iráni šâh szolgálatára készen álló Rostam minden – már az eddigiekben ismertetett – jó tulajdonságát felsorolja:

... pahlavân-zâde-ye por honar / ze-gordân-e keyvân bar âvarde sar

to’i az niyâgân ma-râ yâdgâr / hamiše kamar baste-ye kârzâr

’... az erényes hősfi / királyok hősétől felemelt fejű (büszke)

Az ősöktől te vagy nekem az emlék / mindig felövezve a csatára’

 

3.2. Bižan, a pur-niv (’vitéz gyermek’)

Annak megfelelően, hogy a megnyilatkozó milyen viszonyban van Bižannal, eltérő jellemvonásai kapnak hangsúlyt. Természetesen a történet háttérszituációjából fakadóan az irániak pozitív, a turániak pedig negatív megítélésben részesítik. Kivétel ez alól Pirân, aki Bižan irányába mutatott empátiájával kiemelkedik a turáni szereplők közül. A narrátor leírása szerint az akasztófa árnyékában álló híres (nâmvar) iráni ifjút Pirân sebzett szívűnek (jegar-xaste) látja. A királytisztelő (xosro-parast) Pirânnal szemben a többi megnyilatkozó turáni, vagy a politikai ellenséget, vagy – elsődlegesen Afrâsiâb – a személyes ellenfelet látja Bižanban, ennek megfelelően Maniže szívének rabulejtése miatt ’kártevő gazember’-nek (badkoneš raymanâ), illetve már a tervezett büntetésre is utalva ’lehanyatló-sorsú’-nak (negun-baxt), más szöveghelyen pedig bad-e xire sar-nak (’fejement, ostoba ellenség’) nevezi őt Afrâsiâb. Garsivaz, Afrâsiâb testvére a turáni király leggonoszabb ellenségének nevezi: šâh-râ badtarin došman-ast.

Meglepő módon a legfontosabb iráni szereplők (Rostam, Xosrow és Giv) – a dicsérő (âfarin) beszédeket figyelmen kívűl hagyva – verbálisan nem, vagy nagyon ritkán nyilvánulnak meg Bižan jelleméről. Annál inkább mutatja azonban kétségbeesésük, és Bižan segítségére sietésük, hogy szeretik, tisztelik az ifjú vitézt. Ezen a ponton érdemes kitérni a szöveg azon sajátosságára, hogy a narrátor gyakran valamelyik szereplő nézőpontjába helyezkedve tesz megjegyjést, így az adott szitációban részt vevő figura beszédszólama besugárzik mondandójába. Ékes példa erre, a narrátor történetelbeszélésében kétszer is előforuló pur-niv (’vitéz gyermek’) megnevezés. Mindkét szituációban Giv is jelen van, de a Bižan jelölésére szolgáló kifejezés nem az aggódó apa szájából hangzik el, beszédszólamának besugárzása azonban egyértelműen felfedezhető, ugyanis Bižan – tekintve, hogy egy harcosról van szó – csak Giv szemében pur (’gyermek’). Az apa-„gyemek” összetartozás kifejezését tovább finomítja, hogy mindkét említett esetben a pur-niv az apa nevére, Giv-re rímel. A Manižével való találkozás során is hasonló szövegműködésre figyelhetünk fel, ugyanis a történetnek ez az egyetlen szituációja, melyben a narrátor Bižan vonzó külsejét dicséri: do roxsâr-e Bižan co gol bar šekoft (’Bižan két orcája, mint a rózsa, kibimbózott’), sarv-e boland (’magas ciprus’), mâh-ruy (’holdarcú’). Különösen ez utóbbi példa igazolja Maniže nézőpontjának megjelenését a narrátori dikcióban, ugyanis a turáni lány a dajkájának elmondott üzenetben három alkalommal is holdarcúnak nevezi Bižant.

A narrátor számos Bižan jellemét bemutató tömör megjegyzést tesz, melyek túlnyomó többsége Bižan harciasságának és vitézségének leírására szolgál: razm-zan (’harc-ütő’), Ṭahmura³-e div-band (’dívmegkötő Ṭahmura³’), be-kerdâr-e šir (’oroszlán módjára’), mard-e delir (’bátor ember’), laškar-penâh (’sereg-védelmező’), zur (’erős’), tiz-cang (’éles körmű, harcias’), gohar-e pahlavân (’vitézek fajtájából való’). A harci erények kiemelésén túl egyéb jó tulajdonságaira is fény derül: farrox-nežâd (’nemes születésű’), râst-piše (’jóra szánt, elkötelezett, jó szándékú/irányultságú’), nik-baxt (’jószerencséjű’).

Bižan narrátori leírásainak legművészibb rétege azok, a rendszerint hasonlat alapú, megjegyzések, melyek az iráni ifjút hadakozás közben mutatják be. Két esetben is hatalmas erejének érzékeltetésére az elefánt-hasonlat kerül alkalmazásra:

...con pil-e kafk-afganân / sar-e gur-o âhu ze-tan bar konân

’...mint habvető (tajtkézó) elefánt / a gazellák és vadszamarak fejét testétől elválasztó’

...co pil-e mast / yeki xanjar-e âb-dâde be-dast

’...mint részeg elefánt / vízedzett karddal kezében’

A vadkanok elleni küzdelem leírásánál egy igen gazdag természeti hasonlattal van Bižan lendületes és mindent elsöprő harci buzgalma ábrázolva:

co raᶜd-e bahârân be-Ġorrid saxt / co bârân foru-rixt barg-e deraxt

’Mint a tavaszi villámlás, nagyot ordított / mint az eső, a fák levelét leszórta’

Ugyanez a természeti hasonlat jelenik meg a történet végén. Mikor a turániak elleni harcban részt vesz Bižan, az ellenség feje úgy hullik kardjától, akár az őszi fa levelei a széltől:

sar-e sovârân hamco barg-e deraxt / foru-rixt az bâd-o bar gašt baxt

’A lovasok feje, akárcsak a fa levelei / lehullott a széltől, és megfordult a szerencse’

Bižan fogságának gyötrelmeit három nézőpontból ismerhetjük meg. Elsőként a narrátor leírásából; majd Xosrow, világ-kupájának segítségével bukkan a verembe zárt, leláncolt Bižanra; végül Maniže beszéli el Rostamnak kedvese méltatlan állapotát. Mindhárom leírás hasonló képeket használva szinte naturaliszikus módon jeleníti meg a szerencsétlenül járt hős helyzetét. Maniže a következő szavakkal él:

ke bicâre Bižan bed-ân žarf câh / na-binad šab-o ruz-o xoršid-o mâh

be-Ġoll-o be-mesmâr-o band-e gerân / hami marg juyid zi-yazdân bar ân

’hogy szegény Bižan abban a mély veremben / nem lát estét és reggelt, és napot és holdat

láncban, szögekkel és súlyos bilincsben / folyton a halált kereste (kérte) az istentől a(zok) miatt.’

Maniže Bižanról való megjegyzései azonban elsősorban vonzó megjelenésére vonatkoznak. Már korábban szó volt arról, hogy Maniže kedvesét előszeretettel nevezi holdarcúnak (mâh-ruy), holdnak látszónak (mâh-didâr). Mikor Bižant először megpillantja, szépsége oly mértékben elkápráztatja Manižét, hogy tündézhez (pari) és Siâvaxšhoz hasonlítja őt. Bizonyára Maniže tisztában van azzal, hogy a legendás szépségű iráni hős, Siâvoš (Siâvaxš) már nem él, hiszen az iráni–turáni háború egyik kiváltó oka Siâvoš kegyetlen meggyilkolása volt. Azzal tehát, hogy Maniže a vázolt alakokhoz hasonlítja Bižant, földöntúli szépségét igyekszik hangsúlyozni:

parizâde yâ Siâvaxšiyâ / ke delhâ be-mehrat hami baxšiyâ

va yâ xâst andar jahân rastaxiz / ke be-froxti âtaš-e mehr-e tiz

’Tündérfajzat vagy Siâvaxši vagy, / hogy szíveket szereteteddel admányozol?

Vagy a feltámadás napját akartad, / hogy fellobbantottad a heves szeretet tüzét?’

Röviden érdemes még kitérni arra, hogyan vall Bižan saját magáról. A történet elején, mikor jelentkezik a vadkanok elleni küzdelemre, Xosrownak bizonyítani akarja, hogy fiatalsága ellenére érett a harcra, s megvannak azok a képességei, melyek a feladat teljesítéséhez szükségesek: to bar man besosti gomâni ma-bar (’Ne feltételezz rólam gyengeséget!’), javân-am valiken be-andiše pir (’Fiatal vagyok, de gondolkodásban idős’), man-am Bižan-e Giv-e laškar-šekan (’Giv fia Bižan vagyok, a seregtörő’). Még két olyan megjegyzésről kell feltétlenül szót ejteni, melyek – annak ellenére, hogy nem turáni szereplő szájából hangzanak el – negatív fényben tüntetik fek Bižant. Az első ilyen kijelentést Giv teszi, mikor Bižan önként jelentkezik a veszélyes feladat teljesítésére:

...in javâni cerâ-st / be-niru-ye xod in gomâni cerâ-st

’… Miért e legénykedés? / Miért e túlzott bizalom erődben?’

Mivel a későbbiek során Bižan bebizonyítja, hogy harcban való jártassága nem hiányzott sem a történet elején kapott feladathoz, sem a turániakkal vívott küzdelemben, Giv szavait nem negatív, Bižan rátermettségét kétségbevonó megjegyzésként ajánlott értelmezni, hanem inkább a féltő apa óvó szavaiként kell értelmeznünk. A másik pejoratív jelző a Maniže dajkájával való üzenetváltást leíró jelenetben a narrátor megjegyzéseként olvasható xod-kâme (’saját vágyú, önfejű’) jelző, melynek dramaturgiai szempontból van fontos szerepe, ugyanis, míg Bižan a a fa árnyékában meghúzódva távolról figyelte Manižét, nem érhette semmi baj, azonban attól a pillanattól, hogy megszólítja őt a dajka, beindul az elkerülhetetlen eseménysor, melynek végpontja Bižan fogsága lesz.

 

3.3. Maniže, a xub-cehre (’széparcú’)

A Maniže jellemábrázolásában szerepet játszó szöveghelyeket érdemes három csoportra osztani: külsejére, megjelenésére vonatkozó leírások; az iráni pár választása következtében kialakult kellemetlen helyzetét, és abban való viselkedését ismertető szövegrészek; végül az önfeleldozó segítőkészségéről tanúskodó szövegek halmaza.

A címszereplő lány elkápráztató szépségéről, és környezetére tett hatásáról szóló terjedelmes leírás a dolgozat egy korábbi pontján már bemutatásra került. Ez alkalommal a bot-xâne-ye cin por az xâste képre hívom fel a figyelmet, melyben Maniže és udvarhölgyei mint a kínai bálványház kincsei, tehát isteni szépséggel bíró bálványok kerülnek meghatározásra. A történet más pontjain is előkerül e kép: az ünneplő társaságot megpillantva Bižan előtt mint Qandâhar napjának bálványai tűnnek fel a szépségek, s közöttük Maniže is:

botân did con loᶜbat-e Qandahâr / be-yârâste hamco xorram bahâr

’Bálványokat látott, mint Qandahâr Napja / feldíszítve, akár a víg tavasz’

Hasonlóképpen a bálvány-hasonlattal él Bižan, mikor Afrâsiâbnak beszámol csodálatos elemekben bővelkedő történetéről, melyben saját és Maniže ártatlanságát igyekszik bizonyítani: a xofte bot (’alvó bálvány’) megnevezés egyszerre kifejezi Maniže védtelenségét, s utal emberfeletti szépségére. A turáni lány elragadó megjelenéséről árulkodnak epitheton ornansai is: xub-cehr(e), xub-ruy (’széparú’), xoršid-rox (’naparcú’); csakúgy, mint alkalmi jelzői: negâre samanbar (’jázminkeblű szépség’), sarv-bon (’ciprusfa’). A narrátor költői képekben bővelkedő leírása Maniže arcának szépségét a valószínűtlenségig eltorzítva magasztalja fel: orcájának csillogását a jemeni fényes csillaghoz hasonlítja, arcszínét költői túlzással élve ibolyaszínűként határozza meg, arcformáját pedig két jáznimlevélhez hasonlítja:

be-roxsâregân con Sohayl-e Yaman / banafše gerefte do barg-e saman

’Orcáin akár a jemeni Canopus / ibolyát kapott két jázmin levél’

A második szövegcsoport, mely Maniže jelleméről árulkodik, Maniže mint doxt-e Afrâsiâb (’Afrâsiâb lánya’), nâmvar doxtar (’híres leány’) bukásához kötődik, tehát azt mutatja be, hogyan dolgozza fel Maniže, hogy párválasztása következményeképpen (Bižant, az iráni hadak hősét, így apja egyik ellenségét választotta párjának) megszokott életkörülményeiről és pozíciójáról lemondani kényszerül. Afrâsiâb többek között a következő szavakkal átkozza ki Manižét: bar to na-zibad hami tâj-o taxt (’Nem vagy egyáltalán méltó koronára és trónra.’); s Maniže helyzetét Xosrow eképpen jellemzi: doxt-e gom bude baxt (’a szerencséjét elvesztett leány’); doxt-e ravân-kâste (’szerencsétlen leány’). A királylányhoz méltatlan körülmények és öltözet leírására számos szöveghely utal: Maniže be-mândaš abi-câdorâ / barahne do pây-o košâde sarâ (’Maniže fátyol nélkül maradt / csupasz lábbal és fedetlen fejjel.’); barahne sar ân doxt-e Afrâsiâb / bar Bižan âmad do dide por âb // hami bâstin xun-e možgân be-roft (’Fedetlen fejjel Afrâsiâb lánya / Bižanhoz érkezett könnyel teli szemmel. // Ruhája ujjával elsöpörte szempillája vérét’); azonban legérzékletesebben maga Maniže vall helyzetéről Rostamnak:

Maniže man-am doxt-e  Afrâsiâb / barahne na-dide ma-râ âftâb

konun dide por xun-o del-e por ze-dard / az-in dar be-ân dar do roxsâre zard

’Maniže vagyok, Afrâsiâb lánya / fedetlenül nem látott még engem a Nap.

Most szemem teli vérrel, szívem fájdalommal / ajtótól ajtóig, két sápadt orcával [koldulok]’

A királyi származású lány, akit elfátyolozattlanul senki sem láthatott, most csupasz, fedetlen fővel (barahne) jár. Azonban, mint a fenti idézetből is kiolvasható – s ezt Rostámhoz idézett monológja folytatása is alátámasztja – kevésbé zavarja őt saját sorsának fordulata, sokkal inkább aggódik kedvese reménytelen helyzete miatt:

na-yâbam ze-timâr-e u hic xâb / ze-nâlidan-e u do cešm-am por âb

’Az érte érzett aggódástól nem tudok aludni / a miatta való kesergéstől szemem könnyel teli’

ma-râ dard bar dard be-fozud az-in / nam az didegân-am be-pâlud az-in

’Ettől fájdalmam egyre gyarapodott / ettől szememből a könny kiapadt’

Bižanért ejtett könnyei leírására – a már idézetteken kívül is – olvashatók megható leírások. Két példát emelek ki ezen a ponton, melyek figyelmet érdemelnek: a del az dard por xun-o rox juybâr (’Szíve  a fájdalomtól tele vérrel, arca folyó’) kép érdekessége, hogy a korábbi szöveghelyeken a xun (’vér’) szó a könny szinonímájaként szerepelt. A szív vérrel telítettsége a fájdalom erősségét hivatott kifejezni. Azonban, mivel a sor másik felében az arc, a folyó metaforával az orcán végigcsorgó könnyáradatra utal, a befogadóban felidéződhet a korábban Givvel kapcsolatban ismertetett, szívbemarkoló fájdalmat leíró kép. Maniže saját bánatát a következőképpen írja le: del-e xaste-o cešm-e bârân-e man (’sebzett szívem és szemem esője’). Szomorúságának felnagyított hyperbolikus leírására, mint az eddigiekből is látható volt, nem ez az egyetlen példa. Végül a narrátor átérezvén Maniže fájdalmát a tömör és kifejező âb-e mehr (’szerelem vize’) szerkezetet használja, egyszerre utalván az okra és az okozatra.

S ezzel át is térünk a harmadik szövegcsoport vizsgálatára, melyben Maniže mint xâhešgar (‘közbenjáró’), zavâr (‘szolgáló, segítő’), Bižan szerető barátja, okos társa – mehrabân yâr hošyâr joft (’szerető barát, okos társ’) – tűnik fel. Maniže legfőbb jellemzője önzetlen szeretete, és kedvese megszabadulása érdekében tanúsított fáradhatatlan, kitartó segítőkészsége. A teljesség igénye nélkül csak azokat a szövegrészleteket idézem, melyekben Bižan Manižét megszólítván lankadatlan szolgálatkészségét dicséri:

basâ ranj-o saxtist ke âmad be-ruy / ze-bahr-e mani ruz-o šab puy-puy

’Sok aggódás és nehézség jelent meg arcodon / értem éjjel-nappal sietve (fáradozva)’

to’i doxt-e ranj âzmude ze-man / fedâ karde jân-o del-o ciz-o tan

’Te vagy a lány, aki miattam a fáradoztál, / feláldoztad lelked, szíved, vagyonod és tested’

be-dâdi be-man ganj-o tâj-o gohar / va yârân-o xišân-o mân-o pedar

’Feláldoztál miattam a kincset, koronát és gyöngyöt / és barátokat, rokonokat, anyát és apát’

Ez utóbbi három idézet is arról tanúskodik, hogy Maniže leglényegesebb karakterisztikuma a szolgálatkészség és empátia.

 

3.4. Gorgin, a kine-sâz (’bosszút építő’)

Melville rámutat a Bižan és Gorgin története közötti párhuzamokra. Kiemeli hogy mikor Gorgin visszatér Givhez és beszámolni kényszerül a történtekről, össze-vissza habog, majd egy hihetetlen, fantasztikus történettel igyekszik megmagyarázni, Bižan miért nincs vele (Melville 2006: 83). Giv a következő megjegyzéssel jellemzi Gorgin viselkedését: zabân por ze-yâve deli por gonâh (’Nyelve /beszéde/ balgasággal, szíve bűnnel tele’). Ezzel párhuzamosan Bižan angyalok ármánykodásáról szóló meséje is hitetlenkedést és némi megvetést vált ki hallgatóságából: konun con zanân piš-e man bastedast / hami xâb guyi be-kerdâr-e mast (’Most, mint a nők, megkötött kézzel előttem / álomról beszélsz, részeg módjára’). Történetük további hasonlósága, hogy mindketten Rostam közbenjárásának köszönhetik a körülöttük kialakult kellemetlen szituációból való szabadulást: Bižan a verem fogságából menekül, Gorgin pedig – Rostam tanácsára hallgatván – elnyeri Bižan bocsánatát (Melville 2006: 89). Azon a ponton azonban nem értek egyet Melville-lel, hogy Gorgin egy fejlődő hős lenne, aki őszinte bűnbocsánatot gyakorol, melyben az önérdek egy szikrája sem mutatkozik meg (Melville 2006: 82). A szövegben határozottan el is hangzik, mi motiválja Gorgint abban, hogy bűnbánatot tanúsítson: ze-bad-nâmi-ye xiš tarsid mard (’Saját rosszhírűségétől félt’). A jóhíre elvesztése, illetve a király haragjától való félelem hatására mutat bűnbánatot:

...deli por gonâh / do rox zard-o larzân az bim-e šâh

’...szíve bűnnel teli / két orcája sápadt és reszketve a királytól való félelemtől’

roxaš zard gašte ham az bim-e šâh / tan-aš larze larzân-o del por gonâh

’Orcája elsápadt a királytól való félélemtől / teste remegve remegett, szíve bűnnel teli’

Mindennek fényében nem valószínű, hogy későbbi teátrális bűnbánó megnyilvánulásai mögött jellemfejlődés nyomai fedezhetőek fel. Sokkal valószínűbb, hogy tetteti, mintsem bánja, hogy bajba sodorta, elárulta társát. Ezt alátámasztja, hogy a szöveg több pontján a narrátor megjegyzése szerint Gorgin tettei, vagy cselekedetei mögött valami ravaszság, csel feltételezhető. Az első esetben, mikor Bižan sikeresen megküzdött a vadkanokkal, mit sem sejtve arról, hogy Gorgin nem állt készen segítségére, boldogságot színlelve köszönti őt Gorgin: bar-u âfarin kard-o šâdi namud (’Dicsérte őt, és boldogságot színlelt’). Majd Gorgin ravaszságára történik utalás: badandiš Gorgin-e šuride kiš / ... behoš (’A rossz gondolatú, ferde törvényű Gorgin / ... ravaszan’). Végül a narrátor hami râst pendâšt goftâr-e uy (’[Bižan] mindvégig igaznak vélte [Gorgin] beszédét’ ) megjegyzése Gorgin szavahihetőségét vonja kétségbe.

A Bižan mellé kijelölt vezető (râhbar), segítő (yârmand) társ tehát nem erkölcsös és példamutató magatartásával emelkedik ki társai közül, éppen ellenkezőleg rosszra való hajlama és hitetlen, semmit nem tisztelő hozzáállása a szöveg több pontján is kifejezésre jut:

delaš-râ be-picid Ahrimanâ / bad andâxtan sâxt bar Bižanâ

’Szívét Ahriman elfordította / rossz tervet szőtt Bižan ellen’

na-kard ic yâd az jahân-âfarin

’Egyáltalán nem emlékezett meg a Világteremtőről’

A fenti idézetekben Gorgin két igen lényeges, a viselkedését és hozzáállását alapvetően meghatározó mozzanatra derül fény: Bižan elleni gonosz tervének oka azzal magyarázható, hogy képtelen volt ellenállni a gonosz (Ahriman) csábításának; ezzel párhuzamosan a jónak (jahân-âfarin) járó tisztelet sem adta meg. Gorgint tehát a gonosz kerítette hatalmába, döntéseiben és tetteiben Ahriman az irányadó, és nem a nemes cselekedetekre és jó gondolatokra ösztönző világteremtő isten. Ahrimani természetére vonatkozó számos megjegyzés szerepel a történetben: kine-sâz (’bosszút építő’), sag-sost-e rây (‘gyengeeszű kutya’), bad-xâh joft (’rosszakaratú társ’), xire nâ-pâk mard (‘ostoba, tisztátlan férfi’). Bižan fogságba esése tehát annak köszönhető, hogy nem látott át Gorgin ravasz cselén – szemben Rostammal, aki gyorsan felismeri Gorgin ármánykodását: dastân namudi co rubâh-e pir (’cselt mutattál, mint az öreg róka’). Bižanról ezt olvashatjuk: na-dânest kaš del co pulâd gašt (’Nem tudta [Bižan], hogy [Gorgin] szíve olyan lett, mint az acél’). A megkeményedett szívű Gorgin később mégis érzékenységet mutatni látszik. Mikor Giv elé állva közli a rossz hír tündérmese változatát, saját érzelmeiről, fájdalmáról olyan túlzóan nyilatkozik, hogy már ezzel is leleplezi azok valótlanságát:

do cešm-am be-ru-ye to âmad ze-šarm / hami ruy šuyam be-xun-âb-e garm

’Két szemem a szégyentől arcodba nézett, / forró vérrel mosom arcom’

del-am šod por âtaš ze-timâr-e uy

’Szívem tűzzel telt meg, a miatta való aggódástól (a féltésétől)’

Mindkét idézetben az érzelmek hyperbolikus felnagyítását az azok hevességére utaló garm (’meleg’) és âtaš (’tűz’) szavak fejezik ki. Külön figyelmet érdemel az első vallomás, mely szerint Gorgin a korábban már említett emfatikus xun-âb (’vér-könny’) szóval fejezi ki bánatának mélységét, s ráadásul könnyei nem szelíden csepegnek szeméből, hanem egész arcát beterítik. A teátrális jelenet, melyben Gorgin Giv előtt, arcát kaparva az aggódástól a földön vezeklik, szintén a nem valós érzelmek megjátszásáról tanúskodik:

hami gašt Ġalṭam be-xâk andarâ / šaxude roxân-o barahne sarâ

’A földön/porban tekergett (vonaglott) / orcáit karmolva, fedetlen fővel’

A történet viszatérő képe a bűnbocsánatért esedezés porban való vezekléssel történő kifejezése. Az imént említett példát követően – melyről megállapítottuk, hogy őszintétlennek tűnik – Gorgin a Bižannak küldött üzenetében, az egyéb nagy penitenciáját bizonyító ígéretek mellett – be-âtaš naham xištan piš-e šâh / gar âmorzeš âmad ma-râ zin gonâh (’A király előtt a tűzpróbát kiállom / ha megbocsátást nyerek ettől a bűntől.’); co Ġarm-e žiân bâ to âyam damân (’Mint feldühödött kos sietve jövök veled’) – a következőképpen nyilatkozik meg:

šavam piš-e Bižan ĠalÔam be-xâk

’Bižan elé megyek, fetrengek a földön’

A büntetéstől és rossz hírbe keveredéstől (bad-nâmi) való félelem hatására teszi Rostamnak a fenti ígéretet, így hát a jelenet, melyben az imént idézett szavait valóra váltja, sem feltétlenül jellemfejlődéséről, megjavulásától tanúskodik: bi-âmad be-mâlid bar xâk ruy (’jött és a földbe „dörzsölte” arcát’). A változás lehetősége ugyan felmerül a történetben, de annak eléréséhez Rostam nemeslelkűsége, és példamutató viselkedése szükséges: bi-afruzam in tire mâh-e torâ (’Felragyogtatom a te sötét holdadat /arcodat/’). Tehát az ahrimani természetű Gorgin – mivel őszinte bűnbánatot nem tud tanúsítani – a Bižan és Rostam jóindulatának és bocsánatának példájából tanulva vetheti le gonosz természetét. De, hogy ez valóban bekövetkezik-e, a történetben homályban marad.

 

3.5. Xosrow, a šâh-e piruz (’győzedelmes király’)

Xosrow a Bižan és Maniže történetben egyértelműen mint a jó, megbízható király jelenik meg. Elgendő számbavenni a jelzői értelemben használt mellékneveket: tâjvar (’koronás’), firuzgar (’győzedelmes’); a szóösszetételeket: jahândâr-šâh (’világbíró király’); valamint a jelzős és a birtokos  szerkezeteket: šâh-e piruz(gar) (’győzedelmes király’), šâh-e nâmdâr (’híres király’), sazâvâr-e dârande-ye gâh (’az udvar méltó tulajdonosa’), šâh-e delir (’bátor király’), šahryâr-e jahân (’uralkodója a világnak’), melyek kivétel nélkül Xosrow erényeit lajstomolják. A terjedelmesebb leírások – melyek rendszerint a šâh valamilyen konkrét szituációban való viselkedését szemléltetik – Xosrow újabb és újabb pozitív tulajdonságait világítják meg. Már rögtön a történet elején a következő olvasható: be-âb-e vafâ ruye xod-râ be-šost (’Arcát a hűség vizével mosta meg’). Az irán–turáni harcok győzedelmes királya a hűség vizével mossa meg arcát a nyitó jelenetben, előrevetítvén e képpel, hogy Xosrow nemcsak jó király, hanem alattvalói is számíthatnak rá, mint az majd a Bižannal történő események során be is bizonyosodik. Jellemrajzát tovább árnyalja a bajba kerültek, elesettek iránt érzett empátia. Az örmény küldöttség panaszának hatására szíve összeszorul be-dard-e del andar be-picid šâh (’A király szíve fájdalomba összeszorult’), és elszomorodik, mikor Giv fájdalmáról értesült Ġami šod ze-dard-e del-e Giv šâh (’Giv szívfájdalmától szomorú lett a király’).

 

3.6. Giv, a gozin-e sepâh (’sereg kedveltje’)

Giv szerepe jelen történetben az apai szeretet példázása. Ennek megfelelően az őt jellemző megnyilvánulások egyetlen kivétellel a fia, Bižan, elvesztése által okozott bánat mélységét írják le. Az említett kivétel a gozin-e sepâh (’sereg kedveltje’) birtokos szerkezet, mely Giv harci erényeit emeli ki. Wolff szótárának tanúsága szerint a Šâhnâme egyéb epizódjaiban Giv leggyakrabban mint Giv-e Godarz ’Godarz fia Giv’ és Giv-e delir ’bátor Giv’ fordul elő (Wolff 1965: 744). Az első példa (Giv-e Godarz) egy leszármazást, rokoni kapcsolatot kifejező eżâfe-szerkezet, melyben a Giv mint Godarz fia kerül meghatározásra. E sablon igen sűrűn fordul elő az eposzban. Ha csak az elemzett fejezetet vizsgáljuk, akkor is számos példa hozható: Bižan-e Giv, Gorgin-e Milâd és még sorolhatnám. A másik (Giv-e delir) szintagma egy jelzős szerkezet, melyben Giv egy tulajdonsága, a bátorság kap hangsúlyt. De, mint említettem, jelen történetben Givvel kapcsolatban inkább bánatának és aggódásának szemléletes leírásait olvashatjuk, melyek túlnyomó többsége a narrátor megjegyzése, s ezen kívül a szöveg két pontján saját állapotáról vall Giv. Ez utóbbinak egyikének ismertetése és elemzésére – párduc-hasonlat – a dolgozat egy korábbi pontján sor került, így erre jelen ponton nem térek ki. Ugyanebben a jelenetben, mikor Giv Xosrow levelével megérkezik Rostamhoz, így jellemzi érzéseit Bižan apja:

konun âmadam  bâ-deli por omid / do roxsâre zard-o do dide sapid

’Most reményteli szívvel érkeztem / két sápadt orcával és két fehér (vak) szemmel’

A második meṣrâᶜ-ban leírt kép megszerkesztettségére kívánom felhívni a figyelmet, melyben Giv arról vall, milyen állapotban tette meg Rostamhoz az utat. A félsorban a testrészekre jellemző kettősség kihasználásval a párhuzamos szerkesztésre látunk jó példát, melyet tovább finomít, hogy a mindkét testrész jellemzésére egy színnév szolgál, mely érthető szó szerinti értelemben is, de a megelőző főnévhez kapcsolva többletjelentésre tesz szert. Ennek fényében a do roxsâre zard a bánattól sápadt (sárga) arcra utal, a do dide sapid pedig a szomorúságtól megfakult szem képét idézi fel, mely szemben a boldog, csillogó tekintettel színtelen, fehér. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a dide sapid kifejezés jelentése ’vak’ is lehet, s így a kép még komorabb jellemzése Giv lelki állapotának. Az iménti képpel szépen párhuzamba állítható az a narrátori leírás, mely Giv reményteli örömét fejezi ki Rostammal való találkozásakor:

por az ârzu del por az rang ruy / nehâde ze-dide be-rox bar do juy

’A szív tele vággyal, az arc tele színnel / látványától az arcon két folyó lett’

A reménytelenségtől, kétségbeeséstől sápadt arcot (do roxsâre zard) Rostam segítségébe vetett hit színnel telivé, boldoggá varázsolja (por az rang ruy). S ez esetben Giv szeméből már nem az elkeseredés könnyei (xun) hullanak, hanem az öröm könnyeinek patakja lepi el arcát (be-rox bar do juy).

 

3.7. Afrâsiâb, a šâh-e širgir (’oroszlánelkapó király’)

A turáni király jellemzésére szolgáló megnyilatkozásokat érdemes két csoportra bontani, ugyanis a megnyilatkozó személyétől és Afrâsiâbhoz fűződő viszonyától függően pozitív, vagy negatív megítélésben részesül. A történet egyetlen szereplője szól elismerőleg róla, ez pedig nem más, mint Pirân, Afrâsiâb hadvezére. Megjegyzendő, hogy Pirân közbenjárásának köszönhető, hogy Bižan enyhébb büntetést kapott a tervezettnél, s nem akasztatta fel őt hirtelen haragjában Maniže apja. Pirân mint xosro-parast ’királytisztelő’ van jellemezve a történetben, tehát annak ellenére, hogy az irániak ellensége, erényei elismerést nyernek. A fent idézett jelző (šâh-e širgir) tehát Pirân szájából hangzik el. E jelzős szerkezetben figyelmet érdemel, hogy – mint arról korábban már szó volt – a šir (’oroszlán’) jellemzően Rostam attributuma, kinek epithethon ornansa a šir-mard (’oroszlánember’). Így a turáni hadvezér által használt jelző a mellett, hogy Afrâsiâb harci erényeit általánosságban dicséri, konkrétan utal az iráni sereget támogató Rostammal való szembehelyezkedésére, s a történet további alakulásának ismeretében a konkrét megütközésük eseményét is felidézi. Pirânnal szemben, aki királyát éleseszűnek és értelmesnek (bâ-rây-o hoš) is nevezi, ugyanezen monológjában, az iráni hősök szemében Afrâsiâb rossz fajtájú (bad-gohar) és becstelen (bi-honar). A szerzői intencióból fakadóan (ti. az iráni nép múltja nagyságának megéneklése a cél) a narrátor is ez utóbbi csoporthoz sorolható, tehát a narrátori megjegyzések sem Afrâsiâb erényeit hangsúlyozzák, hanem inkább jellemhibáira mutatnak rá. Jól példázza ezt az a jelenet, mikor a turáni šâh fejvesztve menekül ellensége elől:

bi-afgand šamšir-e hendi ze-dast / yeki asp-e âsudetar bar nešast

’Eldobta kezéből az ind kardot / s felült egy nyugodtabb lóra’

 

4. Összegzés és kitekintés

Dolgozatom célja annak bemutatása volt, hogy a klasszikus perzsa irodalom első nagy mestere nagyszabású munkájában milyen változatos eszközöket alkalmaz története szereplőinek bemutatására. A vizsgálódásra egy különálló történetet választottam, melynek cselekménye a Šâhnâme egyéb részeinek ismerete nélkül is problémamentesen értelmezhető. Az egyes szereplők jellemét lefestő szövegrészletek elemzése nyomán megállapítható, hogy Ferdowsi igen gazdag eszköztárral rendelkezett e területen. Számos olyan szöveghely került bemutatásra, mely bravúros költői érzékről és gyakorlatról tanúskodik. A költői képek nem egy esetben egy leíráson belül bonyolultan összeszövődnek, egymásra épülnek; máskor előre és vissza utalnak, mintegy párbeszédben állnak egymással. A kiválasztott szövegkorpusz vizsgálata során feltűnt a szereplők jellemzésére gyakran használt összetett szavak változatos megszerkesztettsége, melynek részletes bemutatása szétfeszítette volna jelen dolgozat kereteit, de melyet egy következő tanulmányban érdemes lenne szisztematikusan megvizsgálni.

 

Melléklet

 

Források

Mohl, Jules 2008: Šâhnâme-ye Ferdowsi, Tehrân, (1386).

Khalegi-Motlagh, Jalal 1988: Abu’l-Qasem Ferdowsi The Shahnameh (Book of kings), Bibliotheca Persica, New York.

Wolff, Fritz 1965: Glossar zu Firdosis Schahname, Olms, Hildesheim.

 

Szakirodalom

Frye, Northop 1975: Cambridge History of Iran. Volume 4. The Period from the Arab Invasion to the Saliuqs, Cambridge University Press, (elsősorban a 19. fejezet: The Rise of the New Persian Language).

Hillenbrand, Robert 2003: Shahnama: the visual language of the Persian book of kings, Visual Arts Research Institute, Edinburgh.

Melville, Charles 2006: Shahnama studies, University of Cambridge, Cambridge.

Mohl, Jules 1876: Le Livre des Rois, Imprimerie Nationale, Paris.

Rypka, Jan 1968: History of Iranian Literature, Reidel, Dordrecht-Holland.

Yarshater, Ehsan 1983: Cambridge History of Iran. Volume 3 (I). The Seleucid, Parhian and Sasanian Periods, Cambridge University Press, Cambridge.

Yarshater, Ehsan 1999: Encyclopaedia Iranica, Volume IX., Ferdowsī szócikk, Columbia University, Bibliotheca Persica Press, New York.

 

[Lektorálta: Jeremiás Éva]

 

 

 


 

 

 

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE

sor

jellemzett

eredeti

fordítás

jellemző

 
 

44

Xosrow

be- âb-e vafâ ruye xod-râ bešost

Arcát a hűség vizével mosta meg.

narrátor

 

48–49

Xosrow

nehâde be-sar bar ze-gohar kolâh

fejére koronát drágakőből helyezett

narrátor

 

yeki jâm-e yâqut por mey becang

Kezében egy borral teli rubinkupa,

 

del-o guš dâde bar âvây-e cang

a hárfa hangjára adván szívét, s fülét.

 

52

Biµan

razm-zan

harcias

narrátor

 

64

Xosrow

šâh-e piruz

győzedelmes király

örmény küldöttek, Xosrow megszólítása

 

78

Xosrow

be-dard-e del andar be-picid šâh

A király szíve fájdalomba összeszorult.

narrátor, az örmény küldöttek beszédének hatására

 

89

Biµan

farrox-neµâd

nemes születésű

narrátor

 

96

Biµan

… javâni …

... Legénykedés ... (Devecseri nyomán)

Giv fiának, az el

 

be-niru-ye xod in gomâni (cerâ-st)

(Miért) e túlzott bizalom erődben?

hamarkodott harcra való jelentkezése miatt

 

100

Biµan

javân-mard-e hošyâr-e bidâr-baxt

éber szerencséjű, okos fiatal

Narrátor

 

101

Xosrow

šâh-e piruzgar

győzedelmes király

Biµan, Xosrow megszólítása

 

101

Biµan

to bar man besosti gomâni ma-bar

Ne feltételezz rólam gyengeséget!

Biµan magáról Xosrownak

 

102

Biµan

javân-am valiken be-andiše pir

Fiatal vagyok, de gondolkodásban idős.

Biµan magáról Xosrownak

 

103

Biµan

man-am Biµan-e Giv-e laškar-šekan

Giv fia Biµan vagyok, a seregtörő.

Biµan magáról Xosrownak

 

105

Biµan

por honar

ügyes

Xosrow, Biµan megszólítása

 

109

Biµan

kamar bast-o benhâd bar sar kolâh

harcra készült és süvegét feltette

narrátor, Biµan harcra induláskor

 

110

Gorgin

hamâvard-o hamzur faryâd-(râ)

egyharcú és egyerejű segítség(et)

narrátor

 

112

Biµan

...con pil-e kafk-afganân

...mint tajtkézó elefánt

narrátor, Biµan vadászatáról

 

sar-e gur-o âhu ze-tan bar konân

a gazellák és vadszamarak fejét testétől elválasztó.

 

114

Biµan

Óahmura³-e div-band

a dívmegkötő Óahmura³

narrátor, Biµan vadászatáról

 

130

Gorgin

Gorvin-e gav

a bátor (vitéz) Gorgin

narrátor, mielőtt G. azt mondja, hogy nem az volt a megállapodás, hogy ő is harcol

 

134(a)

Biµan

be-kerdâr-e šir

oroszlán módjára (viselkedés)

narrátor, Biµan harcmodoráról

 

134(b)

Biµan

mard-e delir

bátor ember

narrátor

 

135

Biµan

co raÝd-e bahârân be-Èorrid saxt

Mint a tavaszi villámlás, nagyot ordított

narrátor

 

co bârân foru-rixt barg-e deraxt

mint az eső, a fák levelét leszórta.

 

136

Biµan

co pil-e mast

...mint részeg elefánt

narrátor

 

yeki xanjar-e âb-dâde be-dast

vízedzett karddal kezében.

 

148

Gorgin

bad-andiš Gorgin-e šuride-kiš

A rossz gondolatú, ferde törvényű Gorgin

narrátor

 

... behoš

... ravaszan

 

149

Gorgin

bar-u âfarin kard-o šâdi namud

Dicsérte őt (Biµant), és boldogságot színlelt.

narrátor

 

150

Gorgin

ze-bad-nâmi-ye xiš tarsid mard

saját rosszhírűségétől félt (gen. obj.)

narrátor

 

151

Gorgin

delaš-râ be-picid Ahrimanâ

Szívét Ahriman elfordította

narrátor

 

bad andâxtan sâxt bar Biµanâ

rossz tervet szőtt Biµan ellen.

 

152

Gorgin

na-kard ic yâd az jahân-âfarin

Egyáltalán nem emlékezett meg a Világteremtőről.

narrátor

 

155

Gorgin

hami râst pendâšt goftâr-e uy

(Biµan) igaznak vélte (Gorgin) beszédét (foly.)

narrátor

 

158

Biµan

... xub-ruy

...széparcú

Gorgin

 

be-giti na-didam co to jangjuy

Az egész világon nem láttam olyan harcost, mint te.

 

159

Gorgin

na-dânest kaš del co pulâd gašt

Nem tudta (Biµan), hogy (Gorgin) szíve olyan lett, mint az acél.

narrátor, egyben Biµan naivságáról

 

161

Biµan

... az šir-mardit mândam šekoft

Bátorságodtól elámultam.

Gorgin

 

175

Maniµe

Maniµe koja doxt-e Afrâsiâb

Maniµe, Afrâsiâb lánya ott

Gorgin

 

deraxšân konad baÈ con âftâb

felragyogtatja a kertet, akár a Nap.

 

177–179

Maniµe

hame doxt-e torkân pušide ruy

Minden török lánynak arca elfátyolozva

Gorgin, a többi lányról is egyben

 

hame sarv-e qadd-o hame moškmuy

mind ciprustermetű és mosúszillatú.

 

hame rox por az gol hame cašm-e xâb

Minden arc virággal teli, minden álomszem

 

hame lab por az mey be-bu-ye golâb

minden ajak borral teli és rózsavíz illatú az.

 

hame dašt bini be-yârâste

Egész mező amíg a szem ellát, feldíszítve

 

co bot-xâne-ye cin por az xâste

mint a kínai bálványház, kinccsel telve.

 

182

Biµan

gohar-e pahlavân

vitézek fajtájából való

narrátor

 

186(a)

Biµan

râst-piše

jóra szánt, elkötelezett

narrátor

 

186(b)

Gorgin

kine-sâz

bosszút építő

narrátor

 

197

Biµan

do rox hamco vard

két orcája mint a rózsa

narrátor

 

207

Maniµe

botân did con loÝbat-e Qandahâr

Bálványokat látott, mint Qandahâr Napja

narrátor, a többi lányról is egyben

 

be-yârâste hamco xorram bahâr

feldíszítve, akár a víg tavasz.

 

209(a)

Maniµe

xub-cehre

széparcú

narrátor, itt még nem tudni biztosan, hogy Maniµéről van szó

 

209(b)

Biµan

sahi qadd-e laškar-penâh

egyenes termetű seregvédelmező

narrátor

 

210

Maniµe

be-roxsâregân con Sohayl-e Yaman

Orcáin akár a jemeni Canopus

narrátor, itt még nem tudni biztosan, hogy Maniµéről van szó

 

banafše gerefte do barg-e saman

ibolyát kapott két jázmin levél. (formája)

 

211

Biµan

kolâh-e jahân-pahlavân bar saraš

A hős fején a világsapka van

narrátor

 

foruzân ze-dibâ-ye rumi baraš

mellkasa a rumi brokáttol fénylő.

 

214

Biµan

... mâh-didâr...

...Holdnak látszó...

Maniµe, dajkájának mondja

 

Siâvoš magar zende šod yâ pari-st

Életre kelt Siâvoš, vagy tündér?

 

216–217

Biµan

parizâde yâ Siâvaxšiyâ

Tündérfajzat vagy siâvaxši vagy,

Maniµe, dajkájának mondja (de már egyenes idézetben)

 

ke delhâ be-mehrat hami baxšiyâ

hogy szíveket szeretetedbe admányozol?

 

va yâ xâst andar jahân rastaxiz

Vagy a feltámadás napját akartad,

 

ke be-froxti âtaš-e mehr-e tiz

hogy fellobbantottad a heves szeretet tüzét?

 

219

Biµan

mâh-didâr

holdnak látszó

Maniµe, dajkájának mondja (de már egyenes idézetben)

 

220

Biµan

to mardomi yâ pari

Ember vagy, vagy tündér?

Maniµe, dajkájának mondja (de már egyenes idézetben)

 

221

Biµan

mâh-ruy

Holdarcú

Maniµe, dajkájának mondja (de már egyenes idézetben)

 

224

Biµan

do roxsâr-e Biµan co gol bar šekoft

Biµan két orcája, mint a rózsa, kibimbózott

narrátor, Maniµe üzenetének hatása

 

225

Biµan

xod-kâme

vágyait keresztülvivő (önfejű)

narrátor

 

236

Maniµe

xub- cehre

széparcú

Biµan, a dajkának

 

244

Maniµe

âzâde-huy

nemes természetű

narrátor

 

248

Biµan

cerâ inconin ruy-o ân farr-o barz

Egy ilyen arc és az a fényes és méltóságos miért van,

Maniµe

 

beranjâni ey xub-cehre be-gorz

oh, széparcú buzogánnyal felsértve?

 

254

Biµan

sarv-e boland

magas ciprus

narrátor

 

255

Biµan

zur

erős

narrátor

 

268

Maniµe

negâre samanbar

jázminkeblű szépség

narrátor

 

269

Biµan

mâh-ruy

holdarcú

narrátor

 

286

Afrâsiâb

bid-ast hangâme bâd

Fűz szélben.

narrátor, Afrâsiâb megtudja, hogy lánya iráni párt választott

 

290

Maniµe

nâpâk zan

tisztátlan nő

Afrâsiâb

 

332

Biµan

bad-e xire sar

fejement (ostoba) ellenség

Afrâsiâb

 

338

Maniµe

pari

tündér

Biµan

 

343

Maniµe

xofte bot

alvó bálvány

Biµan

 

344

Maniµe

pari

tündér

Biµan

 

345

Maniµe

xub-cehre

széparcú

Biµan

 

351

Biµan

konun con zanân piš-e man baste dast hami xâb guyi be-kerdâr-e mast

Most, mint a nők, megkötött kézzel előttem

Afrâsiâb

 

álomról beszélsz, részeg módjára.

 

363

Biµan

badkoneš raymanâ

kártevő gazember

Afrâsiâb

 

367

Biµan

negun-baxt

lehanyatló sorsú

Afrâsiâb

 

380

Gorgin

sag-sost-e rây

gyengeeszű kutya

Biµan

 

387

Biµan

šâh-râ badtarin došman-ast

a király (Afrâsiâb) leggonoszabb ellensége

Garsivaz

 

388

Biµan

jegar-xaste didaš barahne tanâ

Sebbzett szívűnek látta őt, fedetlen testtel.

narrátor Pirân látja őt ilyennek

 

391

Gorgin

bad-xâh joft

rosszakaratú társ

narrátor

 

403

Pirân

xosro-parast

királytisztelő

narrátor

 

410

Afrâsiâb

šah-e šir-gir

oroszlánelkapó király

Pirân

 

411(a)

Biµan

nâmvar

híres

Pirân

 

411(b)

Afrâsiâb

šâh bâ-rây-o hoš

éleseszű és értelmes király

Pirân

 

432

Rostam

nahang-e deµam Rostam niv

a hős Rostam felbőszült krokodil

Pirân

 

436

Maniµe

bi-honar doxtaram

becstelen leányom

Afrâsiâb

 

459

Maniµe

bar to na-zibad hami tâj-o taxt

Nem vagy egyáltalán méltó koronára és trónra.

Afrâsiâb

 

470

Maniµe

Maniµe be-mândaš abi-câdorâ

Maniµe fátyol nélkül maradt

narrátor

 

barahne do pây-o košâde sarâ

csupasz lábbal és fedetlen fejjel.

 

471

Maniµe

del az dard por xun-o rox juybâr

Szíve a fájdalomtól tele vérrel, arca folyó.

narrátor

 

475

Maniµe

xorušân

jajgatva

narrátor

 

479

Maniµe

šab-o ruz bâ-nâle-o âhe bud

Éjjel-nappal panaszkodott és szomorkodott

narrátor

 

hamiše negahbân-e ân câh bud

mindvégid annak a kútnak az őrzője volt.

 

496

Biµan

pur-niv

vitéz gyermek

narrátor

 

497

Giv

del az dard xaste por az âb ruy

szív(e) tele sebzett arc(a) tele könnyel

narrátor, mikor Giv megtudja, fia nincs Gorginnal

 

500

Giv

gerefte be-del Giv kin-e nahang

Giv szívébe krokodil gyűlölete támadt. (de: trans.!)

narrátor, mikor Giv megtudja, fia nincs Gorginnal

 

506

Gorgin

hami gašt ÈalÔân be-xâk andarâ

A földön/porban tekergett/vonaglott

narrátor

 

šaxude roxân-o barahne sarâ

orcáit karmolva, fedetlen fővel.

 

507

Giv

... gozin-e sepâh

a sereg kedveltje,

Gorgin, megszólí- tás

 

sepâhdâr-e Irân negahbân-e gâh

Irán hadvezére, a palota őrzője

 

510

Gorgin

do cešm-am be-ru-ye to âmad ze-šarm

Két szemem a szégyentől arcodba nézett,

Gorgin

 

hami ruy šuyam be-xun-âb-e garm

forró vérrel mosom arcom.

 

547

Gorgin

del-am šod por âtaš ze-timâr-e uy

Szívem tüzzel telt meg, a miatta való aggódástól (a féltésétől). (gen. obj.)

Gorgin

 

551

Xosrow

ze-Gorgin soxan sar be-sar xire did

Zavarosnak látta Gorgin beszédét

narrátor

 

hame cešmaš az ru-ye u tire did

szemei az arcától (Gorgin) elkomorodtak.

 

552

Gorgin

roxaš zard gašte ham az bim-e šâh

Orcája elsápadt a királytól való félélemtől

narrátor

 

tanaš larze larzân-o del por gonâh

teste remegve remegett, szíve bűnnel teli.

 

567

Giv

do dide por az xun-o del kine xâh

két szeme tele vérrel, szíve bosszúvágyó

narrátor

 

572

Gorgin

zabân por ze-yâve deli por gonâh

nyelve (beszéde) balgasággal, szíve bűnnel tele

Giv

 

577

Xosrow

Èami šod ze-dard-e del-e Giv šâh

Giv szívfájdalmától szomorú lett a király.

narrátor

 

579

Biµan

nik joft

jó társ

narrátor, függő beszéd (Xosrow)

 

580

Biµan

pur-niv

vitéz gyermek

narrátor

 

601

Gorgin

...deli por gonâh

...szíve bűnnel teli

narrátor

 

do rox zard-o larzân az bim-e šâh

két orcája sápadt és reszketve a királytól való félelemtől (gen.obj.)

 

623

Xosrow

co bešnid Giv in soxan šâd šod

Ahogy Giv hallotta e beszédet, boldog lett

narrátor (Xosrow beszédének hatása)

 

ze-timâr-e farzand âzâd šod

megszabadult az utóda miatt érzett aggódástól.

 

643

Biµan

bed-ân câh baste be-band-e gerân

Abba a verembe bezárva, súlyos kötelékben

narrátor, ahogy Xosrow látja a világlátó kupában

 

ze-saxti hami marg jost andar ân

a nehézségektől a halált vágyta benne.

 

644

Maniµe

yeki doxtari az neµâde kayân

Egy királyi származású leány

narrátor, ahogy Xosrow látja a világlátó kupában

 

ze-bahr-e zavâriš baste miân

Szolgálatára készen állván.

 

645

Xosrow

be-xandid-o raxšande šod pišgâh

nevetett és fénylővé vált a trónterem

narrátor

 

648

Maniµe

zavâraš yeki nâmvar doxtar-ast

szolgálója egy híres leány

Xosrow

 

656

Rostam

tiz-cang

gyorskezű

Xosrow

 

662–663

Rostam

... pahlavân zâde-ye por honar

... hős, az erény szülöttje

Xosrow, a Rostamnak írt levél megszólítása, a továbbiakban R. hőstetteinek számbavétele

 

ze-gordân-e keyvân bar âvarde sar

a királyok hősétől felemelt fejű (büszke)

 

to’i az niyâgân ma-râ yâdgâr

Az ősöktől te vagy nekem az emlék

 

hamiše kamar baste-ye kârzâr

mindig készen állva a csatára.

 

702

Giv

be-râh Giv-râ did paµmude ruy

Az úton Givet látta szorongó arccal

narrátor, Giv, ahogy Zâl látja

 

hami âmad âsime-o puypuy

zavartan jött, sietve.

 

708

Giv

... ruyam na-bini be-rang

... az arcomat nem látod színesnek

Giv

 

ze-xun-e moµe pošt-e pâyam palang

a szempillámból hulló vértől mögöttem/nyomomban párduc.

 

712

Rostam

naxcir-gav

vadászvitéz

narrátor, függő beszéd (Zâl)

 

717

Giv

por az ârzu del por az rang ruy

A szív tele vággyal, az arc tele színnel

narrátor, Rostam látványának hatása Givre

 

nehâde ze-dide be-rox bar do juy

látványától az arcon két folyó lett.

 

718

Rostam

Be-âb-e moµe ru-ye u šoste did

arca a szempilla vizében szeme könnyétől arcát mosva látta

narrátor, Giv látványának hatása Rostamra

 

720

Xosrow

tâjvar

koronás

narrátor, függő beszéd (Rostam)

 

739

Giv

konun âmadam bâ-deli por omid

Most reményteli szívvel érkeztem

Giv

 

do roxsâre zard-o do dide sapid

két sápadt orcával és két fehér (vak) szemmel.

 

740

Rostam

...câregar

... segítő

Giv

 

be-faryâd-e har kas to bandi kamar

bárki (segély)kiáltására tettrekészen állsz

 

743–744

Rostam

az-u nâme bastad do dide por âb

Amint átvette a levelet, két szeme tele könnyel

narrátor

 

hame del por az kin-e Afrâsiâb

szíve tele Afrâsiâb elleni bosszújával.

 

pas az bahr-e Biµan xorušid zâr

Majd Biµan miatt kiáltott panaszt

 

foru-rixt az dide xun bar kenâr

szeméből vér ömlött oldalra/félre.

 

790

Rostam

kamar bast-o pušid rumi qabây

Harcra készült (övét megkötötte) és köntösét felvette.

narrátor, Xosrowhoz indulván

 

791

Rostam

por az jang del sar por az kimiâ

szíve tele harccal, feje tele csellel

narrátor, Xosrowhoz indulván

 

797

Rostam

yeki bâd nušin dorud-e sepehr

Egy édes szellőtől a világ üdvözlete

narrátor, mikor Rostam Xosrow „városába” érkezik

 

be-Rostam resânid šâdân be-mehr

Rostamhoz érkezett boldogan, szeretettel.

 

804

Xosrow

šâh-e nâmdâr

híres király

Giv

 

805

Rostam

na-tâbid Rostam ze-farmân-e to

Rostam nem fordult el parancsodtól

Giv

 

del-aš baste didam be-peymân-e to

szívét a szövetségedhez kötve láttam.

 

807

Rostam

mard-e xosro-parast

Királyimádó/tisztelő/szolgáló ember

Giv

 

811

Xosrow

sazâvâr-e dârande-ye gâh-râ

az udvar méltó tulajdonosa

narrátor

 

820

Rostam

jahân-pahlavân

a világ hőse

narrátor

 

821

Rostam

be-porsid mar har yeki-râ ze-šâh

mindegyikőjüket a királyról megkérdezte

narrátor, az első dolog, amit fogadóitól R. kérdez

 
 

822

Rostam

nešastand gordân-o Rostam bar asp

A hősök leültek, és Rostam a lován

narrátor

 

be-kerdâre raxšande â¿ar Gošasp

mint a ragyogó tűzisten (Gošasp).

 

823

Rostam

nâmdâr

híres

narrátor

 

842

Xosrow

nâmvar šâh piruz-baxt (comp.!)

híres király, győzedelmes szerencséjű

Rostam

 

862

Rostam

hamiše co SimorÈ gostarde parr

mindig, akár SimorÈ, kiterjesztett szárnnyal

Xosrow

 

865

Rostam

miân baste dârand pišam be-pây

Felövezve készen állsz előttem

Xosrow

 

hamiše be-niki ma-râ rahnamây

mindig társam vagy a jó ügyben.

 

868

Rostam

bar-in kâr gar to na-bandi kamar

Ha ebben az ügyben nem kötöd fel öved (nem állsz készen)

Xosrow

 

na-binam be-giti degar câregar

nem látok az egész világon más gyógyír-hozót.

 

887

Rostam

nik-pay, farroh-o nik-nâm

szerencsés léptű (jó-nyomú), boldog és jónevű

Gorgin, levélben megszólítás

 

888

Rostam

deraxt-e bozorgi-o ganj-o vafâ

Nagy fa vagy és kincs és hűség vagy,

Gorgin, levélben megszólítás

 

dar-e râd-mardi-o band-e balâ

nemes ember ajtaja/kapuja és a balszerencse megkötője vagy.

 

892

Gorgin

be-âtaš naham xištan piš-e šâh

A király előtt a tűzpróbát kiállom

Gorgin, levélben

 

gar âmorzeš âmad ma-râ zin gonâh

ha megbocsátást nyerek ettől a bűntől.

 

894-895

Gorgin

co Èarm-e µiân bâ to âyam damân

Mint feldühödött kos sietve jövök veled

Gorgin, levélben (ha Rostam magával viszi őt B. kiszabadítására)

 

šavam piš-e Biµan ÈalÔam be-xâk

Biµan előtt fogok hemperegni a porban.

 

896–897

Gorgin

co peyÈâm-e Gorgin be-Rostam rasid

Amint Gorgin üzenete Rostamhoz elérkezett

narrátor

 

yeki bâd-e sard az jegar bar kešid

szívéből egy hideg szelet húzott (mélyet sóhajtott)

 

bepicid az ân dard-o peyÈâm-e uy

Az üzenet okozta fájdalomtól szenvedett

 

Èam âmadaš z-ân bi-hude kâm-e uy

elszomorodott ostoba vágyától.

 

898

Gorgin

xire nâ-pâk mard

ostoba, tisztátlan férfi

Rostam

 

903

Gorgin

to dastân namudi co rubâh-e pir

Te (olyan) cselt mutattál, mint az öreg róka

Rostam

 

na-didi hamân dâm-e naxcirgir

nem vetted ugyanakkor észre a vadász csapdáját.

 

906

Gorgin

bi-afruzam in tire mâh-e torâ

Kivilágosítom a te sötét holdadat (arcodat).

Rostam

 

914

Xosrow

firuzgar

győzedelmes

narrátor

 

930

Afrâsiâb

bad-gohar

rosszfajtájú

Xosrow

 

954

Rostam

be-kaf bar nehâde hame jân-e xiš

mindannyian kezébe adták a lelküket

narrátor

 

957

Rostam

co sarv-e boland

mint magas ciprus

narrátor

 

1006–1007

Maniµe

barahne sar ân doxt-e Afrâsiâb

Fedetlen fejjel Afrâsiâb lánya

narrátor

 

bar Biµan âmad do dide por âb

Biµanhoz érkezett könnyel teli szemmel.

 

hami bâstin xun-e moµgân be-roft

Ruhája ujjával elsöpörte szempillája vérét.

 

1017

Maniµe

na-yâbam ze-timâr-e u hic xâb

Az érte érzett aggódástól nem tudok aludni

Maniµe

 

ze-nâlidan-e u do cešm-am por âb

a miatta való kesergéstől szemem könnyel teli.

 

1019

Rostam

niv

hős

Maniµe

 

1021

Rostam

be-tarsid Rostam ze-goftâr-e uy

Rostam megijedt beszédétől

narrátor

 

yeki bâng bar zad bolandaš be-ruy

egy nagy (hangos) sóhajt hallatott.

 

1025

Rostam

... mehtar por xerad

ésszel teli úr

Maniµe

 

ze-to sard goftâr key dar xarad

Hogyan illene hozzád a hideg beszéd?

 

1037

Rostam

râd-mard

nemes ember

Maniµe

 

1040–1041

Maniµe

Maniµe man-am doxt-e Afrâsiâb

Maniµe vagyok, Afrâsiâb lánya

Maniµe

 

barahne na-dide ma-râ âftâb

fedetlenül nem látott még engem a nap.

 

konun dide por xun-o del por ze-dard

Most szemem teli vérrel, szívem fájdalommal

 

az-in dar be-ân dar do roxsâre zard

ajtótól ajtóhoz, két sápadt orcával.

 

1044–1045

Biµan

ke bicâre Biµan bed-ân µarf câh

hogy szegény Biµan abban a mély veremben

Maniµe

 

na-binad šab-o ruz-o xoršid-o mâh

nem lát estét, reggelt, napot és holdat

 

be-Èoll-o be-masmâr-o band-e gerân

láncban, szögekkel és súlyos bilincsben

 

hami marg juyid zi-yazdân bar ân

folyton a halált keresi az istentől a(zok) miatt.

 

1046

Maniµe

ma-râ dard bar dard be-fozud az-in

Ettől fájdalmam egyre gyarapodott

Maniµe

 

nam az didegân-am be-pâlud az-in

ettől szememből a könny kiapadt.

 

1048

Rostam

niv

hős

Maniµe

 

1051(a)

Maniµe

foru rixt az didegân âb-e mehr

szemeiből a szerelem vizét hullatta

narrátor

 

1051(b)

Maniµe

xub-cehr

széparcú

Rostam, megszólítás

 

1052

Maniµe

xâhešgar

közbenjáró

Rostam

 

1057

Rostam

... be-sân-e pari

... tündér módjára

narrátor

 

nehoft andar ân morÈ angoštari

titokban egy gyűrűt rejtett abba a madárba.

 

1061

Maniµe

xoršid-rox

naparcú

Biµan

 

1063

Maniµe

basâ ranj-o saxtist ke âmad be-ruy

Sok aggódás és nehézség az arcodon

Biµan

 

ze-bahr-e mani ruz-o šab puypuy

értem éjjel-nappal sietve (fáradozva).

 

1066

Rostam

yeki mard-e pâkize bâ-huš-o farr

egy tisztalelkű, okos és fényes (áldott – istentől segített) férfi

Maniµe

 

1072

Biµan

ze-šâdi be-xandid-o xire mând

A boldogságtól nevettett és elcsodálkozott.

narrátor

 

1074

Rostam

bâr-e deraxt-e vafâ

a hűség fájának gyümölcse

narrátor, Rostam gyűrűje

 

1075

Biµan

be-xandid xandidegi šâhəvâr

nevetett, királyi nevetéssel

narrátor

 

1078

Biµan

nik-baxt

jószerencsés

Maniµe

 

1084

Maniµe

zanân-râ zabân ham na-mânad be-band

A nők nyelve soha nem marad megkötött (bilincsben).

narrátor, titoktartásról

 

1086

Maniµe

del-e xaste-o cešm-e bârân-e man

sebzett szívem és szemem esője

Maniµe

 

1090

Maniµe

jahân-am siâh-o do dide safid

lelkem fekete, két szemem fehér (vak)

Maniµe, mert Biµan nem bízik benne

 

1093

Maniµe

ayâ mehrabân yâr hošyâr joft

Óh, szerető barát, okos társ

Biµan

 

1099

Rostam

pahlavân-e kayân-e jahân

a világ királyi hőse

Biµan

 

1100

Rostam

xodâvand-e Raxš

Raxš gazdája

Biµan

 

1101

Maniµe

be-kardâr-e bâd

mint a szél

narrátor, így siet Rostamhoz

 

1102

Maniµe

xub-ruy

széparcú

narrátor

 

1103

Maniµe

sarv-bon

ciprusfa

narrátor

 

1104

Maniµe

xub-cehr

széparcú

Rostam

 

1113

Rostam

pir-e farrox-pay-e nik-nâm

Idős(öreg mint főnév) szerencsés lábú, jónevű

Maniµe

 

1127

Maniµe

to’i doxt-e ranj âzmude ze-man

Te vagy a lány aki miattam a fáradoztál,

Biµan

 

fedâ karde jân-o del-o ciz-o tan

feláldoztad lelked, szíved, vagyonod és tested.

 

1129

Maniµe

be-dâdi be-man ganj-o tâj-o gohar

Feláldoztál miattam a kincset, koronát és gyöngyöt

Biµan

 

va yârân-o xišân-o mân-o pedar

és barátokat, rokonokat, anyát és apát.

 

1134

Maniµe

Maniµe be-hizom šetâbid saxt

Maniµe nagyon sietett tüzifáért

narrátor

 

co morÈân bar âmad be-šâx-e deraxt

ahogy a madarak a fa ágára felment.

 

1140

Maniµe

Be-del-aš andarun bâng-e ruÝine xom

Szívében mint réz (üst)dob zaja(csengése,kiáltása),

narrátor

 

ke âyad ze-rah Raxš- fulâd-e som

amint jön az úton acálpatájú Raxš.

 

1153

Rostam

gav šir-mard

oroszlánember hős

narrátor

 

1166

Rostam

mehtar šir-mard

a vezér oroszlánember

Biµan

 

1175–1176

Biµan

barahne sar-o muy-o nâhon derâz

Csupasz fejjel, hosszú hajjal és körömmel

narrátor, ahogy Rostam látja Biµant, amikor kiszadabul

 

godâzande az dard-o ranj-o niâz

megmenekülvén a fájdalomtól, bánattól és nélkülözéstől

 

hame tan por az hun-o roxsâre zard

Egész teste tele vérrel, arca sárga

 

az ân band-o zanjir-e zangâr xarad

attól a rozsdaette lánckötéstől.

 

1182

Gorgin

bi-âmad be-mâlid bar xâk ruy

jött és a porba „dörzsölte” arcát

narrátor

 

1200

Rostam

co šir-e µiân

mint vad oroszlán

narrátor, így tör Rostam Afrâsiâb várába

 

1208

Afrâsiâb

bi-honar

becstelen

Rostam

 

1220

Rostam

xodâvand-e Raxš

Raxš gazdája

narrátor

 

1225

Rostam

conân ranje šod Rostam az ranj-e râh

Rostam annyira kifáradt lett az út fáradalmaitól,

narrátor

 

ke bar saraš bar ranj bud az kolâh

hogy a fején a korona fáradtságból volt.

 

1250

Rostam

xoruši co šir-e µiân bar kešid

mint egy vad oroszlán üvöltött

narrátor, Rostam a harc előtt

 

1252

Rostam

savâr-e delir

bátor lovas

narrátor

 

1292–1294

Rostam

be-har su ke Rostam bar afgand Raxš

akármerre fordította (vetette) Rostam Raxšot

narrátor

 

sarân-râ sar az tan hami kard paxš

a fejeket a testtől mind elválasztotta.

 

becang andarun gorze-ye gâvsâr

Kezében a bikafejű buzogány

 

be-sân-e hayvani gosaste mahâr

elszakadt gyeplőjű dromedár módjára.

 

be-qalb andar âmad be-kardâr-e gorg

Középre ment akár egy farkas

 

parâgande kard ân sepâh-e bozorg

azt a nagy sereget szerteszórta.

 

1297–1298

Biµan

be qalb andarun Biµan-e tiz-cang

Középre ment Biµan az éleskörmű (harcra kész, harcias)

narrátor

 

hami ârezu âmadaš jâ-ye jang

vágya jött szüntelen a harcra.

 

sar-e savârân hamco barg-e deraxt

A lovasok feje, akárcsak a fa levelei

 

foru-rixt az bâd-o bar gašt baxt

lehullva a széltől, és a megfordult a szerencsétől.

 

1301

Afrâsiâb

bi-afgand šamšir-e hendi ze-dast

Eldobta kezéből az ind kardot

narrátor

 

yeki asp-e âsudetar bar nešast

s felült a legnyugodtabb lóra.

 

1303

Rostam

šir-gir

oroszlánfogó

narrátor

 

1304

Rostam

con aµdahâ-ye deµam

mint feldúlt sárkány

narrátor

 

1305

Xosrow

šâh-e delir

bátor király

narrátor

 

1323

Rostam

jahân-pahlavân

világhős

narrátor

 

1330

Xosrow

jahândâr-šâh

Világbíró király

narrátor

 

1330

Xosrow

farâz-âmad ân gord-e laškar- panâh

elé jőtt (Rostam elé) az a seregvédő hős

narrátor

 

1331

Xosrow

šahryâr-e jahân

uralkodója a világnak

narrátor

 

1332

Xosrow

co Rostam derafš-e jahândâr šâh

Ahogy Rostam a világbíró király zászlóját meglátta, ahogy eléjött az úton.

narrátor, Biµan szemszögéből

 

negah kard k-âmad pa¿ire be-râh

 

1333

Rostam

piâde šod-o bord pišaš namâz

Leszállt lováról, köszöntötte őt (Xosrowt) illendően (meghajolva).

narrátor. a király elé megy

 

Èami gašt ze-ân ranj-o râh-e derâz

Elfáradt a fáradalmaktól és a hosszú úttól.

 

1334

Rostam

jân-e honar

erényes lelkű

Xosrow

 

1358

Rostam

košâde del-o tang baste kamar

kitárt szívett és szorosra megkötött övvel

narrátor, a lakomán

 

1364

Rostam

be-sar bar nehâdaš kolâh-e kayân

királyi koronát helyeztek fejére

narrátor

 

1373

Maniµe

doxt-e gom bude baxt

a szerencséjét elvesztett leány

narrátor

 

1376

Maniµe

doxt-e ravân-kâste

szerencsétlen leány

Xosrow