Szófelhő

konferencia fordítás konceptualizáció kognitív nyelvi világkép filológia szakdolgozat nyelvészet metafora imperative language patterns phraseology representation death linguistic worldview infinitive szecesszió grammatika főnévi igenév kettős állítmány stilizáció stíluselemzés dekorativitás decorativity nyelvi példa klasszikus modernség eufemizmus euphemistic phrases alcoholic drink irodalmi vita theory of criticism the betrayal of the intellectuals az írástudók árulása recenzió irodalomtörténet recepciótörténet irodalompolitika hungarian literature modernity classical modernism magyar irodalom modernitás cognitive analysis prevalence inflection frazéma frazeológia antonima antonímia horvát nyelv rikkancs bulvársajtó media kognitív metafora kognitív nyelvészet linguistic image of the world cognitive linguistics nyelvoktatás didaktika pszicholingvisztika tartalomelemzés croatian language antonymy irodalmi társaságok modern magyar irodalom ady endre vörösmarty díj literary organizations modern hungarian literature vörösmarty prize irodalomtudomány újraszerkesztés újrafordítás polish language metaphor szaknyelv fordítástudomány retranslation phraseme facebook proto slavic perspective ekvivalencia hatalom ideológia deontikus modalitás sajtótörténet history of press nyelvtörténet dialektológia nyelvi kép világ_nyelvi_képe szemantika nyelvi_kép conceptualization ideology magyar_nyelv nyelvhasználat faktitív ige hungarian language equivalence focalization irony családregény nézőpont fokalizáció gyermekelbeszélő irónia vonzatkutatás szövegnyelvészet nyelvjárás szerb translation tudománytörténet critical_discourse_analysis factitive verb causativity tanulmánykötet optimalizáció zenitism szabadverselés szabadstrófa horvát expresszionizmus zenitizmus önéletrajz performativitás autobiography identity performativity criseology szláv lexika orosz nyelv ősszláv historical linguistics slavic vocabulary avantgárd expresszionizmus horvát filológia nyelvhelyesség funkcióige eszmetörténet narratológia diskurzuselemzés narratology discourse analysis modern_filológiai_társaság krízeológia önéletírás életrajz asszociáció analógia szimmetria nyelvi intuíció nyelvi formalizáció russian language

A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919. - A hatalomátvétel után
Tartalomjegyzék
A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919.
1. Bevezetés
1.1. Megjegyzések a dolgozat módszeréről
2. A történelmi körülmények
3. A Vörös Ujság története
3.1. A Vörös Ujság indulása
3.2. A Vörös Ujság március 21-ig
3.3. A Vörös Ujság március 21. után
4. A Vörös Ujság tartalmi elemzése
4.1. Az újság tematikája
Március 21. után
4.2. Két nevezetes lapszám
A március 21-i hatalomátvétel
4.3. A Vörös Ujság és a nemzetközi politika
4.4. A Vörös Ujság véleménye a nemzeti sorskérdésekről
4.5. A Vörös Ujság és a belpolitika
A hatalomátvétel után
A belpolitika tavaszi eseményei
A Vörös Ujság legjelentősebb sajtóvitái
4.6. A Vörös Ujság és a kultúra
A sajtó feladata és résztvevői
5. A Vörös Ujság formai bemutatása
5.1. Minőség, stílus
A korszak nyelve
5.2. Sajtóetika
Cikkaláírások
6. Összegzés
Melléklet
I. A Vörös Ujság azonosított cikkei
Révai József azonosított cikkei az Ifjúkori írások szerint
Révai kétes hitelességű cikkei az Ifjúkori írások szerint
Azonosított cikkek Práger József szerint
A március 18-i (a párizsi kommünre emlékező) 36. szám egyes szerzői
II. Életrajzok
III. Ábrák:
IV. Irodalom, források
Minden oldal

A hatalomátvétel után a lap belpolitikai tematikája, mint láttuk, jelentősen kibővül. A Vörös Ujság a legellenzékibb lapból egyszerre a leghivatalosabb lett, az ország (és különösen a főváros) első számú hírforrása.

Nem lehet azt mondani, hogy a lap állandó, szolgai helyesléssel fogadta volna a Forradalmi Kormányzótanács intézkedéseit. A legtöbbször ugyan igaz, hogy a Vörös Ujság inkább az ideológiát szabja át úgy, hogy megfeleljen az eseményeknek (erre jó példa az, ahogyan a szociáldemokratákat kezeli a hatalomátvétel után), de bizonyos kérdésekben képes bírálni a kormány politikáját. A szakszervezetek és a párt elméleti szerepe, a kultúraszervezés, a szakszervezeti tagság és a burzsoáziával szemben folytatandó politika terén a lap képes követelni, tiltakozni és tanácsot adni, legtöbbször a kormánypolitikához képest balról.

A szociáldemokratákhoz való viszony természetesen gyökeresen megváltozott. A Vörös Ujság annak az egyesült pártnak lett a hivatalos lapja, melybe ezentúl az eddig szidalmazott szociáldemokraták is – névleg – ugyanúgy beletartoztak, mint a „régi kommunista” elvtársak, s hiába létezett az egyesült párton belül egy kommunista és egy szociáldemokrata szárny, nyílt csatározások nem folyhattak. Lengyel József panaszosan írja, hogy március 21. után a polémiákat „nagyon szőrmentén kellett lefolytatnunk” (Lengyel 1957: 153).

Az újság a pártegyesülés magyarázatát úgy adja meg, ahogyan az a március 22-i számban szerepelt. Világos, hogy ez a magyarázat sokak szemében hiteltelen volt: a Vörös Ujság több jelentős cikket is kénytelen március 21. kérdésének szentelni. (A legfontosabbak: „Proletáregység”, Révai József, március 27., „Az egyetlen ut", Kunfi Zsigmond, március 28., „Szakitani!”, Kun Béla, április 3., „Tiszta proletárpolitikát”, Révai József, április 4., „A tisztviselő a proletárdiktaturában”, Dienes László, április 5., „Az egység okmányai”, április 23., „Szocializmus vagy kapitalizmus”, május 3.) E cikkekben a lap belátja, hogy a szociáldemokrata harcmodor jogos lehet a munkásmozgalom fejlődésének bizonyos fázisában és elismeri a szociáldemokrácia régmúltbeli érdemeit, amikor még csak az MSZDP vitte a proletárok zászlaját. Abban már ingadozik, hogy 1918 októbere és 1919 márciusa között a helyes úton járt-e a párt, de hangsúlyozza, hogy a szociáldemokraták végül elismerték a kommunisták igazát. A cikkek feltűnően hallgatnak a személyek felelősségéről, tagadják, hogy egyéni elhatározásoknak szerepe lehetne a történtekben, a szükségszerűség és az elvek kényszere talajáról érvelnek.