Szófelhő

konferencia fordítás konceptualizáció kognitív nyelvi világkép filológia szakdolgozat nyelvészet metafora imperative language patterns phraseology representation death linguistic worldview infinitive szecesszió grammatika főnévi igenév kettős állítmány stilizáció stíluselemzés dekorativitás decorativity nyelvi példa klasszikus modernség eufemizmus euphemistic phrases alcoholic drink irodalmi vita theory of criticism the betrayal of the intellectuals az írástudók árulása recenzió irodalomtörténet recepciótörténet irodalompolitika hungarian literature modernity classical modernism magyar irodalom modernitás cognitive analysis prevalence inflection frazéma frazeológia antonima antonímia horvát nyelv rikkancs bulvársajtó media kognitív metafora kognitív nyelvészet linguistic image of the world cognitive linguistics nyelvoktatás didaktika pszicholingvisztika tartalomelemzés croatian language antonymy irodalmi társaságok modern magyar irodalom ady endre vörösmarty díj literary organizations modern hungarian literature vörösmarty prize irodalomtudomány újraszerkesztés újrafordítás polish language metaphor szaknyelv fordítástudomány retranslation phraseme facebook proto slavic perspective ekvivalencia hatalom ideológia deontikus modalitás sajtótörténet history of press nyelvtörténet dialektológia nyelvi kép világ_nyelvi_képe szemantika nyelvi_kép conceptualization ideology magyar_nyelv nyelvhasználat faktitív ige hungarian language equivalence focalization irony családregény nézőpont fokalizáció gyermekelbeszélő irónia vonzatkutatás szövegnyelvészet nyelvjárás szerb translation tudománytörténet critical_discourse_analysis factitive verb causativity tanulmánykötet optimalizáció zenitism szabadverselés szabadstrófa horvát expresszionizmus zenitizmus önéletrajz performativitás autobiography identity performativity criseology szláv lexika orosz nyelv ősszláv historical linguistics slavic vocabulary avantgárd expresszionizmus horvát filológia nyelvhelyesség funkcióige eszmetörténet narratológia diskurzuselemzés narratology discourse analysis modern_filológiai_társaság krízeológia önéletírás életrajz asszociáció analógia szimmetria nyelvi intuíció nyelvi formalizáció russian language

A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919. - II. Életrajzok
Tartalomjegyzék
A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919.
1. Bevezetés
1.1. Megjegyzések a dolgozat módszeréről
2. A történelmi körülmények
3. A Vörös Ujság története
3.1. A Vörös Ujság indulása
3.2. A Vörös Ujság március 21-ig
3.3. A Vörös Ujság március 21. után
4. A Vörös Ujság tartalmi elemzése
4.1. Az újság tematikája
Március 21. után
4.2. Két nevezetes lapszám
A március 21-i hatalomátvétel
4.3. A Vörös Ujság és a nemzetközi politika
4.4. A Vörös Ujság véleménye a nemzeti sorskérdésekről
4.5. A Vörös Ujság és a belpolitika
A hatalomátvétel után
A belpolitika tavaszi eseményei
A Vörös Ujság legjelentősebb sajtóvitái
4.6. A Vörös Ujság és a kultúra
A sajtó feladata és résztvevői
5. A Vörös Ujság formai bemutatása
5.1. Minőség, stílus
A korszak nyelve
5.2. Sajtóetika
Cikkaláírások
6. Összegzés
Melléklet
I. A Vörös Ujság azonosított cikkei
Révai József azonosított cikkei az Ifjúkori írások szerint
Révai kétes hitelességű cikkei az Ifjúkori írások szerint
Azonosított cikkek Práger József szerint
A március 18-i (a párizsi kommünre emlékező) 36. szám egyes szerzői
II. Életrajzok
III. Ábrák:
IV. Irodalom, források
Minden oldal

II. Életrajzok

 

A Vörös Ujság szerkesztőségi tagjainak életrajzai, kivéve a közismerteket (Kun Béla, Szamuely Tibor, Lukács György, Révai József). Az életrajzok forrása a Magyar életrajzi lexikon: Kenyeres 2001. Azokat közlöm, amelyeket ebben megtaláltam.

 

Alpári Gyula (1882–1944)

1902-től az ifjúmunkás mozgalom résztvevője, később vezetője. Újságíró és szerkesztő (Ifjúmunkás, Szociáldemokrata, Leipziger Volkszeitung). 1910-ben kizárják a szociáldemokrata pártból, a párt baloldali ellenzékének lesz tagja. Megalakulásakor csatlakozik a KMP-hez. A párt vezetőinek letartóztatása után az illegális Központi Bizottság tagja. A Tanácsköztársaság idején külügyi népbiztoshelyettes, Kun Béla munkatársa, a külföldi sajtótájékoztatás egyik irányítója. 1919 őszétől részt vesz Csehszlovákia Kommunista Pártjának megszervezésében. Több országban is illegálisan tevékenykedik. 1921-től 1932-ig Berlinben az Internationale Presse Korrespondenz, Bázelben, Párizsban a Rundschau c. lap szerkesztője. 1940-ben Párizsban, ahol kommunista újságíróiskolát is szervez, a Gestapo letartóztatja. 1944-ben a sachsenhauseni koncentrációs táborban meggyilkolják.

A Vörös Ujság második szerkesztőségének tagja. Ismert cikkei: „A kommün gazdasági intézkedéseiből” (március 18.), „Nemzeti hadsereget és keresztény pártot szerveztek Bécsben” (június 6.)

 

Antal Sándor (1882–1944)

1904-ben Nagyváradon kezdi meg újságírói pályáját. Később öt évig él Németországban és Skandináviában. Stockholmban szobrászként dolgozik. Hazatérve Nagyváradra Ady Endre baráti köréhez tartozik. A Nagyváradi Napló, majd a Váradi Hét szerkesztője. A Tanácsköztársaság bukása után Csehszlovákiába emigrál, itt él 1921-től 1940-ig. Főszerkesztője a Nemzeti Kisebbségek és szerkesztője a pozsonyi Népújság c. lapoknak. Több szépirodalmi és publicisztikai munkája jelenik meg. Fordít svédből, főleg Selma Lagerlöf regényeit. 1944-ben elhurcolják.

A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Ujság újságírója. Ismert cikke nincs.

 

Aranyossi Pál (1887–1962)

A szociáldemokrata sajtó, a Nagyváradi Napló, Pesti Napló, a Világ munkatársa. 1918-ban a KMP tagja. 1920-tól Olaszországban, Ausztriában, Svédországban, Németországban, majd Párizsban tevékenykedik. A l’Humanité-ben és a Regards-ban jelennek meg cikkei, az utóbbinak felelős szerkesztője is. Bölöni Györggyel közösen alapítják a Monde kiadó magyar részlegét. 1941-ben hazatért és részt vesz az MKP illegális munkájában. 1945 után a Szabadság szerkesztőségében, majd két évig a Jövendő szerkesztőjeként dolgozik. 1947-től 1950-ig a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MUOSZ) főtitkára, nyugdíjba vonulása előtt a prágai Telepress szerkesztője.

A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Ujság újságírója, majd külpolitikai szerkesztője. Ismert cikke nincs.

 

Bolgár Elek (1883–1955)

1906-tól a Huszadik Század munkatársa. Dolgozik a Jövő, a Munka Szemléje, a Budapesti Hírlap számára is. 1907-től 1911-ig az USA-ban és Svájcban dolgozik a szocialista sajtóban. Az USA-ban a Népakarat c. munkáslapot szerkeszti. 1910-ben Bernben a filozófia doktorává avatják. Hazatérése (1911) után rendszeresen cikkeket ír főként szociológiai kérdésekről a Huszadik Századba, a Szocializmusba stb. Támogatja az SZDP baloldali ellenzékét, majd 1918-tól a KMP soraiba áll. A Tanácsköztársaság kikiáltása után bécsi követ, majd a külügyi népbiztosságon Kun Béla helyettese. A Tanácsköztársaság kormánya egyetemi tanárrá nevezi ki, a Történelmi Materializmus Kutatóintézetének igazgatója. A Tanácsköztársaság megdöntése után emigrál, 1922-től Bécsben és Berlinben részt vesz a mozgalomban. 1937-től a Szovjetunióban mint a rosztovi egyetem tanára egyetemes történeti, főként diplomáciatörténeti kérdéseket tanulmányoz. 1944-ben a szovjet hadsereg kötelékében tér haza. 1945 után egyetemi tanár és külügyi államtitkár, prágai, később londoni követ, majd ismét egyetemi tanár.

A Vörös Ujság második szerkesztőségének tagja. Ismert cikkei: „Emlékezés a párizsi kommünre” (március 18.), „Felszólalás helyett” (június 13.)

 

Darvas Simon (1892–1969)

Hallgató korában csatlakozott a Galilei Körhöz, melynek 1915-ben elnöke, 1918-ban titkára. Ő szervezi meg a Galilei Kör előadássorozatait. Újságírói pályáját a Független Magyarországnál kezdi, majd a Világ és a Szabadgondolat munkatársa. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe, majd Romániába emigrál. 1921–22-ben Kolozsvárt a Keleti Újság szerkesztésében vesz részt. Később átveszi a Pallas lapkiadó vállalatot, hálózatát Erdélyben kiépíti, majd néhány évre visszakerül Budapestre az Est-lapokhoz. 1938-ban a nácizmus elől Londonba emigrál. Itt a Híradó c. lapot, az Angliai Magyar Zsidók Egyesületének hivatalos értesítőjét szerkeszti.

A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Ujság újságírója. Ismert cikke nincs.

 

Gárdos Mária (1885–1973)

Alapítója, majd vezetőségi tagja a Kereskedelmi Alkalmazottak és Magántisztviselők Szakegyletének. 1900-ban belép az MSZDP-be. A Nők Asztaltársasága, majd 1903-ban a Magyarországi Munkásnők Egyesülete egyik megalapítója, az 1905-ben induló Nőmunkás c. lap belső szerkesztője. A Tanácsköztársaság idején az 500-as Tanács, a Népgazdasági Tanács, a Szellemi Termékek Országos Tanácsának tagja. Bécsi, részben prágai emigrációban folytatja az újságírást és az előadásokat; írásai a hazai pártlapokban is megjelennek. Vezető szerepet játszik a Világosság-csoport munkájában. 1932-ben hazatér, az MSZDP propagandabizottságának tagja. 1935-ben izgatásért egyévi börtönbüntetésre ítélik. Szabadulása után a szakszervezeti mozgalomban működik. A II. világháború idején internálják. 1945-ben az MKP tagja, a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége alapítója, az Asszonyok c. lap szerkesztő bizottságának tagja, a Szövetkezeti Élet főszerkesztője.

A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Ujság egyik szerkesztője. Ismert cikke nincs.

 

Hajdu Pál (1896–1937)

Egyetemi hallgatóként a Galilei Kör tagja. 1914-ben belép az MSZDP-be. 1918-ban bekapcsolódik az antimilitarista mozgalomba. A KMP alapító tagja. Cikkei jelennek meg az Ifjú Proletárban. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg zászlóaljparancsnoka. Forradalmi tevékenységéért tízévi fegyházra ítélik (1920.), két év múlva a fogolycsereegyezmény keretében a Szovjetunióba került. A Marx–Engels–Lenin Intézetben végez tudományos munkát, 1929-től a moszkvai Sarló és Kalapács c. folyóirat szerkesztőségében felelős szerkesztő és szerkesztőbizottsági tag. A moszkvai rádió magyar adásait vezeti. 1937-től további sorsa ismeretlen.

A Vörös Ujság szerkesztőségének tagja. Ismert cikke nincs.

 

Hajnal Jenő (1889–1977)

1912-ben megszervezi az első újságírósztrájkot. Az I. világháború alatt a Déli Hírlap, majd a Világ munkatársa. Az Ember c. lapban 1918 októberében Lékai János Tisza-ellenes merényletéről írt riportja országos szenzációt kelt. Az őszirózsás forradalom idején a Nemzeti Tanács őt bízza meg a posta ellenőrzésével. A Tanácsköztársaság után Bécsbe emigrál. Az Ember és a Bécsi Magyar Újság munkatársa. Osztrákországi levelek c. cikksorozatában és Hamburgerné c. könyvében gyilkos iróniával leplezi le a fehér terrort. A harmincas években Párizsba megy, majd 1940-ben New Yorkba költözik. Ott él haláláig, és különféle baloldali emigráns lapoknak dolgozik.

A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Ujság újságírója. Ismert cikke nincs.

 

Jancsó Károly (1875–1926)

1908–09-ben Újpesten az MSZDP titkára. Cikkei jelennek meg a fővárosi lapokban. A KMP alapító tagja. A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatják, de román segítséggel kiszabadul, Romániába emigrál. Bukarestben él, polgári lapok munkatársa haláláig.

A Nagyváradi Vörös Ujság, majd a Tanácsköztársaság alatt a Vörös Ujság főszerkesztője május végéig. Ismert cikke nincs.

 

Korvin  Ottó (1894–1919)

Mint a fővárosi Fabank tisztviselője bekapcsolódik a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesülete baloldali csoportjának munkájába, eljár Szabó Ervin előadásaira, részt vesz a háború alatti első munkástüntetésen. Szervezi a galileistákat, majd irányítja az illegális, antimilitarista munkát. Részt vesz a KMP megalakításában és a Központi Bizottság tagja lesz. 1919 februárjában letartóztatják. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a belügyi népbiztosság politikai osztályának a vezetője, megszervezi a tanácsállam védelmi apparátusát. A Tanácsok Országos Gyűlésén a Szövetséges Központi Intéző Bizottság tagjává választják. A Tanácsköztársaság bukása után Budapesten marad, hogy megszervezze az illegális KMP-t, de rövid időn belül rendőrkézre kerül. A Margit körúti fogházban heteken át kínozzák. Nyolc társával együtt halálra ítélik és kivégzik.

A Vörös Ujság első szerkesztőségének tagja. Ismert cikke nincs.

 

László Jenő (1878–1919)

Jogász korában belép az SZDP-be. A Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségének és a fuvaros-szakszervezetnek az ügyésze, állandó védője a választójogi harcban letartóztatott és bíróság elé állított szocialistáknak. 1907-ben a Népszavában megjelent cikksorozatában támadja a vármegyei dzsentri közigazgatást. 1907-től az Alpári Gyula vezette baloldali csoporthoz csatlakozik. Az októberi polgári demokratikus forradalom után részt vesz a KMP megalakításában, első központi bizottságának tagja és a párt ügyésze. 1919 februárjában letartóztatják. A Tanácsköztársaság idején a forradalmi törvényszékek politikai biztosa. A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatják és heteken át kínozzák. A gyorsított tanács halálra ítéli és kivégezteti.

A Vörös Ujság első szerkesztőségének tagja. Ismert cikke nincs.

 

Lengyel József (1896–1975)

Író, költő, József Attila-díjas (1957), Kossuth-díjas (1963). 1916-ban Kassák Lajos A Tett, majd Ma című folyóiratának munkatársa. 1918 elején György Mátyás, Komját Aladár és Révai József társaságában kiválik a Ma köréből. Az orosz forradalom hatására Korvin Ottóval és Sallai Imrével együtt tagja lesz Szabó Ervin antimilitarista csoportjának. A KMP alapító tagja. 1919 februárjában letartóztatják. A Tanácsköztársaság idején az Ifjú Proletár szerkesztője. Ausztriába emigrál, egy időre internálják. 1920-tól Bécsben él, pártmunkát végez. Világnézeti válságba került, kilép a pártból, külföldi magyar lapokba dolgozik. 1924-ben visszalép a pártba, a Rote Fahne c. újság külpolitikai munkatársa. 1927-től Berlinben él, a Vörös Szakszervezeti Internacionálé munkatársa, a Der drohende Krieg, majd a Film und Volk c. lap szerkesztője, a Welt am Abend külpolitikai rovatvezetője, a Prometheus filmvállalat munkatársa. 1930-ban Moszkvába költözik. A Vörös Szakszervezeti Internacionálé referense, a Sozialökonomische Rundschau, majd a Sarló és Kalapács munkatársa. 1932-ben Kun Béla előszavával jelenik meg Visegrádi utca c. regénye. 1938-ban letartóztatják, koholt vádak alapján elítélik, 1947 végén szabadul. 1949-ben Szibériába száműzik, 1955-ben rehabilitálják, ezután Budapestre költözik. A továbbiakban íróként tevékenykedik.

Kezdettől a Vörös Ujság szerkesztőségének tagja, a Tanácsköztársaság alatt a „Kommunista kultura” rovat szerkesztője. Ismert cikkei: Kulturbürokrácia (július 2.), Kulturbürokrácia – adatokkal (július 8.)

 

Nagy Andor (1884–1943)

Fiatalon belép a Nagyváradi Napló szerkesztőségébe. 1910-ben a Pesti Tükör munkatársa, majd átkerül a Világ szerkesztőségébe. 1914-ben bevonul. Az I. világháború után egy ideig újra a Világ munkatársa. 1919 őszén letartóztatják, 1920-ban Bécsbe emigrál és belép a Jövő c. napilap szerkesztőségébe. Rövid jugoszláviai tartózkodás után 1926-ban hazatér, az Esti Kurir szerkesztője lesz.

A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Ujság újságírója. Ismert cikke nincs.

 

Rákos Ferenc (1893–1963)

1910-től részt vesz az SZDP munkájában. Végigharcolja az I. világháborút. 1918 őszén a kispesti Munkástanács egyik elnöke. Belép a KMP-be, tagja lesz a Központi Bizottságnak. A proletárdiktatúra idején a Budapesti Forradalmi Törvényszék, majd a Katonai Forradalmi Törvényszék elnöke. A diktatúra bukása után Ausztriába menekül, internálják 1921-ig, majd Prágában és Bécsben újságíró. 1925–1946 között a Szovjetunióban dolgozik, 1938–1946 között internálótáborban van. 1948-ban térhet haza, irodalmi munkából él, majd az Új Magyar Könyvkiadó igazgatója, a Legfőbb Ügyészség Politikai Főosztályának vezetője.

A Vörös Ujság szerkesztője 1918 februárjától március 21-ig. Ismert cikkei: A Párizsi kommün (március 18.), A forradalmi igazságszolgáltatás (április 16.)

 

Rudas László (1885–1950)

Az MTA rendes tagja (1949), Kossuth-díjas (1949). 1904-ben a baloldali diákok Művelődési Köréhez tartozik. 1905-ben a Népszava munkatársa, innen ellenzéki magatartása miatt eltávolítják. A KMP egyik alapítója, a Központi Bizottság tagja. Részt vesz Moszkvában a III. Kommunista Internacionálé alakuló kongresszusán. A tanácshatalom bukása után emigrációba kényszerül. Bécsben részt vesz a KMP újjászervezésének munkájában. 1922-ben a Szovjetunióba költözik. A Marx-Engels-Lenin Intézet munkatársa, elnyeri a tudományok doktora fokozatot. 1945-ben hazatér, az MKP Központi Pártiskolájának igazgatója, a Közgazdaságtudományi Egyetem tanára és rektora, országgyűlési képviselő. Lefordítja Marx, Engels, Lenin több művét.

Kezdettől a Vörös Ujság szerkesztőségének tagja, májustól a lap főszerkesztője. Ismert cikkei: A munkásság és a tisztviselő (május 31. – június 4.), Pártkongresszus (június 13.), Pártütő angyalok (június 6.), Proletárpolitika és emberi eszme (június 22.), Július 14. (június 19.), Történelmi hivatása (július 18.)

 

Szakasits Antal (1893–1981)

1907-től vesz részt a munkásmozgalomban. 1910-től az MSZDP tagja, 1911-ben belép a nyomdász szakszervezetbe. 1911-ben megszervezi az első ifjúmunkás sztrájkot. Az 1919. évi kommunista uralom idején a kommunista párttitkárság ill. különböző lapok munkatársa. A proletárdiktatúra bukása után feleségével Bécsbe emigrál, ahol megalapítják a Népszava Könyvkereskedés fiókját. 1922-ben hazatér, és a Szakszervezeti Tanács munkatársa és a szociáldemokrata ifjúsági mozgalom egyik vezetője lesz. Szerkeszti az Ifjúmunkás, majd a Munkásifjúság c. lapokat. 1945-49-ben iparügyi államtitkár, 1949-50-ben az Országos Nyugdíjintézet elnöke. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatják, elítélik és bebörtönzik. 1956-ban rehabilitálják.

A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Ujság újságírója. Ismert cikke nincs.

 

Vágó Béla (1881–1939)

1905 után a szociáldemokrata baloldal egyik vezetője, a Népszava munkatársa. 1906-ban az SZDP debreceni, majd kecskeméti szervezetének titkára. 1914-től a Magánalkalmazottak Szakszervezetében dolgozik. Szoros kapcsolatban áll Szabó Ervinnel. Az I. világháború idején az antimilitartista mozgalom egyik vezetője. A Károlyi- és a Berinkey-kormány idején a budapesti Munkástanács kommunista frakciójának vezetője, a Tanácsköztársaság idején az egyik belügyi népbiztos, majd a Vörös Hadsereg I. hadtestének parancsnoka. A tanácshatalom bukása után emigrációban Bécsben, Berlinben, majd 1933 után a Szovjetunióban dolgozik. Egy ideig a Sarló és Kalapács c. lap szerkesztője. 1939-ben koholt vádak alapján letartóztatják és elítélik.

A Vörös Ujság első szerkesztője. Ismert cikke nincs.