Szófelhő
konferencia fordítás konceptualizáció kognitív nyelvi világkép filológia szakdolgozat nyelvészet metafora imperative language patterns phraseology representation death linguistic worldview infinitive szecesszió grammatika főnévi igenév kettős állítmány stilizáció stíluselemzés dekorativitás decorativity nyelvi példa klasszikus modernség eufemizmus euphemistic phrases alcoholic drink irodalmi vita theory of criticism the betrayal of the intellectuals az írástudók árulása recenzió irodalomtörténet recepciótörténet irodalompolitika hungarian literature modernity classical modernism magyar irodalom modernitás cognitive analysis prevalence inflection frazéma frazeológia antonima antonímia horvát nyelv rikkancs bulvársajtó media kognitív metafora kognitív nyelvészet linguistic image of the world cognitive linguistics nyelvoktatás didaktika pszicholingvisztika tartalomelemzés croatian language antonymy irodalmi társaságok modern magyar irodalom ady endre vörösmarty díj literary organizations modern hungarian literature vörösmarty prize irodalomtudomány újraszerkesztés újrafordítás polish language metaphor szaknyelv fordítástudomány retranslation phraseme facebook proto slavic perspective ekvivalencia hatalom ideológia deontikus modalitás sajtótörténet history of press nyelvtörténet dialektológia nyelvi kép világ_nyelvi_képe szemantika nyelvi_kép conceptualization ideology magyar_nyelv nyelvhasználat faktitív ige hungarian language equivalence focalization irony családregény nézőpont fokalizáció gyermekelbeszélő irónia vonzatkutatás szövegnyelvészet nyelvjárás szerb translation tudománytörténet critical_discourse_analysis factitive verb causativity tanulmánykötet optimalizáció zenitism szabadverselés szabadstrófa horvát expresszionizmus zenitizmus önéletrajz performativitás autobiography identity performativity criseology szláv lexika orosz nyelv ősszláv historical linguistics slavic vocabulary avantgárd expresszionizmus horvát filológia nyelvhelyesség funkcióige eszmetörténet narratológia diskurzuselemzés narratology discourse analysis modern_filológiai_társaság krízeológia önéletírás életrajz asszociáció analógia szimmetria nyelvi intuíció nyelvi formalizáció russian language
| Filológiánk tegnap és ma |
|
1. oldal / 9 Nyomárkay István[A teljes cikk letölthető formátumban] Kedves Kollégák, Tisztelt Hallgatóim! Legelsősorban is meg kell magyaráznom előadásom címét. Amikor a megtisztelő felkérést megkaptam, tudatosult bennem, hogy nehéz feladatra vállalkoztam. Szűkebb kutatási területem ugyanis a szlavisztika, és szláv nyelveken bizony kevesen értenek, úgy kell tehát megkísérelnem az előadás megformálását, hogy példáimmal ne terheljem meg túlságosan hallgatóimat, mondanivalóm azonban szándékomnak megfelelően jusson kifejezésre, s maradéktalanul szolgálja a bemutatni kívánt nyelvi jelenségek megértését. De térjünk vissza a címhez! A filológiának mint hagyományosan tág, nyelv- és irodalomtudományt is átfogó kutatási területnek a meghatározása nehéz, sőt talán megoldhatatlan feladat is. A fogalom legalább megközelítőleges definiálásáról mégsem mondva le, fellapoztam két régi szótárunkat, Szenci Molnár Albertét és Pápai Páriz Ferencét. A következő értelmezéseket találtam: a philologia mindkettejüknél az ékesen szólás szeretését, a philologus pedig ékesen szólás szeretőt, ékesen szólás tanulót jelent. Finály 1884-es szótárában ’átalán tudományos tanulmányozás, irodalommal foglalkozás’ az alapjelentés, amelyhez ’újkoriaknál’ megjelöléssel ’régi írók tanulmányozása és magyarázása, nyelvtudomány, nyelvészet’ értelmezés járul. Johann Christian Heyse számtalan kiadást megért idegenszó-szótárában, amely a német purizmus egyik kései terméke, ’a nyelv szeretete, nyelv- és ókorkutatás, nyelvtudomány, különösen az ógörög és római nyelv, irodalom és történelem tanulmányozása’ meghatározás áll. A filológiát August Friedrich Pott Etimológiai kutatások című művében (1836) a nyelvemlékek őrzőjének, könyvtárosának és magyarázójának nevezi, majd így nyilatkozik: „ha azt mondom, hogy filológia, nem azt a tudományt értem rajta, amely magát szerényen klasszika filológiának, vagy még szerényebben csak filológiának nevezi, hanem sokkal inkább az általános, az összfilológiát (Gesamtphilologie)”. Érdekesen közelíti meg a kérdést Wilamowitz-Moellendorf, aki filológiatörténeti kézikönyvének bevezetőjében a következő megállapításra jut: „A filológiá(hoz), még mindig [írja 1927-ben!] a klasszikus jelentést társítjuk, noha az már az ebben a megjelölésben ezt rangot nem igényli…”. Majd emelkedett hangnemben így folytatja: „A filológia feladata, hogy a múltat, a költők dalait, a filozófusok és törvényhozók gondolatait, az Isten házának szentségét, a hívők és hitetlenek érzelmeit, a piacok és kikötők nyüzsgését és benne az emberek munkáját és játékát a tudomány erejével életre keltse.” A filológiának egészen tág értelmezése, azaz jelentésének mind horizontális, mind vertikális irányú kiterjesztése jellemző a szlavisztika atyjának tartott Vatroslav Jagić felfogására is, aki az általa alapított Archiv für slavische Philologie első kötetének az új folyóiratot bemutató Ankündigungjában így ír: „A filológiát én széles körűen értelmezem, így az Archiv (a folyóirat) tárgyát nem csupán a nyelvek, noha teljes joggal foglalnak el központi helyet, hanem a nyelvi és irodalmi emlékek, a népszellem termékei és a szlávság múltja fogja képezni.”
|