Szövegek segítenek az átadó- vagy forrásnyelv meghatározásában is. A horvát nyelvújítás magyar mintáival foglalkozva több, addig német eredetű vagy közvetítésűnek vélt horvát szóról szövegek alapján bebizonyosodott, hogy tkp. magyar hatásról van szó. Az 1868-i horvát törvénykönyvben fordul elő a mjesto dati kifejezés, amelynek mintája minden kétséget kizáróan a magyar helyt ad: ha a bíróság a kérelemnek helyt adott – ako je su molbi mjesto dao…A párhuzamos ném. szövegben in Betracht ziehen szerepel. Érdekes ugyanebből a szempontból a horvát (ma újból használatos) čas(t)nik ’katonatiszt’ szó. A katonai terminológiában számtalan összetételben is előfordul, pl.: nadčastnik (Oberoffizier), častnik-živežar (Proviant-Offizier), častnik od generalštaba (Ordonnanz-offizier) stb. Ha a párhuzamos szerkesztésű és egyező szövegű német nyelvű szolgálati szabályzatban Offizier, a magyarban tiszt és a horvátban častnik szerepel, akkor a magyar minta kétségtelen. Nem állhatom meg azonban, hogy még egy érdekes tükörszóról ne beszéljek. Ugyancsak a szolgálati szabályzatokban fordulnak elő természetesen a rendfokozatok nevei. A legalacsonyabb fokozat neve: őrvezető, ennek megfelelője a német nyelvű szabályzatban: der Gefreite, a horvátban razvodnik. Itt a magyar minta bizonyosságát a magyar terminus szabad fordítása mellett a szemléleti háttér (nyelvi világkép) is igazolja. A német szó a 16. század óta szerepel katonai terminusként. Alapszava a freien, frei machen ’megszabadít, szabaddá tesz’. Így az őrvezető (der Gefreite) szótári értelmezésben: ’der vom Schildwachstehen befreite Soldat’. Az alapképzet tehát, hogy e fokozat viselőjének valamit nem kell megtennie, szemben a magyar szóéval, amelyben éppen egy teendő van rögzítve, nevezetesen, hogy vezetnie kell az őrséget.

Új szavak keletkezhetnek olyan tudatos szóalkotással, amely két idegen nyelvi mintára is támaszkodik. Beszédes példa a horvát ’távirat’ jelentésű brzojav. A szó két elemből áll: brz(o) ’gyors’ és jav (tkp. igető; ’jelentés’. A Telegramm, illetve a fr. dépeche kiküszöbölésre a német purista szótárak többek között  Drahtmeldungot javasoltak. Nos, ez olyan furcsa eset, amikor minden bizonnyal két minta alapján keletkezett tükörszóról beszélhetünk. A brzo-ban feltehetően a magyar sürgöny rejtőzik, a jav-ban pedig (amely a javiti ’jelent’ igéből elvonással, zéró suffixummal alkotott főnév) a Drahtmeldung második tagja van meg. Ritka eset az ilyen, de nem elképzelhetetlen, sőt szinte biztos, hogy az idő próbáját kiálló szó szerencsés megalkotója anyanyelve mellett jól tudott németül és magyarul is.A kifejezni kívánt fogalom nyelvi képét két idegen nyelvben kifejeződő képből alkotta meg, amit a beszélők egész közössége is elfogadott. Talán érdemes volna – egyebek mellett – a közép-európai nyelvújításokat ilyen szempontból is megvizsgálni! Nem jártak messze ettől a gondolattól a Juridisch-politische Terminologie, az első olyan „műszótár” szerkesztői, amely az Osztrák–Magyar Monarchia szláv nemzetiségei számára készült, amikor hangsúlyozták, sőt követelményként is megfogalmazták olyan új szakkifejezések iránti igényüket, amelyek, lehetőség szerint, közös szláv gyökökből származnak, s így a különböző szláv nyelvek (akkor még azt mondták: dialektusok) számára közérthető kifejezések alapjául szolgálhatnak.

Kultúránk tudatos művelői is régen felfigyeltek már a kölcsönhatásokra, azok tudatos ápolásának szükségességét, mutatja a Tudományos Gyűjtemény 1817. évfolyamának XII. kötetében közölt tanulmány is, amelyben ezt olvassuk: „Nem árt a’ szóknak szorosabb megvizsgálása, megítélése, sőt elősegíti a’ nyelvnek tisztább gyümöltsözését, - ’s hol toll szolgál fegyver gyanánt, ott tsak tenta folyik, nem vér, könnyen béfor az eggymáson ejtett seb, és vigyázóbakká teszi a’ bajnokokat’.

Filológiánk tegnap – és ma. Hogy milyen lesz holnap, az a fiatal nemzedéktől függ.

Elhangzott a Gólyavári esték előadás-sorozatában, 2010. április 22-én.