Gonda Zsuzsa

[Kivonat] [Abstract in English] [A teljes cikk letölthető formátumban]

1. Bevezetés

A 21. századi információs társadalom legfőbb gazdasági értéke a tudás és az információ. A tudás jellege átalakulóban van, egyre inkább gyakorlatiassá, multimediálissá és transzdiszciplinárissá válik. A tudás struktúrájának módosulásával párhuzamosan változik a megszerzésének mintázata is, hiszen az egész életen át tartó tanulás kerül a középpontba (Nyíri 2008: 14–18). A tudás jellegének átalakulása megfigyelhető a történetileg egymást követő szótárak nyújtotta információk mennyiségi és minőségi jellemzőiben, a szótárak szerkezeti felépítésében, valamint a szótári szövegek sajátosságaiban.

A tanulmány történeti szempontú áttekintést ad a szótári információ mennyiségi és minőségi jellegzetességeiről, külön hangsúlyozva az egyes szótártípusok funkcióját, a belőlük megszerezhető, felépíthető tudás jellegét. Ezt követően különböző szempontok alapján kategorizálja a nyomtatott (modern szótárak) és a digitális (számítógépes, elektronikus, online) szótárakat, majd megalkotja a prototipikus szótár modelljét. A nyomtatott és az elektronikus prototipikus szótár mint szövegtípus a 20. században megjelent jellegzetes információhordozók következtében szintén változásokon ment át, ezért szükséges a nyomtatott és a digitális szótári szövegek kontrasztív elemzése, amely segítségével meghatározhatóak a nyomtatott és az elektronikus szótári szövegek feldolgozási folyamatai is.

Összefoglalásként egy táblázat szemlélteti a nyomtatott és a digitális szótár jellemző szövegei közötti különbségeket, amelyek értelmezhetőek a tudás jellegének és megszerzésének sajátosságaiként, hiszen az információszerzés és -tárolás folyamatának lépései párhuzamba hozhatók a szótárhasználat során végbemenő kognitív műveletekkel (Zrinszky 2007, Gonda 2009).

2. A szótári információ mennyiségi és minőségi jellemzői

A magyar szótárirodalom korszakait nem annyira az évszámok, hanem inkább a szótári műfaj változásai segítségével határozhatjuk meg, hiszen legtöbbször egymás mellett éltek a különböző módszertanú lexikográfiai munkák. Tehát a lexikográfia módszertanának változása alapján a következő szótártörténeti korszakokat különböztethetjük meg, amelyek időben is követik egymást:

1. A könyvnyomtatás kora előtti nómenklatúrák

2. A könyvnyomtatás korabeli nómenklatúrák

3. A könyvnyomtatás korabeli első szótárak

4. A modern szótárak

5. A számítógépes szótárak

6. Az elektronikus szótárak

7. Az online szótárak

Dolgozatom további részében az egyes történeti korszakokban megjelent nómenklatúrák és szótárak sajátosságait mutatom be a bennük található információk funkcióját helyezve a középpontba. A számítógépes szótárak, az elektronikus és az online szótárak kialakulásának körülményeit, valamint tartalmukat részletesebben elemzem. A szótár fogalmát a továbbiakban, a szótári szövegek létrehozásának és megjelenítésének technikai lehetőségei miatt, tág értelemben használom, példáim között speciális lexikonok és enciklopédiák is szerepelnek.

2.1. A papíralapú írott és nyomtatott szótárak

A könyvnyomtatás kora előtti nómenklatúrák legfontosabb tulajdonságai, hogy a szótárhoz a címszavak kiválasztása a fordítandó szövegbe beírt glosszák alapján történik, felépítése még nem szócikkszerű. Továbbá meghatározó jellegzetessége, hogy a címszavakat nem betűrendbe sorolja, hanem fogalomköri csoportok szerint rendezi. A szójegyzékek tankönyvi funkciót töltöttek be.

A könyvnyomtatás korából származó nómenklatúrákban már sok olyan elemmel találkozhatunk, amelyek később a modern szótárak általános jellemzőivé válnak. A szótárak szerkezete módosul: nem glosszákkal ellátott szövegekből és szójegyzékekből áll, hanem címlappal, ajánlással, bevezetéssel, indexekkel ellátott többnyelvű szólistákból. A címszavak kiválasztása azonban még mindig glosszák vagy témakörök alapján történik, ahogy a fentebb említett szójegyzékeknél, ám a rendezés már módosul. Ebből a korszakból származó szótárakban jelenik meg először a kettős keresés, vagyis az olvasónak fogalmi körök és betűrend szerint is van lehetősége az eligazodásra. A szócikkekben megjelenik az illusztráció, a kép, amely a szótár, még inkább az enciklopédia szerves részévé válik. A könyvnyomtatás korából származó nómenklatúrák elsődleges funkciója a nyelvtanítás volt.

A könyvnyomtatás korabeli szótárak legfontosabb sajátossága, hogy a felhasználói igény hozta őket létre. Formátumuk megelőlegezi a modern szótárak struktúráját, meghatározó szerkezeti egységgé válik az ajánlás, a szerzői bevezetés, a jegyzék, a mutató, a melléklet. A címszavak betűrendbe sorolva találhatók meg a szótárakban, és a latinon túl lehetővé válik a magyar nyelvű keresés is. A szótárak készítésénél a nyelvelsajátítás célja mellet megjelenik az egyes nyelvek tudományos célú leírására, a különböző nyelvek szavainak nyelvészeti szempontú csoportosítására való törekvés (Melich 1907).

A modern szótárak struktúrája megegyezik a mai számítógéppel szerkesztett szótárakéval: mindkettőn van védőborító, címoldal, előzék, címnegyed, bevezető rész, főrész, függelék és hátsó borító. A könyvnyomtatás korabeli első szótárakhoz hasonlóan a címszavak betűrendben követik egymást. Az eddigi tartalmaktól eltérően a kétnyelvű szótárak mellett megjelennek az egynyelvű szótárak, amelyek a magyar nyelv különböző szempontú csoportosítását tűzik ki célul. A szótár profiljának megfelelően a szerző nyelvtörténeti, dialektológiai, nyelvhasználati, helyesírási és egyéb adatokat is közöl az adott címszóról. A szótárak készítésénél az anyaggyűjtés hagyományos, kézi módszerekkel történik. A szerkesztők, szerzők cédulákra dolgoznak, a végleges formátumot a nyomdász hozza létre, aki a tördelésnél megszabja a szótár méretét, fizikai megjelenését. Mivel a nyomdai munkák igen időigényesek, és a cédulázás is lassú folyamat, egy-egy nagyobb szótár elkészítése akár évekbe, évtizedekbe is telhetett. Bár továbbra is az ismeretterjesztés a cél, a szótárak már nem kifejezett tanítási céllal íródnak. Sokkal fontosabb lesz a tudomány, ezen belül is a nyelvtudomány rendszerezése, a nyelvvel kapcsolatos ismeretek rögzítése. A szótárak felhasználói között már nemcsak diákok, hanem kutatók, írók, és ami még fontosabb, olvasó, laikus emberek is lesznek (Sági 1922, Magay 1966, Balaskó 2004).

2.2. A számítógépes szótárak

A műszaki-technikai környezet változása, mint minden tudományterületen, a lexikográfiában is paradigmaváltást hozott. A 20. században a lexikográfia elfogadott tudományterületté vált, és sorra alakultak a nemzetközi akadémiai társaságok, mint például a Dictonary Society of North America és a European Association for Lexicography. A nemzetközi társaságok tekintélye a lexikográfia tudományának további fejlődését segítette elő (Balaskó 2004: 124). A tudományos forradalmak következtében megnőtt a szótárak iránti igény, hiszen az egyes szakmák szakszói gyorsan cserélődnek, változnak, a tudás mind szélesebb körűvé válik, elsajátítására már nincs lehetőség, ezért van szükség a folyamatos és naprakész szótárkiadásra, amely csak számítógépek segítségével lehetséges (Fóris 2006: 58).

Először az 1970-es években kerültek a szótárak kapcsolatba a számítógépekkel. Zgusta szerint a számítógép a szótárkészítés négy szakaszában vehet részt: az adatgyűjtésnél, a szócikk kiválasztásánál, a szócikk fogalmazásánál, valamint a szócikk rendezésénél (idézi Balaskó 1990: 124–125). A számítógépes szótárak közé azokat a szótárakat soroljuk, amelyek gépileg olvashatóak, tehát a szótár anyagát számítógépen rögzítették, szerkesztették, majd számítógépes tördelőprogram segítségével nyomtatták. Az első ilyen szótár az angol Oxford Advanced Learner’s Dictonary, amelyet Hornby adott ki 1974-ben (Balaskó 2004: 125). Az ilyen típusú szótárakat Pajzs Júlia a számítógépesített szótárak azon csoportjának tartja, amelyek nyomtatott szótárak alapanyagául szolgálnak (Pajzs 1990: 9). Azokat a szótárakat, ahol a számítógép más feladatokat is ellát, elektronikus szótáraknak nevezzük.

A magyar egynyelvű szótárak közül először Kelemen József és Füredi Mihálynak A magyar nyelv szépprózai gyakorisági szótára című munkája készült számítógép segítségével. Az adatfeldolgozás megkönnyítésére lyukkártyás számítógépeket használtak. A lyukkártyák segítségével összesen 3410 címszót kódoltak, amely 200 író 258 művének szavait tartalmazta. A magyarországi számítógépes lexikográfia másik mérföldkövének tekintett, az 1959 és 1962 között készített Papp Ferenc-féle Szóvégmutató szótár, digitalizált változatát Debreceni Tezaurusz néven ismerjük, amely az Értelmező szótár 58323 címszavát és kódolt formáját tartalmazza (Fodor 2001: 275). Ez a szótár az elektronikus szótárak előfutárának is tekinthető, hiszen nemcsak olvasni tudjuk a számítógép segítségével, hanem keresni is lehet benne. A számítógéppel készített nyomtatott szótárak közül megemlíthetjük Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótára vagy B. Lőrinczy Éva Új magyar tájszótár című munkáját.

A számítógépes és az elektronikus szótárak között nincs feltétlen korszakbeli különbség. Ma is jelennek meg olyan szótárak, amelyek nyomtatását számítógéppel készítik elő, de elektronikus felületen nem teszik közzé. A számítógéppel készített szótárak struktúrájukban többségében megegyeznek a modern szótárakkal. Tartalmi és felhasználói szempontból is hasonlóak. A számítógépes lexikográfia a modern szótárak korához képest azonban mégis forradalmasította a szótárkészítést. Az eddig kézi úton történő adatfeldolgozást felváltották a lyukkártyarendszerű gépek, majd a számítógépes szoftverek. Az adatok rögzítése is egyszerűbbé vált a billentyűzet és a szövegszerkesztő programok segítségével. Az adatgyűjtés, az adattárolás és -rendezés, a csoportosítás műveleteit is kapott utasítások, algoritmusok alapján hatják végre a szoftverek (Fodor 2001: 275). A szótárak nyomtatásra való előkészítése is módosult, hiszen a különböző szerkesztő programok biztosítják, hogy a szótár végleges formátumáról csak közvetlen a nyomtatás előtt kelljen dönteni.

2.3. Az elektronikus szótárak

A számítógépes szótárak másik típusát azok a szótárak alkotják, amelyekben természetes nyelvű kommunikáció alakul ki a szótár és a felhasználó között. Az ilyen típusú szótárakat gépi fordítás vagy természetes nyelvű interface tőtáraként használják (Pajzs 1990: 9). A számítógépet nemcsak az adatgyűjtéshez és a nyomtatás előkészítéséhez hívják segítségül, hanem a szócikkek kiválasztását, megfogalmazását és rendezését tartalmazó műveleteket is számítógéppel végzik. Az első elektronikus szótárnak a Collins Cobuild English Language Dcitonary-t tekinthetjük, amely 1987-ben készült. A Cobuild-projekt nagy hatással volt a számítógépes lexikográfiára, meghatározta az elektronikus szótárak legfőbb jellemzőit (Balaskó 2004: 124–125).

Az első magyarországi elektronikus szótárak többsége nem új szótári munka, hanem nyomtatásban már megjelent szótárak elektronikus feldolgozása. A nyomtatott szótárak anyagát rögzítik a számítógépen, és különböző programok segítségével egy olyan elektronikus felületet hoznak létre, amely tartalmában nem, viszont struktúrájában nagymértékben eltér a nyomtatott szótáraktól (Pajzs 2007: 181). Az első magyar elektronikus szótárak közé tartoznak olyan CD-ROM-ok, mint például az 1995-ben megjelent Anyanyelvi könyvespolc, amely A magyar helyesírás szabályait, a Helyesírási kéziszótárt, az Idegen szavak szótárát és 14000 szavas értelmező szótárt is tartalmaz. A legtöbb elektronikus szótár esetben egy adathordozón egyszerre több szótár vagy lexikon is szerepel. Ez azt jelenti, hogy a felhasználó egyszerre több szótárban kereshet, sőt a címszavak kereséséhez elég a megfelelő kulcsszót beírnia a keresőablakba. Magay bibliográfiája szerint 2006 és 2007 között 17 darab egynyelvű nyomtatott szótár jelent meg, míg elektronikus mindössze egy darab (Magay 2007: 305–312).

Összefoglalva az elektronikus szótárak a következőkben térnek el a számítógépes és a modern szótáraktól: az elektronikus szótárak az adatgyűjtést valamilyen számítógépes korpusz feldolgozásával végzik. Ez a korpusz lehet egy már meglévő szótár anyaga vagy egy internetes adatbázis is. A korpuszból nyert információk segítséget nyújtanak a jelentések rendezésében és a gyakorisági szempont érvényesítésében. Az elektronikus szótárakban nem kell betűrend szerint keresnünk, sőt még a címszó pontos megadására sincs szükség; kereshetünk szavakat, kifejezéseket, szintagmákat, mondattöredékeket (Kiefer 1999: 131). A szócikkek belső szerkezetében a legnagyobb különbséget a nyomtatott szótárakhoz képest az utalások rendszere és a példamondatok relevanciája jelenti. Az utalószócikk szerepét az elektronikus szótárak hiperlink segítségével váltják ki, a példamondatokat pedig korpuszokból is választhatják, amelyek az élőnyelviséget tükrözik (Balaskó 2004: 129–130; Prószéky 2004: 81). A szótárak célja a felhasználók gyors ismeretszerzési igényeinek kielégítése lett.

2.4. Az online szótárak

A lexikográfia tudományának átalakulásában újabb mérföldkövet jelentett, amikor a számítógépeket összekapcsolva egy olyan hálózatot hoztak létre, amely lehetővé tette, hogy a rendszeren belüli számítógép felhasználók tudjanak egymással kommunikálni, adatokat cserélni, közös tartalmakat létrehozni. Ezt a hálózatot nevezzük internetnek, amely nagy szerepet játszott a tudományos élet fellendülésében. Elektronikus könyvtárak jöttek létre, amelyek anyagait saját számítógépünkön olvashatjuk; megnőtt a publikálási lehetőségek száma; felgyorsult a publikálási ciklus, hiszen interneten keresztül gyors és könnyű a legújabb tudományos eredmények terjesztése.

Az internet adta lehetőségeket a lexikográfia tudománya is kihasználta. Az online szótárak létrejöttének és gyors elszaporodásának oka, hogy kimondottan felhasználóbarát felületet hoztak létre a szótárszerkesztők. A CD-ROM-on lévő szótárak adatbázisa véges, adataik statikusak, a rajtuk lévő tartalom ugyanúgy elavulhat, mint a nyomtatott szótárak esetében. Ezzel szemben az internetes szótárak használata dinamikus; tartalmuk könnyen módosítható; és multimediálisak, hiszen egy gombnyomásra megjeleníthető a keresett címszóval kapcsolatos kép, térkép, hanganyag vagy film (Holl 1996: 561–562).

Ebbe a csoportba tarozik a többszörösen kétnyelvű SZTAKI szótár, amely kihasználja az interneten megjelenő információ multimedialitását. Miután beírtuk a címszót a keresőablakba, a program listázza a találatokat. A keresett kifejezésnél pedig nemcsak a címszó jelenik meg, hanem annak pontos kiejtését is hallhatjuk. A SZTAKI nemcsak a fordítók, szakfordítók munkáját teszi könnyebbé, például a közvetlenül elérhető Rövidítésszótár segítségével, hanem a nyelvtanulókét is, hiszen saját szószedetet és anagrammafeladványokat készíthetnek a weboldal segítségével.

Az online szótárakról összességében elmondható, hogy használatuk egyszerű, kényelmes, gyors és olcsó. A számítógépes szótárakhoz képest legnagyobb előnyük, hogy adatbázisuk korlátlan mennyiségű adatot tartalmaz. Szócikkeik nemcsak belső utalásokkal, hanem gyakran külső hivatkozásokkal vannak ellátva, amelyek segítségével könnyen egy másik weboldalra léphetünk. Az online szótárak esetében ugyanígy korlátlan a multimediális anyagok száma is, nem úgy, mint a CD-ROM esetében. Az internetes szótárak célja az ismeretterjesztés mellett a lehető leggyorsabb és legnaprakészebb információszerzés, legyen szó egy idegen nyelvű szöveg fordításáról vagy a legfrissebb tudományos kutatások eredményeiről.

3. A prototipikus szótár

A szótárak fajtáit nyelvük, terjedelmük, a bennük lévő információ sajátossága, anyaguk jellege és adathordozójuk szempontjából is csoportosíthatjuk. Rendszerezésem Sági István és Magay Tamás bibliográfiáin, valamint O. Nagy Gábor tanulmányán alapul. Mindhárom munkából a modern szótárak fajtáira vonatkozó részeket emelem ki és foglalom össze (Sági 1922, Magay 2004: 11). A szótárak tulajdonságainak sokszínűsége bonyolultabb kategorizációt igényelne, de a szótárak szövegtani vizsgálatához első lépésként az alábbi csoportosítás elégségesnek bizonyult.

A szótárak nyelve alapján két csoportot különböztethetünk meg: az interlingvális és a monolingvális szótárakat. Az interlingvális szótárak lehetnek két- vagy többnyelvűek. Ezeknek a szótáraknak elsődleges céljuk a fordítás és a nyelvtanulás segítése. A monolingvális vagy egynyelvű szótárak esetében beszélhetünk általános értelmező szótárakról; történeti elvű teljes és nyelvtörténeti szótárakról; tudományos, illetőleg sajátos rendeltetésű szótárakról; nyelvművelő és nyelvhelyességi szótárakról; frazeológiai szótárakról; egyéb szótárakról, szótárszerű művekről és elektronikus szótárakról.

A szótárak terjedelmét tekintve megkülönböztetünk kisszótárakat, közép- vagy kéziszótárakat és nagyszótárakat. A zsebszótárak és a kisszótárak általában kevesebb mint 15000 címszót tartalmaznak, ilyen például az Akadémiai Kiadó Angol–magyar kisszótára. Terjedelme szerint középszótárnak vagy kéziszótárnak nevezzük azokat, amelyek kevesebb mint 80000 címszót tartalmaznak, ilyen például a Pusztai Ferenc szerkesztette Értelmező kéziszótár. Nagyszótárnak nevezzük a 80000 címszónál többet magában foglaló műveket.

A szótárak anyagának jellege szerinti felosztásban a szótár forrásanyaga és a címszójegyzék határozza meg az egyes fajtákat. Ennek alapján a következő kategóriákat határozhatjuk meg: köznyelvi; szaknyelvi; nyelvtörténeti; tájnyelvi; csoportnyelvi vagy rétegnyelvi; stílusszótárak; írói; frazeológiai szótárak; idegen szavak szótárai; új szavak, új jelentések szótára; rövidítésszótárak; szinkrón szótárak és thesaurus jellegű szótárak. A köznyelvi forrásanyag leginkább a kétnyelvű szótárak címszavait képezi, a többi kategória esetében beszélhetünk egynyelvű és kétnyelvű szótárakról is.

Az információ sajátossága szempont tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szótár hogyan és milyen információt közöl a címszóról. Az információ módjának közlése kétféle lehet, beszélhetünk kifejtő értelmezéseket tartalmazó és utalással megvilágító szótárakról. A címszóról szóló információk lehetnek normatív vagy tájékoztató jellegűek, valamint lexikonszerű enciklopédikus szótárak; a nyelvi adat milyensége alapján pedig léteznek általános leíró, etimológiai, szinonima, fogalomköri, gyakorisági, nyelvtani, szóvégmutató, helyesírási, kiejtési, szólás- és közmondásszótárak, kollokációk szótárai, rímszótárak, ellentétes szavak szótárai.

A szótárak adathordozó szempontjából két csoportot alkotnak. Az egyik csoport a nyomtatott, a másik az elektronikus szótárak csoportja. Az elektronikus szótárakon belül megkülönböztethetünk CD-ROM-on lévő, internetes és online szótárakat. Az elektronikus szótárakat csak számítógép segítségével olvashatjuk. A CD-ROM-on lévő szótárak megjelenítéséhez nincs szükség internetre, míg az online szótárak csak az interneten keresztül olvashatók. A két fajta azonban mégis eltér egymástól abban, hogy az elektronikus szótárt nem közvetlenül az interneten szerkesztik, hanem már kész állapotban töltik fel egy weboldalra, míg az online szótárak kizárólag a világhálón léteznek, ott olvassák és ott is készítik őket.

Összefoglalásként, az említett szempontok alapján, a szótártípusok csoportosítását a következő táblázat mutatja:

1. ábra: A szótárak típus szerinti csoportosítása

Beaugrande és Dressler alapján a szótár szövegként kezelhető, hiszen annak tartunk minden olyan közlést, amely a szövegszerűség hét ismérvének eleget tesz. Ha ezek közül az ismérvek közül valamelyik nem teljesül, akkor a szöveg nem lesz kommunikatív. Az ilyen szöveg közlésre nem alkalmas, ezért nem is tekintjük szövegnek. A szöveg minden esetben valamely diskurzusban, vagyis írott vagy beszélt nyelvi megnyilvánulásban szerepel. Attól függően, hogy a szövegeket más-más körülmények között használjuk, más-más szövegtípusba sorolhatjuk be (Beaugrande–Dressler 2000: 23).

Az egy adott kategóriához tartozó egyedek, jelen esetben a különböző szótártípusok, hierarchikus elrendezést mutatnak attól függően, hogy a releváns tipikalitási feltételeket milyen mértékben elégítik ki (Kiefer–Gyuris 2006: 184). Az egyes szótárak prototipikus felosztását az 1. ábra alapján határozom meg.

2. ábra: A prototipikus szótár

Az ábrán jól látható, hogy a szótárfajták csoportosításánál figyelembe vett kritériumok alapján – kivéve a terjedelmi szempontot – prototipikusnak az általános, leíró, köznyelvi szótárak számítanak, mind az inter- és monolingvális, mind pedig a nyomtatott és elektronikus szótárak esetében. A nyelv és az adathordozó szerinti felosztás kétdimenziós, így ezekben az esetekben nincs értelme hierarchikus kategorizálásnak. A prototipikus csoportosítás értelmében a továbbiakban a monolingvális, köznyelvi, leíró, nyomtatott szótárak szövegének jellegzetességeit mutatom be.

3.1. A prototipikus szótári szöveg

Prototipikus monolingvális szótárnak számítanak tehát a magyar nyelv értelmező szótárai. Vizsgálatomhoz egy közepes terjedelmű értelmező szótárt, az Értelmező szótár +-t választottam, amelyet címszavainak mennyisége és szócikkeinek minősége alapján is alkalmasnak tartok az elemzésre. A szövegszerűség hét ismérvének feltárásában a szótáraknak csak a főrészét, vagyis a tulajdonképpeni szótár részt használom fel.

3. ábra: Az Értelmező szótár+ nyelv szócikke

A szövegszerűség első ismérve a kohézió, amely azt mutatja, hogy a szöveg felszíni részei között milyen kölcsönös összefüggések vannak egy adott szósorozaton belül. A felszíni összetevők nyelvtani alakzatok és konvenciók alapján függnek egymástól, vagyis a kohézió a grammatikai függőségeken alapul (Beaugrande– Dressler 2000: 24). Ha a címszó négy jelentését vizsgáljuk, láthatjuk, hogy négy értelmes, a magyar nyelv grammatikai szabályainak megfelelő megnyilatkozást találunk. A jelentéseket dőlttel szedett példamondatok követik, amelyek szintén megfelelnek a kohézió ismérvének. A szövegen belül az egyes szövegrészeket a kohéziót elősegítő eszközök biztosítják, ilyenek például a névmások, koreferensek, az anafora, a katafora, az ellipszis és a kötőszavak használata (Beaugrande–Dressler 2000: 73–120). A szócikkek esetében ezek a kohéziót elősegítő eszközök nem szavak, hanem jelek formájában nyilvánulnak meg. Ilyen például a fekete négyzet, amely a példamondatok vagy a fekete kör, amelyek a szólások sorát vezeti be. Találkozunk még a szócikken belül üres rombusszal is, amelyet egy rövidítés követ: ezek vezetik be a szó szinonimáit, etimológiáját vagy tájnyelvi megfelelőit. A szöveg kohéziójának fontos eleme a kiegyenlítődés a tömörség és a világosság között, amely jellemző a szótárak esetében kiemelten fontos. A nyelv szócikkben is rövid meghatározásokat olvashatunk, amelyek megfelelnek a tömörség kritériumának, hiszen a definíció csak a címszóra vonatkozó leglényegesebb információkat tartalmazza. A világosság feltételét a definíció mellett azonban a példamondatok is érvényesítik. Összességében elmondható, hogy a kohézió kritériumát a szótár, a tipográfia és az alkalmazott jelek segítségével, teljes mértékben kielégíti, hiszen ha a jeleket feloldjuk, összefüggő, a magyar nyelv grammatikai szabályainak megfelelő szövegként olvashatjuk fel a szócikk tartalmát.

A szövegszerűség második kritériuma a koherencia, amely a szövegfelszín alatt meghúzódó fogalmak és viszonyok kölcsönösen elérhető és releváns voltára utal. A fogalom úgy határozható meg, mint valamely tudás-alakzat, kognitív tartalom, amely elérhető vagy aktivizálható a tudatban. A szótárak esetében a fogalom a címszónak felel meg, az Értelmező szótár+-ban a nyelv fogalomnak négy jelentése van. Tulajdonképpen ezek a jelentések képezik a viszonyokat. A viszonyok azok a fogalmak közötti kapcsolatok, amelyek együtt jelennek meg a szövegvilágban. A szövegek többségében a viszonyok nem mindig jelennek meg expliciten, a szótárak esetében azonban aktivizálva vannak felszíni kifejezések révén, hiszen a négy magyarázat egyértelművé teszi számunkra, hogy a nyelv fogalmát értelmezhetjük emberi testrészként; átvitt értelemben, mint a megszólalás jelképe; a közlés eszközeként és alkatrészként is (Beaugrande–Dressler 2000: 120–152).

A szövegszerűség harmadik ismérve a szándékoltság, amely egy felhasználó központú fogalom. A szándékoltság a szöveg létrehozójának arra az igyekezetére vonatkozik, hogy a létrehozott közlés kohézióval rendelkező és koherens szöveget alkosson, amely képes teljesíteni létrehozójának szándékait. A szótárak esetében a létrehozó szándéka, hogy ismereteket közvetítsen, értelmes és használható információkhoz juttassa az olvasót, akárcsak a nyelv szócikknél, ahol a nyelvről való ismereteket közli és csoportosítja. A szándékoltság kritériumánál fontos a befogadó szempontjából a türelem. A befogadó egy bizonyos határig tűri, ha az adott szöveg nem felel meg a kohézió vagy a koherencia ismérveinek, mert feltételezi, hogy a szöveg létrehozójának szándékában áll, hogy értelmes szöveget közöljön (Beaugrande–Dressler 2000: 152–184). A már említett sokrétű tipográfia és jelhasználat miatt a szótárak esetében is szükség van türelemre, hiszen az olvasónak meg kell fejtenie a jeleket. Minél gyakorlottabb a szótár felhasználója, ez a türelmi idő annál rövidebb, hiszen a szótárakban használt jellemző jelek bekerülnek az olvasó tudáskeretébe, és onnan már könnyen előhívhatja, amikor szótárt vesz a kezébe.

A szövegszerűség negyedik kritériuma az elfogadhatóság, amely a szöveg befogadójának hozzáállására vonatkozik. A befogadó célja, hogy kohézióval rendelkező és koherens szöveget alkosson, amely számára valamilyen használhatóságot vagy relevanciát mutat (Beaugrande–Dressler 2000: 152–184). A szótárak szövege ismeretek megszerzését szolgálja, tehát hasznos kell, hogy legyen a befogadó számára. A befogadó célja az is, hogy a szövegben lévő esetleges hiányok vagy zavarok ne akadályozzák a szöveg befogadását. A befogadó azzal is támogatja a szöveg koherenciáját, hogy a szöveg értelmezésekor hozzáteszi a maga értelmezését. Ezt nevezzük a következtetések levonásának, amely a szótárolvasáskor a jelek megfejtésénél és a benne lévő információ felhasználásánál játszik szerepet. A nyelv szócikk esetében a négy magyarázat közül a következtetések levonása segítségével kell megállapítania a befogadónak, melyik jelentés releváns számára.

A hírérték a szövegszerűség ötödik ismérve. A hírérték meghatározza egy szöveg hatásosságát, annál hatásosabb egy szöveg minél kevésbé explicit a tartalma. Természetesen a kifejezettség nem mehet a megértés rovására. A szótárak esetében, ahogy azt már fentebb is említettem, explicit szövegekkel állunk szemben, vagyis a szöveg hatásossága alacsony. Ezzel szemben a szótárakban lévő szövegek nagy hírértékűek a befogadó számára, hiszen a szótárt ismeretszerzés vagy -ellenőrzés céljából lapozza fel. A hírérték tehát attól függ, hogy a szövegben megjelenő információ mennyire várt vagy váratlan, illetve mennyire ismert vagy ismeretlen. (Beaugrande–Dressler 2000: 184– 211) A hírérték mértéke tehát leginkább a befogadó előzetes tudásától függ: ha a befogadó a nyelv szó minden jelentésével tisztában van, akkor alacsony a szöveg hírértéke, viszont ha valamelyik jelentést nem tartalmazza a befogadó előzetes tudása, akkor a szótári szöveg hírértéke nagy, hiszen a közlemény feldolgozása több erőfeszítést igényel.

A szövegszerűség hatodik ismérve a helyzetszerűség, amely a szöveg azon tényezőit érinti, amelyek egy szöveget relevánssá tesznek az adott helyzethez képest (Beaugrande–Dressler 2000: 211–235). A befogadó, vagyis jelen esetben a szótár olvasója rövid, tömör magyarázatot vár, amikor a nyelv szócikkhez lapoz. A szótár műfaját meghatározó tipikus szövegstruktúra megfelel a helyzetszerűség ismérvének. A befogadó számára valószínűleg idegen lenne, ha a címszó után összefüggő, nem pedig jelekkel tagolt szöveget találna.

A szövegszerűség hetedik ismérve az intertextualitás, amely azon szövegtényezőkre vonatkozik, amelyek valamely szöveg felhasználását egy vagy több szöveg ismeretétől teszik függővé, amellyel a befogadó korábban találkozott (Beaugrande–Dressler 2000: 235–268). A szótárak esetében az intertextualitás kiváló példája a használati útmutató, amelynek ismerete nélkül, a szótár szövege értelmezhetetlenné válik a befogadó számára. A nyelv szócikk végén az üres rombusz után található Ö betű megfejtése kétféleképpen lehetséges az intertextualitás tényezőinek segítségével. Az egyik, hogy a befogadó olvasta a használati útmutatót, és ez alapján értelmezi. A másik lehetőség, hogy a jelet követő szavakat olvasva a befogadóban felidéződnek olyan szövegek, ahol ezek a gyakori szóösszetételek már elhangzottak, és ez alapján olyan következtetéseket von le, amelyek segítségével feloldja a sor elején látható jelet és rövidítést. Mindkét folyamat azonos megoldáshoz vezet: itt vannak felsorolva azok a szóösszetételek, amelyekben a nyelv leggyakrabban előfordul.

Összességében elmondható, hogy a szótári szöveg megfelel a szövegszerűség hét ismérvének. Azok a tipikus szövegtől eltérő sajátosságok, melyek az ismérvek vizsgálatánál megjelentek, jelzik, hogy a szótári szöveg eltér az általánosnak mondható összefüggő mondatokból álló szövegtől. Ezek a különbségek mutatják, hogy a szótári szöveg sajátos szövegtípus, amelynek meghatározása további vizsgálatokat igényel.

4. A nyomtatott és a digitális szótári szövegek jellemzői

A nyomtatott és az elektronikus szótári szövegek alapvető eltérése a megjelenési formában és a forma alkalmazhatóságában, illetve felhasználhatóságában rejlik. A szótári szöveg más: nyelvi vagy főként nyelvi jellegű kommunikációs egység. Az emberi kommunikációban a közlő valamilyen ismeretet közöl a befogadóval, meg szeretné őt győzni valamiről, valamilyen cselekvésre készteti, valamilyen érzelmet fejez ki. A szöveg a kommunikáció nyelvi egysége, vagyis térben és időben jól körülhatárolható része, amely szerkezetileg és jelentésében (tartalmilag) viszonylagosan lezárt nyelvi produktum (Tolcsvai Nagy 2003). Tehát a szöveg mindig valamilyen nyelvi interakció középponti összetevője, amelyet a beszélő létrehoz, és a hallgató megért. A szöveg formái, amellyel a beszélő és a hallgató találkozik:

–        a szöveg fizikai megvalósulása,

–        a szöveg műveleti feldolgozása,

–        a szöveg összetett konceptuális szerkezetének a megvalósulása (Tolcsvai Nagy 2006: 68).

A továbbiakban a digitális szótári szöveg jellemzésére a WikiSzótár.hu nyelv szócikkét választottam, amelynek tartalma és jellemzői összehasonlítható az Értelmező szótár+ azonos szócikkével.

4. ábra: A WikiSzótár.hu nyelv szócikkének részlete

Ebben az értelemben a szöveg fizikai megvalósulása a nyomtatott szótárak esetében a papíralapú formát, míg az elektronikus szótáraknál a digitálist, vagyis a számítógép képernyőjén való megjelenést jelenti. A nyomtatott szövegek fizikai értelemben stabilak, hiszen megjelenésük előtt végleges formát kapnak, és szövegük nem változtatható szabadon. A nyomtatott szövegeknél már a nyomtatás vagy a kiadás előtt dönteni kell a szöveg végleges tartalmáról és nyomtatási formátumáról (Pajzs 2007: 180). A nyomtatott szövegek másik jellemző sajátossága a fizikai megvalósulás értelmében a statikusság. A folyó szöveget nyomtatott formában esetleg ábrák, képek egészíthetik ki, amelyek azonban szintén csak kétdimenziósak lehetnek. Az ilyen típusú kiegészítések inkább illusztrációul szolgálnak, nem járulnak hozzá a tartalom bővebb kifejtéséhez, továbbviteléhez.

Azáltal, hogy a szöveg a képernyőn jelenik meg, módosul a közvetített információ jellege is. A digitális szótárban lévő információknak alapvetően négy tulajdonságát különböztethetjük meg:

–        multimediális,

–        manipulálható,

–        megosztható,

–        asszociatív.

Multimediális, hiszen láthatjuk, a digitális szótárak szövege nemcsak verbális elemeket tartalmaz, hanem illusztrációval, hang- és videófájlokkal is szemlélteti a szócikkek tartalmát. Az itt megjelenő információk manipulálhatóak, hiszen tartalmuk könnyedén szerkeszthető és néhány gombnyomással egy újabb dokumentumba illeszthető a kijelölt szövegrész, amelyet azután különböző műveleteknek lehet alávetni. A szócikk tartalma megosztható, hiszen a honlap URL-címének másolásával, vagyis a weboldal linkjének megadásával továbbítható ismerőseinknek a megszerzett információ. A digitális szótárakban megjelenő tartalom asszociatívan szerveződik, hiszen a címszavakat linkek kapcsolják össze, amelyekre kattintva újabb és újabb címszavak válnak elérhetővé. Az ilyen típusú szöveget hipertextnek nevezzük, amely egy sokközpontú, digitális közegben hálózatosan épülő, nyitott vagy zárt szövegrendszer, amelyben a szövegek elemeit, csomópontjait hiperlinkek kötik össze (Zamfirache 2005: 71).

A szövegek műveleti feldolgozása is különböző a nyomtatott és az elektronikus szótárak esetében. Eltérő kognitív minőségről beszélhetünk, amikor a nyomtatott szöveg esetében a lineáris, az elektronikusnál pedig az asszociatív szövegfeldolgozási módot vesszük alapul. A digitális szótárak műveleti feldolgozását a következő elemek határozzák meg:

–        a terjedelmi végtelenség,

–        a dinamikusság,

–        az instabilitás,

–        az asszociativitás.

A digitális szótárak szócikke a legtöbb esetben egy képernyő terjedelmű szöveget tartalmaz. Ez a mennyiségű szöveg befogadható az olvasó számára, hiszen képes egy mentális kép megalkotására az adott szövegről. A képernyő méretét meghaladó szövegterjedelem feldolgozásában pedig segítségünkre lehet a görgetősáv, amely használatával feltárul a szöveg egésze. A hypertextes szerkezet azonban mégis lehetetlenné teszi, hogy a digitális szótári szövegeket véges szövegként kezeljük, hiszen a linkek hálózatáról szinte lehetetlen egy teljes mentális képet megalkotni. A nyomtatott szótárakban viszont a címszavak száma korlátozott. Az elektronikus szótáraknál nincs terjedelmi korlát, a címszavak felvétele az online szótárakban akár folyamatos is lehet, gyakorlatilag a végtelenségig bővíthető.

A digitális szótári szövegek műveleti feldolgozását meghatározza a dinamikusság, hiszen a szöveg értelmezőjének nemcsak verbális elemeket kell kódolnia, hanem a képernyőn jelentős arányban szereplő nem verbális információt is fel kell dolgoznia a szöveg értelmezésekor az információ megszerzéséhez. Az digitális szótári szövegek instabilitása is sajátos olvasói műveletet igényel, hiszen egy nyomtatott szótár esetében az olvasó nem tudja megváltoztatni a szócikk tartalmát, a digitális szótáraknál azonban, mivel a képernyőn megjelenő információk manipulálhatóak, ezt megteheti. Valamint az információ sajátosságából következik, hogy a digitális szótárak szövegén végrehajtott műveletek asszociatívak, hiszen az olvasó döntheti el, hogy melyik útvonalon indul tovább a tudás megszerzéséhez.

A szöveg konceptuális szerkezetének meghatározása és értelmezése mind a nyomtatott, mind a digitális szótárak esetében a befogadón múlik. A digitális szótárak olvasásában fontos szerepet játszik, hogy megváltozott a kép és a szöveg viszonya. Az értelmezőnek a képi információt hasonló intenzitással kell kódolnia, mint a nyelvit, ráadásul ezeket a kognitív műveleteket a befogadónak szimultán kell végeznie ahhoz, hogy megfelelően tudja értelmezni az adott szócikk tartalmát. A digitális szótári szövegek értelmezésében tehát megnő a befogadó szerepe, hiszen nemcsak olvasója, hanem gyakran alkotójává is válik az egyes tartalmaknak. Az információk egymáshoz való viszonya pedig szintén egy sajátos jelentésháló létrehozására ad lehetőséget, hiszen a szócikkeket nem betűrendben, hanem kulcsszavak segítségével keresi az értelmező, amely az információ feldolgozását ugrásszerűen kapcsolódó kognitív műveletek végrehajtásával teszi lehetővé. Vagyis az elektronikus szótárakban történő keresés nem manuálisan történik, mint a nyomtatott szótárak használatakor, hanem elektronikus keresőablak segítségével. Az elektronikus szótáraknál a keresőablakba írjuk be az általunk keresett kifejezést. Az adatbázisban történő keresés előnye, hogy lehetőség van dinamikus kifejezés- és példakeresésre, nem kell külön figyelni a toldalékokra, és akár több szót is beírhatunk egyszerre (Kiefer 1999: 131). Az elektronikus felület további előnye, hogy egyszerre több szótár olvasását teszi lehetővé, hiszen külön ablakokat nyitva könnyen kereshetünk akár több szótárban is, míg a nyomtatott szótáraknál ez a terjedelmi okok miatt is igen nehézkes (Fóris 2002: 103–106).

Az elektronikus és a nyomtatott szótári szövegek azonban nemcsak megjelenési formájukban és a rajtuk végrehajtott gondolkodási műveletekben térnek el egymástól, hanem gyakran nyelvhasználatukban is. Az internet megjelenése mind a magánéleti kommunikációban, mind a nyilvánosság, mind az állami-politikai szférákban az érintkezés új formáját hozta magával. A számítógépen, illetve számítógéppel történő kommunikáció stílusjegyei eltérnek a személyes, írásos, hagyományos tömegkommunikáció jellegzetességeitől, főként az informalitás fokának módosulásában (Angelusz–Tardos 1997: 177–178). Ezt támasztja alá Bódi Zoltán tanulmánya is, vizsgálati eredményei azt mutatják, hogy az elektronikus szöveg megformálása lazább, a kivitelezési és korrigálási szempontokat a hagyományos, írásbeli levelezőkhöz képest csak korlátozottan veszik igénybe az internetes levelezés és csevegés nyelvhasználói. Az így létrejött szövegtípust nevezi Bódi írott beszélt nyelvnek, vagyis az interneten jelentkező spontán szövegek köztes kommunikációs műfajának (Bódi 2002: 50–68). Az ilyen típusú kommunikáció a digitális szótárak esetében is megfigyelhető, főleg az olyan nyitott weboldalakon, ahol az olvasók is szerkeszthetik az egyes szócikkek tartalmát. Az elektronikus szövegek nyelvhasználatára az informalitás nagyobb foka mellett jellemző az angol nyelv hatása. A különböző elektronikus kommunikációhoz tartozó szakkifejezések többsége angol nyelvű, és ezen kifejezések egyrészt a technika gyors fejlődése miatt, másrészt a célszerűség érdekében sok esetben nem kaptak magyar nyelvű megfelelőt. A számítógép használattal járó kifejezések így szinte angol kétnyelvűséget hoztak létre a kommunikáció ezen formájában (Angelusz–Tardos 1999: 177–178). Bódi felmérése is azt mutatja, hogy a 2945 válaszadónak több mint a felét nem zavarta az angol nyelvi dominancia (Bódi 2002: 60).

Továbbá a megjelenési formától eltekintve azonban az új szótárak közös jellemzője, hogy valamilyen számítógépes program segítségével készítik őket. A számítógépek segítsége nélkül képtelenség lenne naprakész szótárakat készíteni a tudományos felfedezések és egyben a szókincs gyors növekedése, változása miatt (Fóris 2000: 95–96). A különbség tulajdonképpen abban rejlik, hogy az elektronikusan készített szótár él-e a számítógép adta, azaz a papírszótárak által nem megvalósítható lehetőségekkel, vagy inkább a papírszótáréhoz hasonló funkciót lát el (Prószéky 2004: 81).

Ahogy azt a fentiekben láthattuk, a nyomtatott és a digitális szótári szövegek eleget tesznek a szövegfogalom kritériumainak, viszont számos olyan különbség van közöttük, amelyek miatt értelmezésük eltérő információfeldolgozási stratégiát kíván. Ez az eltérő stratégia befolyásolja a tudás jellegét és megszerzésének módját. A két szövegtípus közötti alapvető különbség a fentebb is említett fizikai megvalósulás. A papíron megjelenő szöveg sajátosan az írott kommunikációhoz, míg a képernyőn megjelenő a beszélt nyelvhez hasonlítható. A párhuzam megmutatja, hogy az írott vagy nyomtatott szöveg inkább az analitikus gondolkodásmódot és a lineáris logikát, míg a digitális a mellérendelő gondolkodási műveleteket támogatja. Szintén fontos különbség a két szövegtípusnál, hogy a nyomtatott szövegek koherenciája erősebb, hiszen a digitális szövegek esetében sokszor csak a szöveg egy-egy szeletét láthatjuk egyszerre, nem alakítható ki teljes mentális kép az adott szövegről (Nyíri 2008).

Összefoglalásként az elektronikus és a nyomtatott szótárak szövegének különbségeit a következő táblázatban adhatjuk meg (Gonda 2009):

5. ábra: A nyomtatott és az elektronikus szótárak összehasonlítása

6. Összegzés

Az emberi tudás egyik meghatározó eleme, hogy képesek vagyunk az információ megszerzéséhez és felépítéséhez szükséges kognitív műveletek elvégzésére (Eysenck–Kean 1997; Csapó 2002). A mai világban fontos ismerni az információk megszerzésének különféle lehetőségeit és az információfeldolgozás stratégiáit, adathordozóktól függetlenül ebben jelentős szerepük van a különböző szótártípusoknak (Pelles 2003).

Ha megfigyeljük a Zrinszky által készített információszerzési és -tárolási modellt, láthatjuk, hogy a folyamat lépései megegyeznek a szótárhasználat során végbemenő gondolati műveletekkel, és ezek befolyásolják a tudás megszerzésének mintázatát. Az információszerzés és -tárolás modellje a következő:

– valamilyen kérdésünk van, amelyre választ szeretnénk kapni,

– megkeressük azt vagy azokat a forráshelyeket, amelyekből megszerezhető a választ jelentő vagy ahhoz hozzájáruló információ,

– a kapott információkat mérlegeljük,

– beillesztjük „belső adattárunkba”,

– egyúttal vagy később felhasználjuk (Zrinszky 2007).

A tudás megszerzésének és tárolásának folyamatát szimulálja a szótárhasználat. Ez a folyamat megjelenik az élethosszig tartó tanulásban is, hiszen ezen séma szerint dolgozzuk fel a körülöttünk levő világ elemeit, és tároljuk a velük kapcsolatos tapasztalatainkat, a róluk kialakított tudásunkat. A nyomtatott és a digitális szótárak olvasása azonban eltérő kognitív műveleteket vár el az olvasótól. Míg a nyomtatott szótárak esetében az elemző, lépésről lépesre történő információfeldolgozási stratégia került előtérbe, addig az elektronikus szótárak olvasásában egyre nagyobb szerepet kap az átfogó, téri-vizuális feldolgozás (Gyarmathy 2012).

A szótárak információinak mennyiségi és minőségi jellemzése, a szótári szöveg sajátosságainak és feldolgozási módjainak szemléltetése bizonyítja, hogy az ember tudásának nemcsak jellege, hanem a tudásra, információra való igénye is megváltozott az információ alapú társadalomban.

Források

Eőry Vilma (szerk.) 2007: Értelmező szótár+. Budapest: Tinta Könyvkiadó.

(W1) Wikiszótár.hu. http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/Kezd%C5%91lap

Szakirodalom

Angelusz Róbert; Tardos Róbert 1999: A számítógépes és az internetkultúra magyarországi elterjedésének adatai. In: Glatz Ferenc (szerk.): A magyar nyelv az informatika korában. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 177–187.

Balaskó Mária 2004: Számítógép és lexikográfia. In: Fóris Ágota; Pálffy Miklós (szerk.): A lexikográfia Magyarországon. Budapest: Tinta Kiadó. 121–136.

Bartha Erzsébet 2008: Az enciklopédia és a Wikipédia. In: Debreceni Disputa: kulturális-közéleti folyóirat, 7–8. évf. 3.

Beaugrande, Robert de; Dressler, Wolfgang 2000: Bevezetés a szövegnyelvészetbe. Budapest: Corvina Kiadó.

Bódi Zoltán 2002: Az Internet használatának szociolingvisztikai vizsgálata. In: Alkalmazott Nyelvtudomány, 2. évf. 1. 49–69.

Csapó Benő 2002: Az iskolai tudás vizsgálatának elméleti keretei és módszerei. In: Csapó Benő (szerk.): Az iskolai tudás. Budapest: Osiris Kiadó. 11–37.

Eysenck, Michael W.; Keane, Mark T. 1997: Kognitív pszichológia. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

Fodor István 2001: Mire jó a nyelvtudomány? Második, átdolgozott, bővített kiadás. Budapest: Balassi Kiadó. 275–285.

Fóris Ágota 2000: Szótárak könyvben és monitoron. In: Iskolakultúra, 10. évf. 8. 95–96.

Fóris Ágota 2002: Szótár és oktatás. In: Iskolakultúra, 12. évf. 11. 103–107.

Fóris Ágota 2004: Lexikográfia a Nemzeti alaptantervben. In: Iskolakultúra, 14. évf. 5. 62.

Fóris Ágota 2006: A szótári információk és a szaknyelvi normák viszonya. In: Magyar Nyelvőr, 130. évf. 1. 49–59.

Gonda Zsuzsa 2009: A szótárhasználati kompetencia elsajátítása és fejlesztése. In: Anyanyelv-pedagógia, 2. évf. 2. szám.

Gyarmathy Éva 2012: Ki van kulturális lemaradásban? http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1018 [2012. 11. 25.]

Holl András 1996: Internet és tudomány. In: Magyar Tudomány, 41. évf. 5. 558–566.

Kiefer Ferenc 1999: Néhány gondolat a nyelvi technológiákról. In: Glatz Ferenc (szerk.): A magyar nyelv az informatika korában. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 129–137.

Magay Tamás 1966: A magyar szótártani irodalom könyvészete 1945-től 1964-ig. In: Országh László (szerk.): Szótártani tanulmányok. Budapest: Tankönyvkiadó.

Magay Tamás (szerk.) 2007: Félmúlt és közeljövő. Lexikográfiai füzetek 3. Budapest: Akadémiai Kiadó. 305–312.

Melich János 1907: A magyar szótárirodalom. Első füzet. A legrégibb szójegyzékektől P. Páriz szótáráig. In: Simonyi Zsigmond (szerk.): Nyelvészeti füzetek 46. Budapest.

Nyíri Kristóf 2008: A tanulás filozófiája a mobil információs társadalomban In: Benedek András (szerk.): Digitális pedagógia. Tanulás IKT környezetben. Budapest: Typotex. 13–32.

Pajzs Júlia 1990: Számítógép és lexikográfia. Budapest.

Pajzs Júlia 2007: A jövő szótára és a magyar számítógépes lexikográfia. In: Magay Tamás (szerk.): Félmúlt és közeljövő. Lexikográfiai Füzetek 3. Budapest: Akadémiai Kiadó. 171–189.

Pelles Tamás 2003: Szótár és oktatás. In: Új Pedagógiai Szemle, 53. évf. 5. 118–120.

Prószéky Gábor 2004: Az elektronikus papírszótártól az „igazi” elektronikus szótárak felé. In: Fóris Ágota; Pálffy Miklós (szerk.): A lexikográfia Magyarországon. Budapest: Tinta Kiadó. 81–88.

Pusztai Ferenc 2002: Szótárhasználat és szótári kultúra. In: V. Raisz Rózsa; Zimányi Árpád (szerk.): Feladatok és módszerek az anyanyelvi nevelésben a XXI. század elején. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 216. 51−59.

Sági István 1922: A magyar szótárak és nyelvtanok könyvészete. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 18. szám. Budapest. 108. oldal

Tolcsvai Nagy Gábor 2003: A magyar nyelv szövegtana. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

Tolcsvai Nagy Gábor 2006: A szövegtipológia megalapozása kognitív nyelvészeti keretben. In: Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): Szöveg és típus. Szövegtipológiai tanulmányok. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 64–90.

Zamfirache, Iris 2005: Enciklopédia és virtualitás. In: Világosság 9. 69–74.

Zrinszky László 2007: Tájékozódás, tanulás, tudás. Budapest: Urbis Kiadó.

[Lektorálta: Fábián Zsuzsanna]