Szófelhő

konferencia fordítás konceptualizáció kognitív nyelvi világkép filológia szakdolgozat nyelvészet metafora imperative language patterns phraseology representation death linguistic worldview infinitive szecesszió grammatika főnévi igenév kettős állítmány stilizáció stíluselemzés dekorativitás decorativity nyelvi példa klasszikus modernség eufemizmus euphemistic phrases alcoholic drink irodalmi vita theory of criticism the betrayal of the intellectuals az írástudók árulása recenzió irodalomtörténet recepciótörténet irodalompolitika hungarian literature modernity classical modernism magyar irodalom modernitás cognitive analysis prevalence inflection frazéma frazeológia antonima antonímia horvát nyelv rikkancs bulvársajtó media kognitív metafora kognitív nyelvészet linguistic image of the world cognitive linguistics nyelvoktatás didaktika pszicholingvisztika tartalomelemzés croatian language antonymy irodalmi társaságok modern magyar irodalom ady endre vörösmarty díj literary organizations modern hungarian literature vörösmarty prize irodalomtudomány újraszerkesztés újrafordítás polish language metaphor szaknyelv fordítástudomány retranslation phraseme facebook proto slavic perspective ekvivalencia hatalom ideológia deontikus modalitás sajtótörténet history of press nyelvtörténet dialektológia nyelvi kép világ_nyelvi_képe szemantika nyelvi_kép conceptualization ideology magyar_nyelv nyelvhasználat faktitív ige hungarian language equivalence focalization irony családregény nézőpont fokalizáció gyermekelbeszélő irónia vonzatkutatás szövegnyelvészet nyelvjárás szerb translation tudománytörténet critical_discourse_analysis factitive verb causativity tanulmánykötet optimalizáció zenitism szabadverselés szabadstrófa horvát expresszionizmus zenitizmus önéletrajz performativitás autobiography identity performativity criseology szláv lexika orosz nyelv ősszláv historical linguistics slavic vocabulary avantgárd expresszionizmus horvát filológia nyelvhelyesség funkcióige eszmetörténet narratológia diskurzuselemzés narratology discourse analysis modern_filológiai_társaság krízeológia önéletírás életrajz asszociáció analógia szimmetria nyelvi intuíció nyelvi formalizáció russian language

A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919. - 6. Összegzés
Tartalomjegyzék
A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919.
1. Bevezetés
1.1. Megjegyzések a dolgozat módszeréről
2. A történelmi körülmények
3. A Vörös Ujság története
3.1. A Vörös Ujság indulása
3.2. A Vörös Ujság március 21-ig
3.3. A Vörös Ujság március 21. után
4. A Vörös Ujság tartalmi elemzése
4.1. Az újság tematikája
Március 21. után
4.2. Két nevezetes lapszám
A március 21-i hatalomátvétel
4.3. A Vörös Ujság és a nemzetközi politika
4.4. A Vörös Ujság véleménye a nemzeti sorskérdésekről
4.5. A Vörös Ujság és a belpolitika
A hatalomátvétel után
A belpolitika tavaszi eseményei
A Vörös Ujság legjelentősebb sajtóvitái
4.6. A Vörös Ujság és a kultúra
A sajtó feladata és résztvevői
5. A Vörös Ujság formai bemutatása
5.1. Minőség, stílus
A korszak nyelve
5.2. Sajtóetika
Cikkaláírások
6. Összegzés
Melléklet
I. A Vörös Ujság azonosított cikkei
Révai József azonosított cikkei az Ifjúkori írások szerint
Révai kétes hitelességű cikkei az Ifjúkori írások szerint
Azonosított cikkek Práger József szerint
A március 18-i (a párizsi kommünre emlékező) 36. szám egyes szerzői
II. Életrajzok
III. Ábrák:
IV. Irodalom, források
Minden oldal

 

6. Összegzés

A Vörös Ujság mai értékelésben egyáltalán nem bizonyul a magyar sajtótörténet csúcspontjának, de még kiemelkedőnek sem számítható.

A lap jelentőségét több szempontból is szemügyre vehetjük. Az első a politikai hatásgyakorlás. A szélesebb néptömegekre a Vörös Ujság nem tett a szenzációnál, érdekességnél mélyebb benyomást – mint Lengyel idézett művében áll: „(…) nem tudom ebből megállapítani, milyen hatása volt a lapnak. Venni mindenki vette, mert puszta megjelenése is szenzáció volt.” (Lengyel 1957: 100.) A forradalmasítani kívánt rétegek, az ipari munkásság (és kisebb mértékben a szegényparasztság) körében a kommunisták nem tudtak számottevő sikert elérni, a KMP tömegbázisa márciusban legföljebb ezrekben volt mérhető – szemben a szociáldemokraták százezeres tüntetéseivel (egy ízben éppen a kommunisták ellen: Ormos 2006). Azonban a lap körülbelül huszonötezres példányszámú elterjedtségénél többet mond a tény, hogy e számot három hónap alatt érte el – e szempontból a Vörös Ujság sikeres propagandalapnak bizonyul. S a hazai kommunista mozgalom történetében természetesen igen fontos lépcső.

A lap Tanácsköztársaság alatti politikai jelentősége jóval nagyobb. Eleve a tény, hogy az állampárt hivatalos lapjaként jelent meg, bizonyos sajtótörténeti rangot (és történelmi forrásértéket) ad neki, még fontosabb viszont az az érték, amit a párton belüli kommunista szárny bázisaként képvisel. A szociáldemokratákkal szembeni viszonya és a sajtóviták a Tanácsköztársaság és vezetése sok érdekes vonására rávilágítanak.

Egy újságot irodalmi és erkölcsi értékei alapján is megbecsülhetünk. E tekintetben a Vörös Ujság leszerepelt. Általános írásszínvonala alatta marad a kor átlagának, nyelvhasználata néha kétségbeejtő, a jelek szerint a forma teljes mértékben háttérbe szorult a szerzők számára a tartalomhoz képest. Etikája pedig kérdéses: ha úgy döntünk, hogy számonkérjük rajta a sajtóerkölcsöt, akkor a Vörös Ujság védhetetlen.

A lap tehát inkább a maga korában gyakorolt politikai hatásai miatt jelentős, semmint bármiféle maradandó érték miatt. És még egy szempontból: a második világháború és a rendszerváltás közötti hazai (sajtó-)történetírásban a kommunista legendárium fontos részeként szerepelt. Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ez a szerepe bizonyult a legmaradandóbbnak.