Szófelhő

konferencia fordítás konceptualizáció kognitív nyelvi világkép filológia szakdolgozat nyelvészet metafora imperative language patterns phraseology representation death linguistic worldview infinitive szecesszió grammatika főnévi igenév kettős állítmány stilizáció stíluselemzés dekorativitás decorativity nyelvi példa klasszikus modernség eufemizmus euphemistic phrases alcoholic drink irodalmi vita theory of criticism the betrayal of the intellectuals az írástudók árulása recenzió irodalomtörténet recepciótörténet irodalompolitika hungarian literature modernity classical modernism magyar irodalom modernitás cognitive analysis prevalence inflection frazéma frazeológia antonima antonímia horvát nyelv rikkancs bulvársajtó media kognitív metafora kognitív nyelvészet linguistic image of the world cognitive linguistics nyelvoktatás didaktika pszicholingvisztika tartalomelemzés croatian language antonymy irodalmi társaságok modern magyar irodalom ady endre vörösmarty díj literary organizations modern hungarian literature vörösmarty prize irodalomtudomány újraszerkesztés újrafordítás polish language metaphor szaknyelv fordítástudomány retranslation phraseme facebook proto slavic perspective ekvivalencia hatalom ideológia deontikus modalitás sajtótörténet history of press nyelvtörténet dialektológia nyelvi kép világ_nyelvi_képe szemantika nyelvi_kép conceptualization ideology magyar_nyelv nyelvhasználat faktitív ige hungarian language equivalence focalization irony családregény nézőpont fokalizáció gyermekelbeszélő irónia vonzatkutatás szövegnyelvészet nyelvjárás szerb translation tudománytörténet critical_discourse_analysis factitive verb causativity tanulmánykötet optimalizáció zenitism szabadverselés szabadstrófa horvát expresszionizmus zenitizmus önéletrajz performativitás autobiography identity performativity criseology szláv lexika orosz nyelv ősszláv historical linguistics slavic vocabulary avantgárd expresszionizmus horvát filológia nyelvhelyesség funkcióige eszmetörténet narratológia diskurzuselemzés narratology discourse analysis modern_filológiai_társaság krízeológia önéletírás életrajz asszociáció analógia szimmetria nyelvi intuíció nyelvi formalizáció russian language

A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919. - A március 21-i hatalomátvétel
Tartalomjegyzék
A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919.
1. Bevezetés
1.1. Megjegyzések a dolgozat módszeréről
2. A történelmi körülmények
3. A Vörös Ujság története
3.1. A Vörös Ujság indulása
3.2. A Vörös Ujság március 21-ig
3.3. A Vörös Ujság március 21. után
4. A Vörös Ujság tartalmi elemzése
4.1. Az újság tematikája
Március 21. után
4.2. Két nevezetes lapszám
A március 21-i hatalomátvétel
4.3. A Vörös Ujság és a nemzetközi politika
4.4. A Vörös Ujság véleménye a nemzeti sorskérdésekről
4.5. A Vörös Ujság és a belpolitika
A hatalomátvétel után
A belpolitika tavaszi eseményei
A Vörös Ujság legjelentősebb sajtóvitái
4.6. A Vörös Ujság és a kultúra
A sajtó feladata és résztvevői
5. A Vörös Ujság formai bemutatása
5.1. Minőség, stílus
A korszak nyelve
5.2. Sajtóetika
Cikkaláírások
6. Összegzés
Melléklet
I. A Vörös Ujság azonosított cikkei
Révai József azonosított cikkei az Ifjúkori írások szerint
Révai kétes hitelességű cikkei az Ifjúkori írások szerint
Azonosított cikkek Práger József szerint
A március 18-i (a párizsi kommünre emlékező) 36. szám egyes szerzői
II. Életrajzok
III. Ábrák:
IV. Irodalom, források
Minden oldal

A március 21-i hatalomátvétel a Vörös Ujságot is készületlenül érte, mint mindenkit. Az eseményekről hírt adó száma csak másnap jelent meg. Ez a március 22-i szám ugyanúgy megadja a lap további életének alaphangját, mint ahogyan az első szám megadta az eddigiekét.

A lapszámot Szamuely Tibor szerkesztette, átvéve a munkát Rákos Ferenctől (lásd a lap történeténél). Szokatlan, vízszintesen osztott, inkább kiáltványszerűen ható címoldallal jelent meg. A fejléc alatt a következők szerepelnek (kövér, nagy méretű betűszedéssel):

„Vasárnap délután 3 órakor a Magyarországi Szocialista Párt az Országház-téren nagy nyilvános gyülést tart.

Forradalmi proletár-kormányunk van, forradalmi proletár rend legyen.

A kisajátitás a proletárkormány feladata, egyéni kisajátitásnak proletárállamban nincs helye.

Éljen a forradalmi proletariátus hatalma!

Éljen a proletárdiktatura!”

A felszólítások súlypontja láthatóan a rendre való intés, ezt a stabilizáló funkciót szolgálják a Vörös Ujság következő lapszámai is. Utánuk a „Proletárok!” című cikk következik: meglehetősen elnagyolt általánosságokkal azt mondja ki, hogy elérkezett az új rend, melyben csak az eszik, aki dolgozik, az ellenszegülőknek pedig jaj lesz. Jóval érdekesebb a következő, a „Mindenkihez!” című írás.

A „Mindenkihez!” részletesen beszámol a történtekről és azok jelentőségéről – mármint kommunista értelmezésben, meglehetős hazug módon. „Magyarország proletariátusa a mai nappal kezébe vesz minden hatalmat” – írja, és ezzel máris elköveti a legnagyobb hamisítást valamennyi közül, mely mondhatni paradigmája lesz a Tanácsköztársaság ön-felfogásának és a későbbi kommunista irodalomnak: hogy forradalom történt, a munkásosztály hódította el a hatalmat a burzsoáziától (holott tudjuk, hogy a valóságban a két párt vezető embereinek szűk körű megállapodása történt meg a tömegek, vagy akár saját párttagságuk bármiféle aktivitása vagy tudomása nélkül). Majd folytatja: „Az országot az összeomlás anarchiájától csak a szocializmus, a kommunizmus megteremtése mentheti meg.” Ebben már benne van, hogy a forradalom azért sikerülhetett egy csapásra, harci események nélkül, mert a többi osztály belátta e lépés szükségességét – a ki nem mondott (ám később annál többet citált) érvet a cikk a külpolitikai helyzet reménytelenségével is alátámasztja.

A következő megállapítás újabb sarokpont a leendő tanácsköztársasági kommunista ideológia számára.

A proletárság diktaturájának döntő alapföltétele a proletárság teljes egysége. Éppen ezért a történelmi szükség parancsára teljes egyesülését mondotta ki a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártja. E két párt helyett egyetlen proletárpárt fogadja magába ezután az ország minden dolgozó férfiát és asszonyát: a Magyarországi Szocialista Párt.”

E sorok lefektetik a pártegyesülésről szóló, a Vörös Ujság hasábjain ezentúl kizárólagosan érvényes álláspontot, miszerint a pártegyesülés történelmi szükségszerűség volt és a diktatúra alapfeltétele. Ettől az újság, amíg csak létezik, jottányit sem tér el.

A cikk a következőkben a proletárdiktatúra teendőiről szól (földosztás szövetkezetesítéssel, harc az ellenforradalom ellen, hadseregszervezés stb.), kinyilvánítja „teljes eszmei és lelki közösségét” Oroszországgal, és ír a proletariátusra váró nehéz, verejtékes, küzdelmes útról. A cikket a Magyar Szocialista Párt és a Forradalmi Kormányzótanács írták alá, valódi szerzője nincs feltüntetve. (A cikk falragasz formájában is utcára került, éspedig már 21-én – Bathó 2005 –, a kiáltványon mások vannak kiemelve és mások a hangsúlyok is, mint a cikkben.)

A „Mindenkihez!” után a Forradalmi Kormányzótanács összetételét közli egy cikk, majd két rendelet következik – a Forradalmi Kormányzótanács I. és II. számú rendelete a statáriumról és a szesztilalomról –, mindkét, csupán tizen-valahány soros rendelet után, valószínűleg nyomdahiba miatt, újra ott áll a kormánynévsor 38 sora.

A következő hírrovatban egy lelkesítő felhívás szerepel az ifjúmunkásokhoz, és egy számvetés arról, hogy mennyi hadisarcot kellene fizetni az antantnak („a munkásság legalább 150 évig rabszolgamódra dolgozhatott volna”).

 

Nagyobb lélegzetvételű (másfél hasábos) cikk a „Le a bürokráciával!” A cikk csak arról szól, ami a címe. „A proletárság diktaturája” című írás hasonlóan hosszú, a diktatúra leendő menetét és teendőit veszi sorra. A „Megvalósítjuk a kommunista termelést!” a gyárak irányításának új rendjét vázolja.

E három cikk együtt az új hatalom elvileg legsürgetőbb feladatai próbálja kijelölni. (Egységüket a lap tördelése is kifejezi, mindhárom a 3. oldalon kap helyet és azt teljesen ki is töltik.) A parlament mint munkásosztály-ellenes intézmény után „az erőszakszervezet második, még hatalmasabb erőditménye: a hivatalnokuralom, a bürokrácia” felszámolásának kell következnie, a munkásság megfékezi a kis és nagy rablókat egyaránt, köztulajdonba veszi és munkástanácsokra bízza a gyárakat, majd újjászervezi a termelést (mely, mint az első számból megtudhattuk, a kapitalizmus válsága miatt más, mint szocialista módon újjászervezhetetlen), közben kíméletlenül lesújt az esetleges ellenforradalmárokra. (Viszont érdemes felfigyelni rá, hogy „A proletárság diktaturája” című cikk határozottan büntetlenséget ígér a volt elnyomóknak, amennyiben legalább csöndben maradnak.) S végül: „Ezután oly korszak következik, mely jólétet és teljes szabadságot fog biztositani mindenki számára.”

A negyedik oldalt ismét három cikk tölti ki. „A szabadság birodalma” témája a születendő új kultúra, „Az entente a proletáriátus ellen!” című cikk a Vix-jegyzékről szól és a történteket mint a rá adott választ értékeli. A legérdekesebb „A munkástanács ülése” című írás, mely tudósítást közöl a 21-i pártegyesülésről. Az egyesülés indokaként a következőket nevezi meg: a kormány az antant jegyzéke miatt lemondott, tehát nem következhet más, mint proletárdiktatúra, ennek feltétele a proletárság egységének megteremtése, s így ráadásul hatalmas szövetségest is találnunk: Oroszországot, melynek csapatai „értesülésünk szerint” már közelednek. Az egyesült párt neve ideiglenes, arról véglegesen majd a III. Internacionálé dönt. A lap szerint mindezt „zugó éljenzés és taps”, „viharos éljenzés és taps”, „óriási éljenzés és taps”, „tomboló lelkesedés” fogadta az ülésen.

A lapot, története során először, majdnem teljes impresszum zárja: „Nyomatott az »UJSÁGÜZEM« könyvkiadó- és nyomda r.-t. körforgógépein Budapest, Rökk Szilárd-utca 9. Telefon: Szerkesztőség: 23-51. Nyomda: József 71-15.” Az 1914:XIV. sajtótörvényhez képest a nyomdatulajdonos és a kiadó neve még mindig hiányzik.

 

A Vörös Ujság március 22-i lapszáma figyelemre méltó sajtótermék abból a szempontból, hogy mindössze egy nappal az események után máris teljes és végleges ideológiát kínál a történtekre, s amellett megadja az új állam elvileg követendő programját. Szamuely Tibor irányításával a szerkesztőség jó munkát végzett. Teljesen kimunkálva, végleges érvénnyel szerepel a lap hasábjain a szociáldemokratákkal történt egyesülés ezentúl kanonikus magyarázata, szerepel az alapvető hazugság, a tömegek békés forradalma, és mindezt kellő kontextusba is állítják: egyrészt a belső válság (a termelésé), másrészt a külső válság (a Vix-jegyzék) révén, harmadrészt pedig a nemzetközi proletariátusnak küldött üdvözletekkel és a világforradalomba vetett hittel. „Győz a nemzetközi forradalom.” – állapítja meg a vezércikk, több, mint optimistán: egyenesen fatalista hittel.

Ahogyan az első lapszám összefoglalta a Vörös Ujság valamennyi következő számát március 21-ig, az ellenzéki lét időtartama alatt, úgy a 38. is összefoglalja a lap következő számainak a március 21-i eseményekre, azok jelentőségére és a diktatúra teendőire vonatkozó álláspontját – nem elfelejtve most sem, mint eddig, az eljövendő boldog világ ígéretét.