Szófelhő

konferencia fordítás konceptualizáció kognitív nyelvi világkép filológia szakdolgozat nyelvészet metafora imperative language patterns phraseology representation death linguistic worldview infinitive szecesszió grammatika főnévi igenév kettős állítmány stilizáció stíluselemzés dekorativitás decorativity nyelvi példa klasszikus modernség eufemizmus euphemistic phrases alcoholic drink irodalmi vita theory of criticism the betrayal of the intellectuals az írástudók árulása recenzió irodalomtörténet recepciótörténet irodalompolitika hungarian literature modernity classical modernism magyar irodalom modernitás cognitive analysis prevalence inflection frazéma frazeológia antonima antonímia horvát nyelv rikkancs bulvársajtó media kognitív metafora kognitív nyelvészet linguistic image of the world cognitive linguistics nyelvoktatás didaktika pszicholingvisztika tartalomelemzés croatian language antonymy irodalmi társaságok modern magyar irodalom ady endre vörösmarty díj literary organizations modern hungarian literature vörösmarty prize irodalomtudomány újraszerkesztés újrafordítás polish language metaphor szaknyelv fordítástudomány retranslation phraseme facebook proto slavic perspective ekvivalencia hatalom ideológia deontikus modalitás sajtótörténet history of press nyelvtörténet dialektológia nyelvi kép világ_nyelvi_képe szemantika nyelvi_kép conceptualization ideology magyar_nyelv nyelvhasználat faktitív ige hungarian language equivalence focalization irony családregény nézőpont fokalizáció gyermekelbeszélő irónia vonzatkutatás szövegnyelvészet nyelvjárás szerb translation tudománytörténet critical_discourse_analysis factitive verb causativity tanulmánykötet optimalizáció zenitism szabadverselés szabadstrófa horvát expresszionizmus zenitizmus önéletrajz performativitás autobiography identity performativity criseology szláv lexika orosz nyelv ősszláv historical linguistics slavic vocabulary avantgárd expresszionizmus horvát filológia nyelvhelyesség funkcióige eszmetörténet narratológia diskurzuselemzés narratology discourse analysis modern_filológiai_társaság krízeológia önéletírás életrajz asszociáció analógia szimmetria nyelvi intuíció nyelvi formalizáció russian language

A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919. - 5.1. Minőség, stílus
Tartalomjegyzék
A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919.
1. Bevezetés
1.1. Megjegyzések a dolgozat módszeréről
2. A történelmi körülmények
3. A Vörös Ujság története
3.1. A Vörös Ujság indulása
3.2. A Vörös Ujság március 21-ig
3.3. A Vörös Ujság március 21. után
4. A Vörös Ujság tartalmi elemzése
4.1. Az újság tematikája
Március 21. után
4.2. Két nevezetes lapszám
A március 21-i hatalomátvétel
4.3. A Vörös Ujság és a nemzetközi politika
4.4. A Vörös Ujság véleménye a nemzeti sorskérdésekről
4.5. A Vörös Ujság és a belpolitika
A hatalomátvétel után
A belpolitika tavaszi eseményei
A Vörös Ujság legjelentősebb sajtóvitái
4.6. A Vörös Ujság és a kultúra
A sajtó feladata és résztvevői
5. A Vörös Ujság formai bemutatása
5.1. Minőség, stílus
A korszak nyelve
5.2. Sajtóetika
Cikkaláírások
6. Összegzés
Melléklet
I. A Vörös Ujság azonosított cikkei
Révai József azonosított cikkei az Ifjúkori írások szerint
Révai kétes hitelességű cikkei az Ifjúkori írások szerint
Azonosított cikkek Práger József szerint
A március 18-i (a párizsi kommünre emlékező) 36. szám egyes szerzői
II. Életrajzok
III. Ábrák:
IV. Irodalom, források
Minden oldal

5.1. Minőség, stílus

A Vörös Ujság szövegminősége erősen kifogásolható, gyakran fordulnak elő helyesírási és nyelvhelyességi hibák. (A korszakban természetesen már létezett a korrektor intézménye – Kókay 1994 –, de a Vörös Ujsággal kapcsolatban nem találtam jelét annak, hogy lett volna ilyen tisztség a szerkesztőségben. A helyesírás színvonala és a nyelvhasználat eltérései egyébként is valószínűtlenné teszik, hogy a lap valaha is korrektort alkalmazott volna.) Általános hibaforrásnak mondhatók a következők: szavak egybe- és különírása, tulajdonnevek (akár személy-, akár intézménynevek), idegen szavak (eredeti formájukban vagy magyarosítva), mondatközpontozás. A mondatok sokszor nehézkesek, túlbonyolítottak. Mindezek miatt gyakran érződik magyartalannak a szöveg. (Ami a hibákat illeti: csak olyanokat említek a dolgozatban, melyek nem következhetnek a korabeli helyesírásnak és nyelvhelyességnek a maihoz képesti eltéréseiből. Referenciának a Népszavát és a többi tanulmányozott korabeli lapot használtam, illetve hasznos volt J. Soltész 1969.)

A legjellemzőbb gyöngeségek egyike a mondatszerkesztés. Vesszőhibák, tagmondat-elkülönítési hibák vagy inkább határozatlanságok, értelemzavaró elírások, következetlen központozások sora árulkodik a Vörös Ujság egyik-másik írójának színvonaláról.

Számos szó vagy kifejezés írásmódját illetően a Vörös Ujság szerkesztőségében nem volt egységes álláspont. Az „antant” szót például a következőképpen írja a lap: „ántánt”, „antant”, „entente”, és egyaránt használja fő- és melléknévi értelemben (pl. „az entente imperializmusa” és „entente imperializmus”). Az internacionálét (mind kis, mind nagy kezdőbetűvel írva akár tulajdonnévi, akár köznévi értelemben egyaránt): „internacionale”, „internationale”, „internacionále”, „internationále”, „internacionálé”; az írásmód még a rovatcímek között, vagy az egyes cikkek címe és alcíme között is változhat. A tulajdonnevek közül a különféle párt- és szervezetneveket váltakozva írja kisbetűvel, nagybetűvel vagy kevert módon (pl. előfordul „kommunisták magyarországi pártja”, „Kommunisták Magyarországi Pártja”, „Kommunisták magyarországi pártja”; „Forradalmi Kormányzótanács”, „forradalmi kormányzótanács” is), és ezek az írásmódok korántsem értelemszerűen, a szövegkörnyezetnek megfelelően változnak, inkább véletlenül. A személynevek használata sem egységes: Böhm Vilmost például váltakozva „Böhm”-ként vagy „Bőhm”-ként emlegetik – ámbár szegény Böhm nevét nem egyedül a Vörös Ujság szúrja el, a Munkásmozgalomtörténeti Lexikon 1976-os második, javított kiadása is kétféleképpen írja, Gratz 1935 is –, és Lenin, Buharin, Trockij vagy Rosa Luxemburg nevét is többféle variációban írják (Lenin az aláírásokban mint „Lenin N.” vagy „N. Lenin”  szerepel).

A szövegszínvonal a helyesírási és nyelvhelyességi kérdéseken túl is hullámzó. Akadnak kitűnően megírt, könnyen olvasható cikkek (jellemzően a nevesebb újságírók cikkei – bár szépirodalmi szintre, megítélésem szerint, a lap egyetlen írása sem emelkedik), és akadnak rettenetesen gyönge, jószerével iskolás írások is (különösen a sokszor erőltetett hírfejek között). De mindkettő ritka egyébként, a jellemző a gyöngébb középszer.

Egy tekintetben azonban feltétlenül megáll a lap előttünk. Formálisan szemlélve az igényesebb cikkek gondolatmenetével kapcsolatban – általában – nem vethetünk semmit a Vörös Ujság szemére. Az írások legtöbbnyire logikusak, a gondolati szálak világosak és jól épülnek egymásra, az érvelések formailag helytállók, a terminológia következetes. (Persze ezt a minimumot igazán el is várhatjuk a marxi „tudományos szocializmus” képviselőitől.) Ez különösen a vezércikkek és a nagyobb lélegzetvételű ideológiai-politikai írások esetén szembetűnő – nem véletlenül, hiszen ezeket az újság egész története során a vezető személyiségek írták. Különösen Lukács György cikkeinek látványosan magas a színvonala.