Szófelhő

konferencia fordítás konceptualizáció kognitív nyelvi világkép filológia szakdolgozat nyelvészet metafora imperative language patterns phraseology representation death linguistic worldview infinitive szecesszió grammatika főnévi igenév kettős állítmány stilizáció stíluselemzés dekorativitás decorativity nyelvi példa klasszikus modernség eufemizmus euphemistic phrases alcoholic drink irodalmi vita theory of criticism the betrayal of the intellectuals az írástudók árulása recenzió irodalomtörténet recepciótörténet irodalompolitika hungarian literature modernity classical modernism magyar irodalom modernitás cognitive analysis prevalence inflection frazéma frazeológia antonima antonímia horvát nyelv rikkancs bulvársajtó media kognitív metafora kognitív nyelvészet linguistic image of the world cognitive linguistics nyelvoktatás didaktika pszicholingvisztika tartalomelemzés croatian language antonymy irodalmi társaságok modern magyar irodalom ady endre vörösmarty díj literary organizations modern hungarian literature vörösmarty prize irodalomtudomány újraszerkesztés újrafordítás polish language metaphor szaknyelv fordítástudomány retranslation phraseme facebook proto slavic perspective ekvivalencia hatalom ideológia deontikus modalitás sajtótörténet history of press nyelvtörténet dialektológia nyelvi kép világ_nyelvi_képe szemantika nyelvi_kép conceptualization ideology magyar_nyelv nyelvhasználat faktitív ige hungarian language equivalence focalization irony családregény nézőpont fokalizáció gyermekelbeszélő irónia vonzatkutatás szövegnyelvészet nyelvjárás szerb translation tudománytörténet critical_discourse_analysis factitive verb causativity tanulmánykötet optimalizáció zenitism szabadverselés szabadstrófa horvát expresszionizmus zenitizmus önéletrajz performativitás autobiography identity performativity criseology szláv lexika orosz nyelv ősszláv historical linguistics slavic vocabulary avantgárd expresszionizmus horvát filológia nyelvhelyesség funkcióige eszmetörténet narratológia diskurzuselemzés narratology discourse analysis modern_filológiai_társaság krízeológia önéletírás életrajz asszociáció analógia szimmetria nyelvi intuíció nyelvi formalizáció russian language

A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919. - 5.2. Sajtóetika
Tartalomjegyzék
A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919.
1. Bevezetés
1.1. Megjegyzések a dolgozat módszeréről
2. A történelmi körülmények
3. A Vörös Ujság története
3.1. A Vörös Ujság indulása
3.2. A Vörös Ujság március 21-ig
3.3. A Vörös Ujság március 21. után
4. A Vörös Ujság tartalmi elemzése
4.1. Az újság tematikája
Március 21. után
4.2. Két nevezetes lapszám
A március 21-i hatalomátvétel
4.3. A Vörös Ujság és a nemzetközi politika
4.4. A Vörös Ujság véleménye a nemzeti sorskérdésekről
4.5. A Vörös Ujság és a belpolitika
A hatalomátvétel után
A belpolitika tavaszi eseményei
A Vörös Ujság legjelentősebb sajtóvitái
4.6. A Vörös Ujság és a kultúra
A sajtó feladata és résztvevői
5. A Vörös Ujság formai bemutatása
5.1. Minőség, stílus
A korszak nyelve
5.2. Sajtóetika
Cikkaláírások
6. Összegzés
Melléklet
I. A Vörös Ujság azonosított cikkei
Révai József azonosított cikkei az Ifjúkori írások szerint
Révai kétes hitelességű cikkei az Ifjúkori írások szerint
Azonosított cikkek Práger József szerint
A március 18-i (a párizsi kommünre emlékező) 36. szám egyes szerzői
II. Életrajzok
III. Ábrák:
IV. Irodalom, források
Minden oldal

5.2. Sajtóetika

Mint elsősorban propagandacélokra szánt lap, a Vörös Ujság már kommunista mivoltától függetlenül sem válhatott volna feddhetetlen, megbízható sajtóorgánummá, propagandalapoknak ez nem természete. De kommunista volta is eleve lehetetlenné teszi a jogállami és demokratikus polgári értelemben vett sajtóetika betartását, hiszen a Vörös Ujság megveti és lenézi a polgári sajtó (ideális értelemben vett) erkölcseit: az objektivitást, a hírek és vélemények elkülönítését, a nézetek egyenrangúságát és megkövetelt vállalását.

Ha egyáltalán szabad ezen a kommunista propagandalapon számonkérni az általa sose vállalt értékeket, az azért van, mert a hatalomátvétel után (de valamelyest előtte is) a tájékoztató, hírközlő, hagyományos napilap szerepét vitte. Ettől a lap szerkesztői még nem tartották magukra nézve kötelezőnek az addig elutasított etikát, de a közönség minden bizonnyal elvárta a hitelességet az ország egyik vezető újságjától, nem lévén más választása. (Hogy nem volt más választásuk, azt úgy értem, hogy a Vörös Ujság volt az államhatalom birtokosainak első számú hírközlő szerve. Fennmaradt és hivatalos lap maradt ugyan a Népszava, és sokáig polgári lapok is működtek, de ha az olvasó az egyesült párt és a Forradalmi Kormányzótanács álláspontjára, terveire, cselekedeteire volt kíváncsi, akkor leginkább a Vörös Ujságot kellett kezébe vennie.)

A sajtóban alapelv, hogy a hírt és a kommentárt világosan el kell különíteni. A Vörös Ujság gyakorlata ennek az elvnek a tökéletes ellentéte. A lap nem hagyatkozott a hírek puszta megválogatására, hanem értékelve közölte őket. Március 21. előtt alig lehet találni olyan hírt, amely önmagában, a tények puszta közlésével állna ott, és bár utána a híreknek a napilap-funkcióval járó jókora megszaporodása lehetetlenné tette az állandó kommentálást, azért az gyakran előfordult így is. (Kivéve a hivatalos szövegükkel közölt hadijelentéseket és egyéb közleményeket, és a külföldi híreket, melyeket gyakran csak egyoldalú válogatásuk tesz manipulatívvá).

Találomra kiragadott példák: a „Termelőszövetkezeteket alakítanak a kisgazdák” című cikk (május 4.) a hírt, hogy önkéntes termelőszövetkezetek alakulnak Pest megyében, ezzel a szöveggel közli: „A Forradalmi Kormányzótanács (…) a legerélyesebben jelentette ki, hogy senkinek sincs szándékában (…) megröviditeni azokat a kisgazdákat, akik két kezük nehéz munkájával szerezték vagyonkájukat (…) A kommunista-társadalom nem bántja a kisembereket (…) de meggyőző érvekkel világositja föl a föld dolgozó proletárjait arról, hogy (…) szükség van arra, hogy a kisbirtokokat nagyobb termelő szövetkezetbe egyesitsék. Ezt az igazságot a kisgazdák már kezdik belátni.” „Somogyban kommunizáltak” (március 6.): „Hiába minden szép ígéret, miniszteri beszéd, államtitkári látogatás. Azok a parasztok mégis megbizhatatlanok maradnak. (…) Az Eszterházyi, Festetich- és Inkey-uradalmak kizsákmányolt földmunkás proletárai megelégelték a szép szavakat és igéreteket és »kummunizálták« az uradalmakat. Nosza lett nagy ribillió Budapesten (…) a szociáldemokrácia nagyobb dicsőségére jönni fog a statárium is. Statáriummal kormányozni pedig minden szamár tud.” (Ez a „statáriummal kormányozni pedig minden szamár tud” az egyik kedvenc idézetem, és március 21-ig többször is felbukkan a lapban. Aztán a hatalomátvétel után az első kormányrendelet, amit a Vörös Ujság közöl, mindjárt a statárium. Persze, „minden szamár…”)  „Az európai sztrájk arányai” (július 17.): „Mig a békeszédelgők Versaillesben »békéjük« hinárjában vergődnek, öntudatos erővel készülődik fel a francia, olasz és angol munkásság a hatalmas mérkőzésre. Ma már nem kétségesek e harc arányai. Nem kétségesek, mert minden perc tovább viszi a forradalmi felkészülés tüzét. (…) Európa uralkodó-osztályai menthetetlenül elpusztultak. [Kiemelés középre szedett félkövérrel.]” „Menekülnek a patkányok” (április 11.): „A Dunántulról kedves hireket kapunk. A keszthelyi premontrei tanárok, élükön az igazgatóval, testületileg kiléptek a rendből. (…) A patkányok menekülnek a sülyedő hajóról. Az osztályállam a világforradalom vajudásában utolsókat vonaglik (…) A csuhások, akik (…) boldogan szállitották a lelkeket a kapitalizmus molochjának, akik lelkesen támogatták az imperialista rablópolitika minden sötét gazságát, élve azzal a hatalommal, amit a primitiv lelkek fölött gyakoroltak, már látják, hogy vége van a régi jó világnak (…) gyávák és féltik bőrüket.”

A példákból is látszik, hogy a Vörös Ujságban nem a kommentár számít a hír mellékletének, hanem gyakorlatilag a hírek süllyednek le az elmélet, a marxista eszmefuttatások támasztékává. A normális újság felépítése, ahol a hír az első, itt visszájára fordul. Nem is kell hangsúlyozni, hogy ez mekkora vétség a hagyományos sajtóetika ellen: a tények és a kommentárok elkülönítetlensége eleve hiteltelenné tenné a lapot, de a mód, ahogyan ezt véghez viszi, még inkább nyilvánvalóvá teszi megbízhatatlanságát.