Szófelhő
konferencia fordítás konceptualizáció kognitív nyelvi világkép filológia szakdolgozat nyelvészet metafora imperative language patterns phraseology representation death linguistic worldview infinitive szecesszió grammatika főnévi igenév kettős állítmány stilizáció stíluselemzés dekorativitás decorativity nyelvi példa klasszikus modernség eufemizmus euphemistic phrases alcoholic drink irodalmi vita theory of criticism the betrayal of the intellectuals az írástudók árulása recenzió irodalomtörténet recepciótörténet irodalompolitika hungarian literature modernity classical modernism magyar irodalom modernitás cognitive analysis prevalence inflection frazéma frazeológia antonima antonímia horvát nyelv rikkancs bulvársajtó media kognitív metafora kognitív nyelvészet linguistic image of the world cognitive linguistics nyelvoktatás didaktika pszicholingvisztika tartalomelemzés croatian language antonymy irodalmi társaságok modern magyar irodalom ady endre vörösmarty díj literary organizations modern hungarian literature vörösmarty prize irodalomtudomány újraszerkesztés újrafordítás polish language metaphor szaknyelv fordítástudomány retranslation phraseme facebook proto slavic perspective ekvivalencia hatalom ideológia deontikus modalitás sajtótörténet history of press nyelvtörténet dialektológia nyelvi kép világ_nyelvi_képe szemantika nyelvi_kép conceptualization ideology magyar_nyelv nyelvhasználat faktitív ige hungarian language equivalence focalization irony családregény nézőpont fokalizáció gyermekelbeszélő irónia vonzatkutatás szövegnyelvészet nyelvjárás szerb translation tudománytörténet critical_discourse_analysis factitive verb causativity tanulmánykötet optimalizáció zenitism szabadverselés szabadstrófa horvát expresszionizmus zenitizmus önéletrajz performativitás autobiography identity performativity criseology szláv lexika orosz nyelv ősszláv historical linguistics slavic vocabulary avantgárd expresszionizmus horvát filológia nyelvhelyesség funkcióige eszmetörténet narratológia diskurzuselemzés narratology discourse analysis modern_filológiai_társaság krízeológia önéletírás életrajz asszociáció analógia szimmetria nyelvi intuíció nyelvi formalizáció russian language
| Filológiánk tegnap és ma - A nemrégiben megjelent A nyelvészetről... |
|
2. oldal / 9
A nemrégiben megjelent A nyelvészetről – 1. szám, 1. személyben című kötetben közölt „vallomásomról” a recenzens, Pléh Csaba, a filológiát előbb a nyelvészetnél tágabb kutatási területnek tartva, majd vele azonosítva a következőket írja: „A nyelvészet hagyományosan filológiai diszciplína, sőt maga a filológia. Szövegekkel foglalkozik, a szövegeket gondozza, azok pontos értelmezésére törekszik és így tovább. A 20. század közepének nyelvészetében óriási a feszültség a filológia mindenhatóságának megkérdőjelezése és a nyelvészet filológián túli kiterjedése között”, majd az én megnyilatkozásomra térve így folytatja: „Ny.I. vállalja a filológia védelmezőjének szerepét. Jól látja, hogy a filológiából a nyelvészet hangsúlya eltolódik a kötőjeles nyelvészetek (pszicho-, szocio-, neuro-, gyermek-nyelvészet) felé. Nagy kérdés, hogy megmarad-e akkor még a filológia.” Ahhoz, hogy előadásom témájául a filológiát válasszam, a felvillantott, de a kérdés bonyolultságát így is érzékeltető megközelítéseken kívül két korábbi személyes élményem is hozzájárult. Újból kezembe került egy különnyomat, amelyet tisztelt idősebb barátom, Radoslav Katičić professzor így dedikált: Dragom Ištvanu, uz filološke razgovore. (Kedves Istvánnak, filológiai beszélgetések alkalmából). A másik jóval korábbi, egy több mint harmincéves beszélgetés, amelyet hajdani tanárom, majd tanítóm és végül atyai barátom, Hadrovics László professzor úr folytatott velem egy újvidéki konferencia szünetében, kitűnő ebéd mellett, a péterváradi erőd egy részéből kialakított patinás vendéglőben. Általában tudományos kutatásról, filológiai munkáról, eredményekről, nagy nevekről volt szó, amikor is professzorom – részemről csodálkozással kísérve – őszinte nosztalgiával jegyezte meg: „Tudod, fiam, ők voltak az igazi nagyok, Brugmann, Delbrück, Leskien, Jagić…, mi a nyomukba sem léphetünk!” Nagyon különösnek tartottam ezt a megnyilatkozást, de ma már értem. Sugárzott belőle a filológia szeretete és a tudomány iránti alázat, ami, fájdalom, ma sokakból hiányzik. Ezért is jelöltem meg címül ’filológiánk’-at, hogy valami módon kifejezzem érzelmi viszonyomat is a tudományhoz, hogy ti. a magaménak érzem, anélkül, hogy kialakított véleményemet egyedül üdvözítőnek tartanám, s egyúttal utaljak a ’tegnap’-ra is, amelyen nagy elődök munkásságát értem. |