Szófelhő

konferencia fordítás konceptualizáció kognitív nyelvi világkép filológia szakdolgozat nyelvészet metafora imperative language patterns phraseology representation death linguistic worldview infinitive szecesszió grammatika főnévi igenév kettős állítmány stilizáció stíluselemzés dekorativitás decorativity nyelvi példa klasszikus modernség eufemizmus euphemistic phrases alcoholic drink irodalmi vita theory of criticism the betrayal of the intellectuals az írástudók árulása recenzió irodalomtörténet recepciótörténet irodalompolitika hungarian literature modernity classical modernism magyar irodalom modernitás cognitive analysis prevalence inflection frazéma frazeológia antonima antonímia horvát nyelv rikkancs bulvársajtó media kognitív metafora kognitív nyelvészet linguistic image of the world cognitive linguistics nyelvoktatás didaktika pszicholingvisztika tartalomelemzés croatian language antonymy irodalmi társaságok modern magyar irodalom ady endre vörösmarty díj literary organizations modern hungarian literature vörösmarty prize irodalomtudomány újraszerkesztés újrafordítás polish language metaphor szaknyelv fordítástudomány retranslation phraseme facebook proto slavic perspective ekvivalencia hatalom ideológia deontikus modalitás sajtótörténet history of press nyelvtörténet dialektológia nyelvi kép világ_nyelvi_képe szemantika nyelvi_kép conceptualization ideology magyar_nyelv nyelvhasználat faktitív ige hungarian language equivalence focalization irony családregény nézőpont fokalizáció gyermekelbeszélő irónia vonzatkutatás szövegnyelvészet nyelvjárás szerb translation tudománytörténet critical_discourse_analysis factitive verb causativity tanulmánykötet optimalizáció zenitism szabadverselés szabadstrófa horvát expresszionizmus zenitizmus önéletrajz performativitás autobiography identity performativity criseology szláv lexika orosz nyelv ősszláv historical linguistics slavic vocabulary avantgárd expresszionizmus horvát filológia nyelvhelyesség funkcióige eszmetörténet narratológia diskurzuselemzés narratology discourse analysis modern_filológiai_társaság krízeológia önéletírás életrajz asszociáció analógia szimmetria nyelvi intuíció nyelvi formalizáció russian language

A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919. - A belpolitika tavaszi eseményei
Tartalomjegyzék
A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919.
1. Bevezetés
1.1. Megjegyzések a dolgozat módszeréről
2. A történelmi körülmények
3. A Vörös Ujság története
3.1. A Vörös Ujság indulása
3.2. A Vörös Ujság március 21-ig
3.3. A Vörös Ujság március 21. után
4. A Vörös Ujság tartalmi elemzése
4.1. Az újság tematikája
Március 21. után
4.2. Két nevezetes lapszám
A március 21-i hatalomátvétel
4.3. A Vörös Ujság és a nemzetközi politika
4.4. A Vörös Ujság véleménye a nemzeti sorskérdésekről
4.5. A Vörös Ujság és a belpolitika
A hatalomátvétel után
A belpolitika tavaszi eseményei
A Vörös Ujság legjelentősebb sajtóvitái
4.6. A Vörös Ujság és a kultúra
A sajtó feladata és résztvevői
5. A Vörös Ujság formai bemutatása
5.1. Minőség, stílus
A korszak nyelve
5.2. Sajtóetika
Cikkaláírások
6. Összegzés
Melléklet
I. A Vörös Ujság azonosított cikkei
Révai József azonosított cikkei az Ifjúkori írások szerint
Révai kétes hitelességű cikkei az Ifjúkori írások szerint
Azonosított cikkek Práger József szerint
A március 18-i (a párizsi kommünre emlékező) 36. szám egyes szerzői
II. Életrajzok
III. Ábrák:
IV. Irodalom, források
Minden oldal

A belpolitika tavaszi eseményei közül az országos pártkongresszus és a ludovikás lázadás kapta a legnagyobb hangsúlyt.

A pártgyűlés június 12-13. között zajlott le. A téma a lap mindkét másnapi számában vezércikk, összes terjedelme tíz oldal. Számos elvi és gyakorlati kérdést megvitattak a két nap alatt, a Vörös Ujság ezekből a párt nevének kérdését emelte ki.

Az egyesült párt március 21-én a Magyarországi Szocialista Párt nevet vette fel azzal, hogy a végleges névről majd a III. Internacionálé dönt. Az Internacionálé azonban nem határozott a kérdésben (alkalmasint Lenin miatt, aki a pártegyesülésben szociáldemokrata manővert gyanított Kun Béla egy 1924-es cikke szerint, idézi Ormos 2006). A névkérdés egy időre a párton belüli kommunista-szociáldemokrata viszony sarokkövévé vált: a kommunisták a „Kommunisták Magyarországi Pártja” név mellett érveltek, a szociáldemokraták a „szocialista” jelző használata mellett.

A Vörös Ujság tudósítását Rudas László főszerkesztő vezércikke vezette be. Gondolatmenete szerint a párt elsősorban nem önálló szerv, hanem a III. Internacionálé nagy nemzetközi pártjának egy nemzeti alszervezete. Ez a nemzetek  fölötti pártegység a leendő, szükségszerű internacionalista proletáregység előrevetülése, s a világmozgalom egységét csakis a „kommunista” megnevezés fejezi ki. A „szocialista” szó túlságosan erőtlen és nem mellesleg túlságosan is hasonlít „a II. Internacionálé proletárgyilkos Scheidemannjai, Noskejai által meggyalázott szociáldemokrata névhez.” (Ez az utolsó érv egyben visszautal a Vörös Ujság első számában közült Buharin-cikkre, noha annál sokkal szelídebb formában.)

A gyűlésen végül kompromisszumos, de a kommunisták számára előnytelenebb megoldás született, a párt neve „Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártja” lett. A Vörös Ujság még akkor is közölt egy újabb vezércikket a „kommunista” jelző mellett érvelve, amikor a határozat már megszületett.

Június 24-én a ludovikás növendékek és néhány dunai monitor fellázadt a Tanácsköztársaság ellen. Sikert nem értek el, némi hatástalan lövöldözés után a monitorok elmenekültek, a tisztnövendékeket pedig elfogták. Ám a lázadási kísérlet leverése után – nincs jobb kifejezés rá – kitört a hisztéria a Vörös Ujságon. Egészen július közepéig folyamatosak a letört lázadásról, az ellenforradalom veszélyeiről, a proletárdiktatúra helytállásáról, az ítéletekről és a hősök temetéséről szóló cikkek, a megtalált és közölt ellenforradalmi dokumentumok. Az események valós súlyához képest a lap messze eltúlozza az átélt veszedelmet: maguk a cikkek ugyan nem fújják fel túlságosan a soványka harci eseményeket, ám a téma állandó napirenden tartása gondoskodik arról, hogy a korabeli olvasó sokkal súlyosabbnak értékelje a történteket, mint amilyenek valójában voltak.