Szófelhő
konferencia fordítás konceptualizáció kognitív nyelvi világkép filológia szakdolgozat nyelvészet metafora imperative language patterns phraseology representation death linguistic worldview infinitive szecesszió grammatika főnévi igenév kettős állítmány stilizáció stíluselemzés dekorativitás decorativity nyelvi példa klasszikus modernség eufemizmus euphemistic phrases alcoholic drink irodalmi vita theory of criticism the betrayal of the intellectuals az írástudók árulása recenzió irodalomtörténet recepciótörténet irodalompolitika hungarian literature modernity classical modernism magyar irodalom modernitás cognitive analysis prevalence inflection frazéma frazeológia antonima antonímia horvát nyelv rikkancs bulvársajtó media kognitív metafora kognitív nyelvészet linguistic image of the world cognitive linguistics nyelvoktatás didaktika pszicholingvisztika tartalomelemzés croatian language antonymy irodalmi társaságok modern magyar irodalom ady endre vörösmarty díj literary organizations modern hungarian literature vörösmarty prize irodalomtudomány újraszerkesztés újrafordítás polish language metaphor szaknyelv fordítástudomány retranslation phraseme facebook proto slavic perspective ekvivalencia hatalom ideológia deontikus modalitás sajtótörténet history of press nyelvtörténet dialektológia nyelvi kép világ_nyelvi_képe szemantika nyelvi_kép conceptualization ideology magyar_nyelv nyelvhasználat faktitív ige hungarian language equivalence focalization irony családregény nézőpont fokalizáció gyermekelbeszélő irónia vonzatkutatás szövegnyelvészet nyelvjárás szerb translation tudománytörténet critical_discourse_analysis factitive verb causativity tanulmánykötet optimalizáció zenitism szabadverselés szabadstrófa horvát expresszionizmus zenitizmus önéletrajz performativitás autobiography identity performativity criseology szláv lexika orosz nyelv ősszláv historical linguistics slavic vocabulary avantgárd expresszionizmus horvát filológia nyelvhelyesség funkcióige eszmetörténet narratológia diskurzuselemzés narratology discourse analysis modern_filológiai_társaság krízeológia önéletírás életrajz asszociáció analógia szimmetria nyelvi intuíció nyelvi formalizáció russian language
| A nyelv szerepe az emberi valóság megalkotásában |
|
1. oldal / 17 Bańczerowski Janusz[Kivonat] [Abstract in English] [A teljes cikk letölthető formátumban]
A címben megjelölt témakör nem új keletű. A humán tudományok már régóta foglalkoznak azzal, hogyan lehet kutatni az emberi viselkedés mentális szféráját, és biztosítani az olyan jelenségeknek empirikus megalapozottságát, amelyek a közvetlen megfigyelés számára hozzáférhetetlenek. Előfordult korábban az is, hogy ezt a kérdést már elvetették, értelmetlennek tartották (pl. behaviorizmus), de korunk nyelvtudományában újra központi helyet foglal el. Itt arról van szó, hogyan lehet összeegyeztetni azokat a kutatásokat, amelyek a nyelv belső, mentális, azaz „láthatatlan” oldalára vonatkoznak a tudományos bizonyítás követelményeivel? Még válaszra várnak olyan kérdések, mint például: hogyan lehet bizonyítani a nyelvnek az emberi valóság megalkotásában betöltő szerepét? Mit kell figyelembe venni ahhoz, hogy leírjuk és bizonyítsuk a nyelvnek az emberi gondolkodásra kifejtett hatását? Sokszor azt tapasztaljuk, hogy ebben a vonatkozásban tudásunk a nyelvről nagyon szerény, leegyszerűsített, de mindenekelőtt egyoldalú. A kutatásokban általában csak a kommunikációs funkciót veszik figyelembe, és ennek tükrében a nyelvet a kölcsönös információátadás eszközeként értelmezik, figyelmen kívül hagyva a megismerési-szimbolikus, azaz az értelemalkotó funkciót, amely meghatározza azt a módot, ahogyan a világot tapasztaljuk, és így életre hívjuk (megalkotjuk) a mi (emberi) valóságunkat. A nyelv az emberi létezés egyik legnyilvánvalóbb összetevője. Olyan természetesnek, mindennapinak és szükségesnek tartjuk, mint a levegőt. Annak ellenére, hogy a nyelv életünk állandóan kísérője, jelenlétét valójában csak akkor érezzük, ha valamilyen nyelvi zavar jelenik meg, pl. egy gondolat megfogalmazásával vagy beszédpartnerünk megértésével összefüggésben. A nyelv jelenléte leggyakrabban csak akkor tudatosul bennünk, ha valamilyen eltérést tapasztalunk a normától. A nyelvi hiba természetes reagálást vált ki bennünk, és a hibát automatikusan kijavítjuk. Az említett nehézségek által kiváltott pillanatnyi érdeklődésünk a nyelv iránt lehetővé teszi, hogy észrevegyük a nyelvet, de ez nem jelenti azt, hogy meg is értjük. Ez a pillanatnyi, tiszta pragmatikai és gyorsan elmúló reflexió nagyon hasonlít arra a helyzetre, amikor egy füsttel teli helyiségben találjuk magunkat. Ebben az esetben elég megszüntetni a füstöt, azaz kinyitni az ablakot vagy az ajtót, és a levegő újból természetessé, megszokottá válik, és nem kíván tőlünk semmilyen reagálást. Normális körülmények között ahhoz, hogy lélegezni tudjunk, nem kell tudni azt, hogy létezik a levegő, miből áll és miért kell az embernek. Hasonló a helyzet a nyelvvel is. Ahhoz, hogy használni tudjuk, egyáltalán nem kell elgondolkodnunk a nyelv lényegéről.
|