Szófelhő

konferencia fordítás konceptualizáció kognitív nyelvi világkép filológia szakdolgozat nyelvészet metafora imperative language patterns phraseology representation death linguistic worldview infinitive szecesszió grammatika főnévi igenév kettős állítmány stilizáció stíluselemzés dekorativitás decorativity nyelvi példa klasszikus modernség eufemizmus euphemistic phrases alcoholic drink irodalmi vita theory of criticism the betrayal of the intellectuals az írástudók árulása recenzió irodalomtörténet recepciótörténet irodalompolitika hungarian literature modernity classical modernism magyar irodalom modernitás cognitive analysis prevalence inflection frazéma frazeológia antonima antonímia horvát nyelv rikkancs bulvársajtó media kognitív metafora kognitív nyelvészet linguistic image of the world cognitive linguistics nyelvoktatás didaktika pszicholingvisztika tartalomelemzés croatian language antonymy irodalmi társaságok modern magyar irodalom ady endre vörösmarty díj literary organizations modern hungarian literature vörösmarty prize irodalomtudomány újraszerkesztés újrafordítás polish language metaphor szaknyelv fordítástudomány retranslation phraseme facebook proto slavic perspective ekvivalencia hatalom ideológia deontikus modalitás sajtótörténet history of press nyelvtörténet dialektológia nyelvi kép világ_nyelvi_képe szemantika nyelvi_kép conceptualization ideology magyar_nyelv nyelvhasználat faktitív ige hungarian language equivalence focalization irony családregény nézőpont fokalizáció gyermekelbeszélő irónia vonzatkutatás szövegnyelvészet nyelvjárás szerb translation tudománytörténet critical_discourse_analysis factitive verb causativity tanulmánykötet optimalizáció zenitism szabadverselés szabadstrófa horvát expresszionizmus zenitizmus önéletrajz performativitás autobiography identity performativity criseology szláv lexika orosz nyelv ősszláv historical linguistics slavic vocabulary avantgárd expresszionizmus horvát filológia nyelvhelyesség funkcióige eszmetörténet narratológia diskurzuselemzés narratology discourse analysis modern_filológiai_társaság krízeológia önéletírás életrajz asszociáció analógia szimmetria nyelvi intuíció nyelvi formalizáció russian language

A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919. - 4.6. A Vörös Ujság és a kultúra
Tartalomjegyzék
A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919.
1. Bevezetés
1.1. Megjegyzések a dolgozat módszeréről
2. A történelmi körülmények
3. A Vörös Ujság története
3.1. A Vörös Ujság indulása
3.2. A Vörös Ujság március 21-ig
3.3. A Vörös Ujság március 21. után
4. A Vörös Ujság tartalmi elemzése
4.1. Az újság tematikája
Március 21. után
4.2. Két nevezetes lapszám
A március 21-i hatalomátvétel
4.3. A Vörös Ujság és a nemzetközi politika
4.4. A Vörös Ujság véleménye a nemzeti sorskérdésekről
4.5. A Vörös Ujság és a belpolitika
A hatalomátvétel után
A belpolitika tavaszi eseményei
A Vörös Ujság legjelentősebb sajtóvitái
4.6. A Vörös Ujság és a kultúra
A sajtó feladata és résztvevői
5. A Vörös Ujság formai bemutatása
5.1. Minőség, stílus
A korszak nyelve
5.2. Sajtóetika
Cikkaláírások
6. Összegzés
Melléklet
I. A Vörös Ujság azonosított cikkei
Révai József azonosított cikkei az Ifjúkori írások szerint
Révai kétes hitelességű cikkei az Ifjúkori írások szerint
Azonosított cikkek Práger József szerint
A március 18-i (a párizsi kommünre emlékező) 36. szám egyes szerzői
II. Életrajzok
III. Ábrák:
IV. Irodalom, források
Minden oldal

4.6. A Vörös Ujság és a kultúra

A Tanácsköztársaság rövid fennállása alatt igen sokat foglalkozott kulturális kérdésekkel. „Az első hetekben feltűnően nagy volt az értelmiségi támogatók száma, akik a Tanácsköztársaságtól azt várták, hogy segít lebontani a falakat, amelyek oly szűkre szorították össze a magyar szellemi életet, és felelősek voltak a kultúra bizonyos fokú provincializmusáért” – írja Ormos Mária (Ormos 2006: 37). Iskolareform, egyetemi reform, a népművelés kiterjesztése, a műkincsek köztulajdonba vétele és bemutatása, művészeti tanműhelyek létrehozása mellett leszállították a színházak, mozik, kabarék árait, ingyenes esteket szerveztek, kataszterekbe sorolták és anyagilag támogatták az arra érdemesnek látszó művészeket (Ránki 1984). Ezek az intézkedések gyakran korántsem voltak előnyösek a kultúrára nézve – sok kritika érte például az írói katasztert –, de az biztos, hogy a Tanácsköztársaság az egyéb területek közül kiemelkedően fontosnak tartotta megvalósítani a maga kultúrpolitikáját.

Ennek megfelelő súlyt kapott a kultúra kérdése a Vörös Ujságban is. Már a március 27-i számban elindult a „Kommunista kultura” rovat, és fennmaradt a lap egész története során; szerkesztője Lengyel József volt. A rovatban gyakran szerepelt rövidebb-hosszabb elméleti vagy propagandisztikus írás az új kultúráról vagy az állami intézkedésekről. Igen ritkán kritikák is megjelentek (például Pogány József egy színdarabjáról, elismerően). Leggyakoribb tartalma azonban a kulturális programok közlése: színházműsor, moziműsor, estek, előadások, illetve szervezeti hírek. Noha Lengyel így emlékszik vissza: „A kultúra rovatra a papírinség folytán alig maradt hely”, ez valószínűleg inkább azt tükrözi, hogy ő maga több helyet szeretettt volna rovata számára, mert a „Kommunista kultura” rovat még a Tanácsköztársaság vége felé, a papír elfogytával is megkapta a maga fél-egy oldalát.

A Vörös Ujság természetesen elítélte a régi magaskultúrát. Gúnyosan szólt a legtekintélyesebb írókról és más művészekről, a régi oktatást hasznavehetetlennek, sőt butítónak minősítette. Viszont nem alakított ki semmilyen álláspontot sem arról, hogy milyennek kellene lennie a proletariátus kultúrájának. Az alkotómunkához sem járult hozzá: kritikát keveset közöl, verset egyet (Deér Márta „Ne várd, proletár…”című gyönge költeményét január 4-én), egyéb irodalmi mű nem szerepel a Vörös Ujság lapjain.

A vallást a lap nem tartja többnek a kultúra egy részénél. Bár nem mondja ki, de egyetért Marxszal: a vallás a nép ópiuma, arra szolgál, hogy engedelmessé tegye az elnyomott osztályokat, és magától el fog halni – e jóslatnak megfelelően a lap nemigen foglalkozik vele, határozatlan állásponton van. A publicisztikai műfajokban rendszeres a gúnyolódás, viszont egyszer sem fordul elő nyílt, elvszerű támadás. Sőt, több ízben szólítja fel a lap az elvtársakat, hogy a vallás kinek-kinek magánügye, ezért nem szabad nyilvánosan fellépni ellene. A mégis megtörtént eseményeket – amikor egyesek megzavarták a körmeneteket, a miséket, leköpték az Oltáriszentséget – a papság által felbérelt agent provocateur-ök tevékenységének tartja.