Az államigazgatás és a jog hajdani magyar kölcsönszavai kivesztek a nyelvből, helyüket a 19. század elején kezdődő nyelvújítás alkotta új kifejezések, legnagyobbrészt tükörszavak foglalták el. A magyar nyelvi hatás azonban megmaradt, sőt fel is erősödött a (javarészt) Magyarországon élő kisebbségek nyelvében. Meggyőzően tanúsítják ezt a néhány hónapja megjelent Mura menti horvát tájszótáron és több szláv dialektológiai szótáron kívül a magyarországi németség különböző helyi nyelvjárásaiban előforduló magyar szavak is. A Mura menti horvát nyelvjárásban (is) a nyelvi kölcsönhatás legkülönbözőbb jelenségeivel találkozunk, így nem csupán szavak és kifejezések átvételével, hanem képzők adaptálásával is. Ami legelsősorban szembe tűnik, az, hogy a leghétköznapibb tárgyak, intézmények, cselekvések megnevezéseit is a magyarból kölcsönzik. Korábban az effajta átvételeket luxus-jövevényszavaknak mondták. A régi magyarba átkerült a szláv takács, holott megvolt a szövő; a kovács, holott megvolt a verő, a rend, holott megvolt a szer. Lehetséges, hogy több szláv nemzetiségű takács vagy kovács volt, mint magyar, ezért egyszerűbbnek tűnhetett átvenni a szót. A magyarországi horvát (nem csak horvát!) nemzetiségek esetében pedig nyilvánvalóan intenzív többségi nyelvi hatásról van szó, hiszen nemcsak mondják, hogy óvoda, vagy: a gyerek óvodába jár, az unokám már óvodás stb., hanem kiírva is ezt látják. Ez lehet a fő ok. Ehhez járul számos esetben a magyar kifejezés rövidsége. Az óvodát például a horvát a német Kindergarten utánzásával alkotott dječji vrtić ’tkp. gyermekkert’ (vö. orosz d’etskij sad is) szerkezettel fejezi ki, ami nem csupán hosszabb és körülményesebb, mint a magyar, hanem képzés és ragozás szempontjából is problémát vethet fel. Egyszerűbb óvodás-t mondani, mint polaznik dječjeg vrtića-t (’az óvoda látogatója’). Ehhez járul még, hogy a magyar szó horvátba való beilleszkedésének semmi alaktani akadálya nincs, sőt még az óvodás kislányt is meg lehet nevezni: ovudašica. A másik ok, amely az idegen (esetünkben magyar) szavak átvételéhez vezet, ha az illető kölcsönszóval jelölt fogalom az átvevő nagyobb (anyanyelvi) közösség nyelvében nincs meg. Déli szomszédainknál nem került sor erőszakos kollektivizálásra, ezért a termelőszövetkezet jelentéstartalmának visszaadása lehetetlen. Volt ugyan kissé erőltetett megfelelője: zadruga, amely régi szó, és közösséget és nagycsaládot is jelent. De még érdekesebb a mindössze néhány évtizedre visszamenő leleményes összerántás, a maszek, vagy a belőle képzett maszekol visszaadhatatlansága. A Mura menti nyelvjárásban megtaláljuk a masekerati igét, amelyet az anyanyelvi beszélők a következőképpen értelmeznek: raditi poslije radnog vremena ’munkaidőn túl dolgozik’, amely azonban semmiben nem különbözik a horvát irodalmi nyelvben is használható magyarázó körülírástól: prekovremeno raditi ’ua.’ Nincs benne egyik értelmezésben sem a magyar (?) szó hangulata, s az a jelentéstöbblet, amelyet az anyanyelvi beszélőktől hallott példamondat viszont már tartalmaz: Dojde dimu s dela,i ide masekerat. Treba su mu penezi ’hazajön a munkából, és megy maszekolni. Kell neki a pénz.’ A masekerat (’maszekol’) jelentésének megértetéshez itt is a közlés, a szöveg vezet.

A példák sorát szívesen folytatnám tovább, de ideje áttérnünk a szövegekre és néhány olyan érdekes eset bemutatására, amelyek amellett tanúskodnak, hogy a nyelvi érintkezés, természetesen elsősorban az írott nyelvben, a hatás által érintett nyelvben tőle idegen mondatszerkesztésben is megmutatkozhat. Néhány példát látunk majd a múltból (vö. filológiánk tegnap!).