Szófelhő
konferencia fordítás konceptualizáció kognitív nyelvi világkép filológia szakdolgozat nyelvészet metafora imperative language patterns phraseology representation death linguistic worldview infinitive szecesszió grammatika főnévi igenév kettős állítmány stilizáció stíluselemzés dekorativitás decorativity nyelvi példa klasszikus modernség eufemizmus euphemistic phrases alcoholic drink irodalmi vita theory of criticism the betrayal of the intellectuals az írástudók árulása recenzió irodalomtörténet recepciótörténet irodalompolitika hungarian literature modernity classical modernism magyar irodalom modernitás cognitive analysis prevalence inflection frazéma frazeológia antonima antonímia horvát nyelv rikkancs bulvársajtó media kognitív metafora kognitív nyelvészet linguistic image of the world cognitive linguistics nyelvoktatás didaktika pszicholingvisztika tartalomelemzés croatian language antonymy irodalmi társaságok modern magyar irodalom ady endre vörösmarty díj literary organizations modern hungarian literature vörösmarty prize irodalomtudomány újraszerkesztés újrafordítás polish language metaphor szaknyelv fordítástudomány retranslation phraseme facebook proto slavic perspective ekvivalencia hatalom ideológia deontikus modalitás sajtótörténet history of press nyelvtörténet dialektológia nyelvi kép világ_nyelvi_képe szemantika nyelvi_kép conceptualization ideology magyar_nyelv nyelvhasználat faktitív ige hungarian language equivalence focalization irony családregény nézőpont fokalizáció gyermekelbeszélő irónia vonzatkutatás szövegnyelvészet nyelvjárás szerb translation tudománytörténet critical_discourse_analysis factitive verb causativity tanulmánykötet optimalizáció zenitism szabadverselés szabadstrófa horvát expresszionizmus zenitizmus önéletrajz performativitás autobiography identity performativity criseology szláv lexika orosz nyelv ősszláv historical linguistics slavic vocabulary avantgárd expresszionizmus horvát filológia nyelvhelyesség funkcióige eszmetörténet narratológia diskurzuselemzés narratology discourse analysis modern_filológiai_társaság krízeológia önéletírás életrajz asszociáció analógia szimmetria nyelvi intuíció nyelvi formalizáció russian language
| A nyelv szerepe az emberi valóság megalkotásában - Ha az „én nyelvemen”... |
|
9. oldal / 17
Ha az „én nyelvemen” nem annak a közösségnek nyelvét fogjuk érteni, amelyhez tartozunk, hanem ténylegesen csak a saját nyelvünket, akkor azt kell mondanunk, hogy világunk képének határait nem a nyelv, hanem mi magunk jelöljük ki, bár megváltoztatni azokat csak a nyelv segítségével és a nyelvnek köszönhetően lehetséges. Tehát azt mondhatjuk, hogy a nyelv a szóban forgó határok kijelölését egyrészt megkönnyíti, másrészt pedig megnehezíti. Ily módon gondolkodván legalább két tényt kell figyelembe vennünk. Az egyik az, hogy itt az általunk érthető, értelmezett világról van szó, a másik pedig az, hogy ezek a határok nem véglegesek, mivel a meghatározó cselekvéseinktől függenek. Tehát a világ, amelyben élünk a nyelvünk határain túl is létezik, csupán olyan világként, amely a nyelvben még nem rögzült, azaz még nem objektivizálódott. Ezt a világot mi még nem tapasztaltuk, nem „láttuk”, így nem tudunk róla beszélni, és ebben az értelemben számunkra nem is „létezik”. De ez a világ potenciálisan létezik, potenciálisan jelen van, és mindaz annak köszönhető, hogy az ember olyan képességgel és lehetőséggel is rendelkezik, amely mindig lehetővé teszi ennek a potenciálisan létező világnak - amikor érthetővé, értelmezhetővé válik - a nyelvi ábrázolását. Az, ami ma még „nem létezik” számunkra, olyan értelemben, hogy nem tapasztaljuk, nem értjük, nem tudjuk kifejezni a nyelvben, holnap más kontextusban új tényként jelenhet meg. Az viszont, ami eddig létezett a világ nyelvi képében, új kontextusban elveszítheti az érvényét, és a helyét más objektum foglalja el. A nyelvnek a világ nyelvi képe megalkotásában játszott szerepéről a szakirodalomban két fő álláspont fogalmazódott meg: a determinista és nem determinista álláspont. A vita tárgya, amelyet bizonyos értelemben a nyelv és a gondolat között fennálló reláció képez, általában a következő kérdésben fogalmazódik meg: vajon a nyelv szükséges feltétele-e a gondolatnak, amely nélkül nem is létezhet, vagy ellenkezőleg a gondolat a nyelven kívül formálódik meg, és a nyelv csak kifejezhetővé teszi? Másképpen fogalmazva: vajon azt, ami nincs kifejezve egyáltalán lehet-e gondolatnak tekinteni, vagy éppen fordítva, az a leglényegesebb gondolat, amelyet a nyelv nem képes tökéletesen és teljesen kifejezni (Buczyńska-Garewicz 1980: 31–3 és a következők)?
|