Ez a nyelvi tudásunkkal kapcsolatos mindennapi, természetes, megszokott érzés akadálya annak, hogy megértsük azt az állítást, hogy a világ, amelyben élünk, valójában a nyelvi valóság. Mindennapi értelemben a valóság az, ami körülvesz bennünket: a természetes és az ember által megalkotott tárgyak, más emberek, az intézmények, amelyekkel kapcsolatban állunk, tevékenységünk normái, emberi szokások, értékrend, jogi rendszer, a tudás, amellyel az egyének külön-külön és a társadalom együttvéve is rendelkezik. Ez meghatározza a társadalmi élet rendjét. A mindennapi gondolkodásban az emberi valóság azonos a tárgyi realitással. Ez a tárgyak világa, amelyek valójában hozzáférhetők a megfigyelésünk számára, de a saját „kinézetük” nem a mi észlelésünknek, tapasztalatunknak a függvénye, hanem tőlünk független lét. Több bizonyíték is van arra vonatkozóan, hogy a közgondolkodás nem lépi túl ezt a határt. Ezért határozottan ellenezni fogja azt a tézist, hogy a valóság megismerhető fragmentumai a saját létüket a nyelvnek köszönhetik, és úgy vélem, többé-kevésbé a következő módon fog érvelni. „Természetesen igaz az, hogy a nyelv nagyon fontos szerepet játszik az ember életében, közvetíti az információt az emberek között, mindennapi tevékenységünknek nélkülözhetetlen eszköze, de ebből nem következik az, hogy a nyelv szerepet játszik a valóságunk megalkotásában. Nem kell rendelkezni semmilyen nyelvi kompetenciával, nem kell használni a nyelvet ahhoz, hogy megállapíthassuk, észrevehessük azt, ami a környezetünkben jelen van, illetve azt, ami nincsen benne. Tehát, nem mondhatjuk, hogy a tárgyak a nyelvnek köszönhetően léteznek, illetve azt, hogy más emberek, intézmények, tudás, szokások stb. nem létezhetnek a nyelv nélkül. A nyelv segítségével csak leírhatjuk azt, ami objektív módon, a nyelvtől és az embertől függetlenül létezik.” Nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy a mindennapi gondolkodás pontosan így érvelne, de itt nem a részletekről, hanem arról az általánosabb jellegű argumentációról van szó, amely e gondolkodás mögött rejlik.  E szerint a környezetünkben található objektumok közvetlen hatást fejtenek ki az emberre, és ebben a folyamatban megnyilvánulnak az objektumok tárgyi, objektív tulajdonságai. Tehát a világ, amelyben élünk olyan, amilyennek látjuk, és ezt a világot észleljük, úgy és nem másképpen, mivel ilyenek a megismerés számára hozzáférhető tulajdonságaik.