Szófelhő

konferencia fordítás konceptualizáció kognitív nyelvi világkép filológia szakdolgozat nyelvészet metafora imperative language patterns phraseology representation death linguistic worldview infinitive szecesszió grammatika főnévi igenév kettős állítmány stilizáció stíluselemzés dekorativitás decorativity nyelvi példa klasszikus modernség eufemizmus euphemistic phrases alcoholic drink irodalmi vita theory of criticism the betrayal of the intellectuals az írástudók árulása recenzió irodalomtörténet recepciótörténet irodalompolitika hungarian literature modernity classical modernism magyar irodalom modernitás cognitive analysis prevalence inflection frazéma frazeológia antonima antonímia horvát nyelv rikkancs bulvársajtó media kognitív metafora kognitív nyelvészet linguistic image of the world cognitive linguistics nyelvoktatás didaktika pszicholingvisztika tartalomelemzés croatian language antonymy irodalmi társaságok modern magyar irodalom ady endre vörösmarty díj literary organizations modern hungarian literature vörösmarty prize irodalomtudomány újraszerkesztés újrafordítás polish language metaphor szaknyelv fordítástudomány retranslation phraseme facebook proto slavic perspective ekvivalencia hatalom ideológia deontikus modalitás sajtótörténet history of press nyelvtörténet dialektológia nyelvi kép világ_nyelvi_képe szemantika nyelvi_kép conceptualization ideology magyar_nyelv nyelvhasználat faktitív ige hungarian language equivalence focalization irony családregény nézőpont fokalizáció gyermekelbeszélő irónia vonzatkutatás szövegnyelvészet nyelvjárás szerb translation tudománytörténet critical_discourse_analysis factitive verb causativity tanulmánykötet optimalizáció zenitism szabadverselés szabadstrófa horvát expresszionizmus zenitizmus önéletrajz performativitás autobiography identity performativity criseology szláv lexika orosz nyelv ősszláv historical linguistics slavic vocabulary avantgárd expresszionizmus horvát filológia nyelvhelyesség funkcióige eszmetörténet narratológia diskurzuselemzés narratology discourse analysis modern_filológiai_társaság krízeológia önéletírás életrajz asszociáció analógia szimmetria nyelvi intuíció nyelvi formalizáció russian language

A nyelv szerepe az emberi valóság megalkotásában - A tudományban vita folyik arról...
Tartalomjegyzék
A nyelv szerepe az emberi valóság megalkotásában
Ez a nyelvi tudásunkkal kapcsolatos...
Most tegyük zárójelbe...
Valójában olyan világban élünk...
A tudományban vita folyik arról...
Az innátakoncepció körül...
A korábban feltett kérdésekkel kapcsolatban...
A Humboldt-féle gondolatokat...
Ha az „én nyelvemen”...
A determinista álláspont
A feljebb felvázolt két abszolutizáló álláspont...
Amikor azt állítjuk, hogy „a nyelv szervezi a gondolatunkat”...
A „Mi van veled?” kifejezés...
Az emlékezetünkben tárolt...
A nyelvi anyag konkrét ismerete...
Úgy véljük, hogy a nyelvnek...
Szakirodalom
Minden oldal

A tudományban vita folyik arról, hogy a nyelvek közötti különbségek milyen mértékben változtatják meg a világ vízióját, illetve arról is, hogy a különböző világvíziók hogyan befolyásolják a nyelvi különbségeket (Życiński 1983: 60). Ezzel kapcsolatban több kérdés is felmerül, például: milyen módszerek segítségével lehet bizonyítani az emberi valóság nyelvi jellegéről szóló tézis empirikus realitását? Melyek azok a tényezők, amelyek a nyelv természetét meghatározzák? Az így feltett kérdésekkel kapcsolatosan két fő álláspontról beszélhetünk. Az egyik nézet szerint a nyelv olyan lét, amely biológiailag determinált, tehát velünk született, a másik viszont előtérbe helyezi a társadalmi tényezők szerepét a nyelv létrejöttében. Az első nézőpont fő képviselőjének Noam Chomskyt tartják, aki szerint a nyelv „mély struktúráját” alkotó grammatikai kategóriák, amelyek a nyelvi kompetenciát képezik, univerzális jellegűek (minden nyelv számára közösek, azaz eleve adottak) és velünk születtek (azaz minden ember számára közösek). Ezek a kategóriák a konkrét nyelvi végrehajtást (performance), azaz a konkrét megnyilatkozásokat generálnak. Ezek a közvetlen megfigyelés számára hozzáférhető megnyilatkozások a nyelv „felszíni struktúráját” alkotják, amely a mély struktúrának a transzformációja. (Innen ered egyébként a generatív–transzformációs grammatika megnevezése.) A Chomsky által megfogalmazott innátaelmélet a nyelv elsajátítási mechanizmusában rejlik, amelynek a bemenetén konkrét nyelvi megnyilatkozások vannak, a kimenetén pedig, az adott nyelv generatív grammatikája. E nélkül lehetetlen megindokolni a grammatika univerzalitását. Chomsky azt állítja, hogy minden emberi lény rendelkezik bizonyos nyelvtanulási képességgel. Hivatkozik egyébként Humboldt nyelvfilozófiájára, amely szerint a nyelvet nem lehet tanítani, csak ösztönözni lehet az értelmet arra, hogy kifejlessze önmagában, hiszen az emberiségnek amúgy is csak egy nyelve van. Ily módon létrejött a Chomsky-féle nyelv- elsajátítási modell (Chomsky 1967: 2–11; Putnam 167: 12–22; Monod 1970: 144–8).