Szófelhő

konferencia fordítás konceptualizáció kognitív nyelvi világkép filológia szakdolgozat nyelvészet metafora imperative language patterns phraseology representation death linguistic worldview infinitive szecesszió grammatika főnévi igenév kettős állítmány stilizáció stíluselemzés dekorativitás decorativity nyelvi példa klasszikus modernség eufemizmus euphemistic phrases alcoholic drink irodalmi vita theory of criticism the betrayal of the intellectuals az írástudók árulása recenzió irodalomtörténet recepciótörténet irodalompolitika hungarian literature modernity classical modernism magyar irodalom modernitás cognitive analysis prevalence inflection frazéma frazeológia antonima antonímia horvát nyelv rikkancs bulvársajtó media kognitív metafora kognitív nyelvészet linguistic image of the world cognitive linguistics nyelvoktatás didaktika pszicholingvisztika tartalomelemzés croatian language antonymy irodalmi társaságok modern magyar irodalom ady endre vörösmarty díj literary organizations modern hungarian literature vörösmarty prize irodalomtudomány újraszerkesztés újrafordítás polish language metaphor szaknyelv fordítástudomány retranslation phraseme facebook proto slavic perspective ekvivalencia hatalom ideológia deontikus modalitás sajtótörténet history of press nyelvtörténet dialektológia nyelvi kép világ_nyelvi_képe szemantika nyelvi_kép conceptualization ideology magyar_nyelv nyelvhasználat faktitív ige hungarian language equivalence focalization irony családregény nézőpont fokalizáció gyermekelbeszélő irónia vonzatkutatás szövegnyelvészet nyelvjárás szerb translation tudománytörténet critical_discourse_analysis factitive verb causativity tanulmánykötet optimalizáció zenitism szabadverselés szabadstrófa horvát expresszionizmus zenitizmus önéletrajz performativitás autobiography identity performativity criseology szláv lexika orosz nyelv ősszláv historical linguistics slavic vocabulary avantgárd expresszionizmus horvát filológia nyelvhelyesség funkcióige eszmetörténet narratológia diskurzuselemzés narratology discourse analysis modern_filológiai_társaság krízeológia önéletírás életrajz asszociáció analógia szimmetria nyelvi intuíció nyelvi formalizáció russian language

A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919. - Március 21. után
Tartalomjegyzék
A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919.
1. Bevezetés
1.1. Megjegyzések a dolgozat módszeréről
2. A történelmi körülmények
3. A Vörös Ujság története
3.1. A Vörös Ujság indulása
3.2. A Vörös Ujság március 21-ig
3.3. A Vörös Ujság március 21. után
4. A Vörös Ujság tartalmi elemzése
4.1. Az újság tematikája
Március 21. után
4.2. Két nevezetes lapszám
A március 21-i hatalomátvétel
4.3. A Vörös Ujság és a nemzetközi politika
4.4. A Vörös Ujság véleménye a nemzeti sorskérdésekről
4.5. A Vörös Ujság és a belpolitika
A hatalomátvétel után
A belpolitika tavaszi eseményei
A Vörös Ujság legjelentősebb sajtóvitái
4.6. A Vörös Ujság és a kultúra
A sajtó feladata és résztvevői
5. A Vörös Ujság formai bemutatása
5.1. Minőség, stílus
A korszak nyelve
5.2. Sajtóetika
Cikkaláírások
6. Összegzés
Melléklet
I. A Vörös Ujság azonosított cikkei
Révai József azonosított cikkei az Ifjúkori írások szerint
Révai kétes hitelességű cikkei az Ifjúkori írások szerint
Azonosított cikkek Práger József szerint
A március 18-i (a párizsi kommünre emlékező) 36. szám egyes szerzői
II. Életrajzok
III. Ábrák:
IV. Irodalom, források
Minden oldal

Március 21. után az addig kevés és egyértelmű célt szolgáló tematizáció hirtelen meg kellett változzon. A hátralévő száztizenhárom lapszám már nem egy szűkebb, forradalmasítandó réteget szólít meg, hanem elvileg a Tanácsköztársaság valamennyi polgárát. A Vörös Ujság e számaiban jól megfigyelhető bizonyos ingadozás kétféle alapmagatartás között. Az egyik a hatalomátvétel előtti időszakhoz hasonlóan agresszív és harcias, ellenállást és osztályharcot hirdet (csak most már nem az állam ellen, hanem a burzsoá és ellenforradalmi elemek, valamint a külföldi imperializmus ellen). A másik békés, megnyugtató, optimista, rendet és építő munkát szorgalmaz.

A március 21-i felbolydulást követő lapszámok egyre higgadtabbak. A március 22-i szám főoldalon írja: „Forradalmi proletárkormányunk van, forradalmi proletár rend legyen!”, s a következő számokban gyakran előkerül a rendre való intés. „Le a bürokráciával!”, „Tetteket akarunk!” és „Legyen résen a proletariátus” című cikkek  követelik a határozottságot és éberséget. Mégis a megnyugtató hírek dominálnak: országszerte elismerik a proletáruralmat, sorra üdvözlik az egyes vármegyék és vidékek, újabb háborús segélyt kapnak a közalkalmazottak, az antant meghátrál a magyar proletárok előtt, a külföldi munkások pedig köszöntések tömegét küldik az új, magyar szovjet köztársaságnak. Több cikk is foglalkozik a  Tanácsköztársaság szociális és kulturális intézkedéseivel: a tüdőbeteg proletárgyerekek szanatóriumba utalásával, a gyerekek fürdetésével, a színházak köztulajdonba vételével.

A következő hetek lapszámainak témái jórészt három csoportból kerülnek ki. Az egyik a proletárállam építése: a hosszan elhúzódó és végül megoldatlan lakásügy, az új termelési rend szervezése, a direktóriumok hatásköre, rendeletek és intézkedések, tanácsválasztás, hadseregszervezés és toborzás. A másik az elmúlt világ elítélése: érzelemre appelláló cikkek szólnak a volt burzsoák fényűzéséről illetve a proletárok nyomorúságáról. A harmadik az új állam ellenségeinek megbüntetéséről szól, akár egyszerű árdrágítók, akár aktív ellenforradalmárok, akár külföldi imperialisták. Az internacionalista, testvéri üdvözletek közlése folyamatos.

A nyugodt hangvételben az április 4-i szám jelent törést. Két igen jelentős cikk is megjelenik ekkor, mindkettő aktívan vitázó és kimondatlanul, de szociáldemokrata-ellenes: az egyik a „Pogány hadügyi népbiztos lemondott” című vezércikk, a másik a Vörös Ujság történetének egyik nagy sajtóvitáját kiváltó „Tiszta proletárpolitikát” című írás Révai Józseftől.

Április 5. és 9. között több cikkben, főoldalon szerepelnek az antant küldöttével, Smuts tábornokkal folyó tárgyalások és annak kommentárjai. Az eseményeket a Vörös Ujság elégedetten tálalja, véleménye szerint a tárgyalások puszta léte is a proletárdiktatúra erejét és az antant fokozódó gyöngeségét bizonyítja. A tárgyalások kudarcát, szégyenletes befejeződését viszont elhallgatja a lap (Gratz 1935).

Az április 6-7-i számok jelentős részét a közelgő tanácsválasztásokra való felkészítés foglalja el. Április 7-én egy különszám a bajor tanácsköztársaság megalakulását adja hírül.

Áprilisban és májusban állandó téma marad a lakásügy, két vezércikk és tizennégy kisebb írás foglalkozik a proletárok lakáshoz juttatásának kérdésével. A vezércikkek írói Szamuely Tibor (április 15.) és Révai József (április 12.) Április 15-én kezdődik a Vörös Ujság második jelentős sajtóvitája a „kulturellenforradalom”-ról.

Az április 16-i román támadás után elég későn, csak 22-én veszi fel a lap a harcos hangnemet. A vezércikk: „Veszélyben a forradalom!”, a másik főoldali írás a fegyverkezésről szól, következő a „Fegyverkezzék az ország” című – a szám cikkeinek túlnyomó része a hadsereggel illetve hadügyekkel kapcsolatos. Elindul a „Be a Vörös Hadseregbe!” című állandó rovat. E szám után azonban majdnem visszaáll a korábbi békés hangnem, éppen csak megszaporodnak a rendeletek, parancsok és utasítások, állandósul a hadijelentés és a „Be a Vörös Hadseregbe!” általában egész oldalas rovata. Egyre gyakoribbá válnak az olyan cikkek is, amelyek a megszállt területen élők szenvedéseit mutatják be – természetesen mint proletárok szenvedéseit a bojár vagy magyar ellenforradalmi uralom alatt, nem mint magyarok szenvedéseit román uralom alatt.

Április 30. és május 4. között több cikk is foglalkozik a készülő, majd eltelt május elsejei nagy ünneppel. Utána egy darabig többségbe kerülnek a lapban a háborús témák: a hadijelentések, a tudósítások, a toborzás, az elméleti cikkek forradalmi öntudatról, elkerülhetetlen győzelemről, fegyelemről. Minduntalan előkerül a munkásezredek, a vörös katonák lakásigényének elsőbbsége, a vörös katona családjáról való gondoskodás; „az utolsó inget is” oda kell adni a vörös katonának. A külföldi hírek, mint mindig, optimisták: az orosz Vörös Hadsereg győzelmeiről illetve a „fehérek” szorult helyzetéről szólnak, a külföldi munkások támogatásáról, az antant bizonytalanságáról.

Május közepétől lassan visszaáll a Vörös Ujság higgadtabb, a hétköznapi és az építő gondokra koncentráló tematizáltsága. Május 29-30-án két egymást követő vezércikk és két másik, együttesen három oldal terjedelmű cikk is szól a lakosság ellátásának nehézségeiről, az éhezés veszedelméről, a téma későbbi számokban is folytatódik.

Június 13-14-én az országos pártgyűlés a fő téma. Június 15. és 24. között a tanácsok országos gyűlésével foglalkozik a lap, de kevésbé hangsúlyosan, mint a pártgyűléssel tette. Jóval rövidebben tudósít a Vörös Ujság az ifjúmunkások és a nőmunkások kongresszusáról.

A június 24-i ludovikás lázadási kísérlet után július közepéig folyamatos a téma jelenléte a lapban. Hangsúlyos témává válik a rémhírterjesztés, több lapszámban is szól egy vagy több cikk róla. Július 12. és 29. között több cikk is szól a július 21-re várt világsztrájkról, majd az eredményekről (köztük Révai József „Nem dátumokra…” című cikke). A Vörös Ujság optimizmusának utolsó fellángolása ez a néhány írás.

A lap utolsó számai nem adtak hírt a román előrenyomulás konkrétumairól. Az augusztus 3-i 151. szám már a tanácskormány lemondásáról és a Peidl-kormány hivatalba lépéséről szól.