Szófelhő

konferencia fordítás konceptualizáció kognitív nyelvi világkép filológia szakdolgozat nyelvészet metafora imperative language patterns phraseology representation death linguistic worldview infinitive szecesszió grammatika főnévi igenév kettős állítmány stilizáció stíluselemzés dekorativitás decorativity nyelvi példa klasszikus modernség eufemizmus euphemistic phrases alcoholic drink irodalmi vita theory of criticism the betrayal of the intellectuals az írástudók árulása recenzió irodalomtörténet recepciótörténet irodalompolitika hungarian literature modernity classical modernism magyar irodalom modernitás cognitive analysis prevalence inflection frazéma frazeológia antonima antonímia horvát nyelv rikkancs bulvársajtó media kognitív metafora kognitív nyelvészet linguistic image of the world cognitive linguistics nyelvoktatás didaktika pszicholingvisztika tartalomelemzés croatian language antonymy irodalmi társaságok modern magyar irodalom ady endre vörösmarty díj literary organizations modern hungarian literature vörösmarty prize irodalomtudomány újraszerkesztés újrafordítás polish language metaphor szaknyelv fordítástudomány retranslation phraseme facebook proto slavic perspective ekvivalencia hatalom ideológia deontikus modalitás sajtótörténet history of press nyelvtörténet dialektológia nyelvi kép világ_nyelvi_képe szemantika nyelvi_kép conceptualization ideology magyar_nyelv nyelvhasználat faktitív ige hungarian language equivalence focalization irony családregény nézőpont fokalizáció gyermekelbeszélő irónia vonzatkutatás szövegnyelvészet nyelvjárás szerb translation tudománytörténet critical_discourse_analysis factitive verb causativity tanulmánykötet optimalizáció zenitism szabadverselés szabadstrófa horvát expresszionizmus zenitizmus önéletrajz performativitás autobiography identity performativity criseology szláv lexika orosz nyelv ősszláv historical linguistics slavic vocabulary avantgárd expresszionizmus horvát filológia nyelvhelyesség funkcióige eszmetörténet narratológia diskurzuselemzés narratology discourse analysis modern_filológiai_társaság krízeológia önéletírás életrajz asszociáció analógia szimmetria nyelvi intuíció nyelvi formalizáció russian language

A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919. - 3.2. A Vörös Ujság március 21-ig
Tartalomjegyzék
A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919.
1. Bevezetés
1.1. Megjegyzések a dolgozat módszeréről
2. A történelmi körülmények
3. A Vörös Ujság története
3.1. A Vörös Ujság indulása
3.2. A Vörös Ujság március 21-ig
3.3. A Vörös Ujság március 21. után
4. A Vörös Ujság tartalmi elemzése
4.1. Az újság tematikája
Március 21. után
4.2. Két nevezetes lapszám
A március 21-i hatalomátvétel
4.3. A Vörös Ujság és a nemzetközi politika
4.4. A Vörös Ujság véleménye a nemzeti sorskérdésekről
4.5. A Vörös Ujság és a belpolitika
A hatalomátvétel után
A belpolitika tavaszi eseményei
A Vörös Ujság legjelentősebb sajtóvitái
4.6. A Vörös Ujság és a kultúra
A sajtó feladata és résztvevői
5. A Vörös Ujság formai bemutatása
5.1. Minőség, stílus
A korszak nyelve
5.2. Sajtóetika
Cikkaláírások
6. Összegzés
Melléklet
I. A Vörös Ujság azonosított cikkei
Révai József azonosított cikkei az Ifjúkori írások szerint
Révai kétes hitelességű cikkei az Ifjúkori írások szerint
Azonosított cikkek Práger József szerint
A március 18-i (a párizsi kommünre emlékező) 36. szám egyes szerzői
II. Életrajzok
III. Ábrák:
IV. Irodalom, források
Minden oldal

3.2. A Vörös Ujság március 21-ig

December 18-tól a fejlécben a Visegrádi u. 15. szerepel szerkesztőségként; a lakás szűknek bizonyult, s ezért kibérelték a mellette lévő 17. számú háznak azt a helyiségét is, mely egyben Szamuely lakása is volt (Gábor 1975). A lap szerkesztését Vágó szerint „december végén” Szamuely Tibor vette át, azonban Szamuely csak január 3-án érkezett haza Oroszországból, itt tehát Vágó rosszul emlékszik. Január 25-től ez szerepel a fejlécben: „Megjelenik hetente háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton.” Ugyanekkor a példányszám huszonötezerre emelkedik (József 1969), az újság külön cikkben közli: a technikai nehézségek elhárultak, a lap ezentúl rendszeresen megjelenik a déli órákban, rövidesen előfizetést is nyitnak (ez nem történt meg egészen áprilisig), s addig a lap a bizalmiférfiaknál illetve utcai árusoknál kapható.

Az év eleji hónapok valóságos sikertörténetet jelentettek a Vörös Ujság számára: nőtt a lap kiadásainak száma, megjavultak a terjesztés lehetőségei, árat is emelhettek és sokszorosára nőtt a példányszám. Lengyel József így emlékszik vissza: „Az emberek majdnem verekedtek, ha a jó jasszos pesti rikkancshangok elkiáltották: »Itt a vörös… itt a vörös…« Mindazonáltal nem tudom ebből megállapítani, milyen hatása volt a lapnak. Venni mindenki vette, mert puszta megjelenése is szenzáció volt.” (Lengyel 1957: 100.) A párt január végén saját nyomdát vett a Reviczky téren, de február közepére már ennek a kapacitása sem volt elég, „polgári” nyomdákba is ki kellett adni a munkát (Hajdu 1929).

A siker természetesen nem maradt észrevétlen a kommunistákat ekkor már valós veszélynek tekintő államhatalom (és elsősorban a szociáldemokraták: Ormos 2006) számára sem. Február harmadikán a rendőrség házkutatást tartott a Vörös Ujság szerkesztőségénél, iratokat és felszereléseket foglalt le. Erről a lap így ír a február 6-i 20. számban (ugyanerre a napra két szám is van datálva) a „Nagy Vince betörőbandája a Vörös Ujság szerkesztőségében” című cikkben (Nagy Vince a Károlyi- és a Berinkey-kormány belügyminisztere): „Tizenkét óriási teherautomobilon cipelték el a zsákmányt (…) semmit meg nem számoltak, semmiféle jegyzőkönyvet fel nem vettek (…) százezreket érő nyomtatványokat és irodai felszerelést semmisitettek meg”. Több házkutatás is történt ezekben a hónapokban – a kortárs Déli Hírlap szerint tizenegyszer (Déli Hírlap 1919. március 27., idézi Práger 1955: 26).

Február 20-án a kommunisták felvonulást és demonstrációt szerveztek a Népszava székháza elé. Amikor fegyveres tüntetők be akartak hatolni az épületbe, több rendőr és szociáldemokrata munkás védőr is meghalt. A kormány elhatározta a kommunista vezetők letartóztatását, melyre 22-én került sor (Ormos 2006, korábbi források szerint 21-én: Siklós 1963, Agárdi 1981, Gratz 1935; a Vörös Ujság utolsó száma ekkor a 27., mely február 20-i dátummal jelent meg – ez csütörtöki nap volt, a következő szám 22-én, szombaton lett volna esedékes, ebből tehát nem lehet megállapítani a rendőri akció dátumát). A Vörös Ujság szerkesztőségét lepecsételték, ezért, s mivel a KMP és a Vörös Ujság vezetői ugyanazok voltak, a lap egy időre szünetelt.

A tíz napos pauza alatt a Nagyváradi Vörös Ujság című lap (szerkesztője Jancsó Károly) helyettesítette a budapesti újságot, a források és az irodalom nem értenek egyet abban, hogy csak egy szám erejéig vagy folytatólagosan-e (Rákos 1959, F. Majlát 1966). Hajdu szerint a Nagyváradi Vörös Ujsággal párhuzamosan Budán is megjelent a lap e tíz nap alatt, Lukács György szerkesztésében. A két szerkesztőség nem tudott egymás létéről, majd március elején egyesültek (Hajdu 1929).

Március elsejétől újra megjelent a Vörös Ujság. Az új főszerkesztő Rákos Ferenc lett, e feladattal Szamuely még január második felében bízta meg arra az esetre, ha őt letartóztatnák, azzal együtt, hogy a párt felállította a leendő második, „illegális” Központi Bizottságot is tartalékként (Rákos 1959). A szerkesztőség tagjai: Alpári Gyula, Bolgár Elek, Lukács György, Révai József (Agárdi 1981, Rákos 1959); Gábor Sándorné szerint az illegalitásban lévő Szamuely Tibor is részt vett a lap szerkesztésében (Gábor 1975). Rákos Ferenc visszaemlékezése szerint a fogházban ülő Kun Béla meg volt elégedve a lappal.