Szófelhő

konferencia fordítás konceptualizáció kognitív nyelvi világkép filológia szakdolgozat nyelvészet metafora imperative language patterns phraseology representation death linguistic worldview infinitive szecesszió grammatika főnévi igenév kettős állítmány stilizáció stíluselemzés dekorativitás decorativity nyelvi példa klasszikus modernség eufemizmus euphemistic phrases alcoholic drink irodalmi vita theory of criticism the betrayal of the intellectuals az írástudók árulása recenzió irodalomtörténet recepciótörténet irodalompolitika hungarian literature modernity classical modernism magyar irodalom modernitás cognitive analysis prevalence inflection frazéma frazeológia antonima antonímia horvát nyelv rikkancs bulvársajtó media kognitív metafora kognitív nyelvészet linguistic image of the world cognitive linguistics nyelvoktatás didaktika pszicholingvisztika tartalomelemzés croatian language antonymy irodalmi társaságok modern magyar irodalom ady endre vörösmarty díj literary organizations modern hungarian literature vörösmarty prize irodalomtudomány újraszerkesztés újrafordítás polish language metaphor szaknyelv fordítástudomány retranslation phraseme facebook proto slavic perspective ekvivalencia hatalom ideológia deontikus modalitás sajtótörténet history of press nyelvtörténet dialektológia nyelvi kép világ_nyelvi_képe szemantika nyelvi_kép conceptualization ideology magyar_nyelv nyelvhasználat faktitív ige hungarian language equivalence focalization irony családregény nézőpont fokalizáció gyermekelbeszélő irónia vonzatkutatás szövegnyelvészet nyelvjárás szerb translation tudománytörténet critical_discourse_analysis factitive verb causativity tanulmánykötet optimalizáció zenitism szabadverselés szabadstrófa horvát expresszionizmus zenitizmus önéletrajz performativitás autobiography identity performativity criseology szláv lexika orosz nyelv ősszláv historical linguistics slavic vocabulary avantgárd expresszionizmus horvát filológia nyelvhelyesség funkcióige eszmetörténet narratológia diskurzuselemzés narratology discourse analysis modern_filológiai_társaság krízeológia önéletírás életrajz asszociáció analógia szimmetria nyelvi intuíció nyelvi formalizáció russian language

Bańczerowski Janusz: A világ nyelvi képe. A világkép mint a valóság metaképe a nyelvben és a nyelvhasználatban

Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2008.

Boross Viktor

[A teljes cikk letölthető formátumban]

Dr. Bańczerowski Janusz, egyetemi tanár, az ELTE Szláv és Balti Filológiai Intézet Lengyel Filológiai Tanszékének vezetője A világ nyelvi képe című könyvében a funkcionális kognitív nyelvészet alapkérdéseinek kritikai áttekintését adja.

Bańczerowski Janusz könyve nem egy könyv, hanem könyvek füzére, rövid, szabatos, de lassan olvasható könyveké. Azért nevezem könyveknek az írásait a szövegtipológiai szabályokat önkényesen áthágva, mert nem pusztán tanulmányok kötetéről van szó, hanem apró lexikonok egybefűzéséről.

A „tartalomjegyzék” bennem egy könyvtári katalógus benyomását keltette. Egy olyan katalógusét, ahol a kognitív, funkcionális nyelvészeti paradigma közérthető és tudományos igényű körbejárását követően, az élet alapfogalmainak (anya, apa, család, fej, kéz, föld, haza, halál) magyar, esetenként lengyel nyelvi kidolgozását találja a kognitív szemantika iránt érdeklődő kutató. A „könyvek” harmadik csoportja a különböző metaszövegbeli operátorokról szól.

A világ nyelvi képe a Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához sorozatban jelent meg. Ez némileg „félrevezető”. A feldolgozott tudásanyag a kognitív szemlélet számos tudományterületén (pszichológia, logika, számítástechnika, filozófia, biológia) számíthat érdeklődésre. A szerző a nyelv fogalmáról való írásában maga is oly módon fogalmaz, amely a téma megértésének interdiszciplináris igényéről tanúskodik: „Véleményünk szerint azonban az a legfontosabb, hogy megismerjük, hogyan cselekednek az egyének akkor, amikor a nyelvi kommunikációs folyamatban saját megismételhetetlen tapasztalatukat felfoghatóvá teszik mások számára, akik szintén megismételhetetlen tapasztalattal rendelkezvén beépítik ezeket a sajátjukba” (28). Ez a célkitűzés a kognitív szemlélet számos tudományterületének célkitűzésével rokon.

A kognitív nyelvészeti keretben kidolgozott elméleti keret egy-egy „tézise” kiindulópontja lehet a későbbi empirikus kognitív pszichológiai kutatásoknak, amelyek megerősíthetik vagy cáfolhatják a szerző téziseit. Ez utóbbi a könyv erénye és egyben hátránya is. Erénye, hisz a szerző intuitíve a korábbi kutatások alapján megfogalmaz a nyelvészet határain túli összefüggéseket is, hátránya az, hogy az empirikus bizonyítékok legtöbbször hiányoznak. Erre példa, amikor Bańczerowski a nyelvi emlékezetet (27), a nyelvhasználati képesség tapasztalatfüggőségét (34) tárgyalja, vagy neurolingvisztikai kutatásokat említ (42). Ezekkel kapcsolatban a szerző markáns véleményt fogalmaz meg, de elmélete nagyrészt intuitív(nak látszik), és gyakran mellőzi az empirikus bizonyítékokra való hivatkozást annakellenére, hogy „a nyelvészeti elméleteket főként az empirikus tudományok közé sorolják” (56).

A szerző A nyelvtudomány paradigmái című írásának első soraiban élesen elkülöníti az implicit és explicit nyelvi tudást. Ez a szétválasztás funkcionális kognitív személetben elméletileg és tapasztalatilag sem indokolt. Karmiloff-Smith koncepciója a kognitív fejlődésről jól illeszkedik a langackeri kontinuum-felfogáshoz, hiszen a fejlődés során is (leegyszerűsítve) az implicit tudás a reprezentációs újraírások, vagyis a mentális munka során egyre hozzáférhetőbbé válik az explicit tudás, megismerés számára. A bevezetést követően azonban a XX. századi nyelvtudományi paradigmák részletes kritikáját is adja az említett fejezet, amely a téma iránt érdeklődő olvasónak hasznos forrásmunkává válhat. A strukturális objektivizmussal szemben álló kognitivizmus jellemzésekor írja Bańczerowski: „[a kognitivisták] a nyelv használójában nemcsak a szavakat és mondatokat generáló mechanizmust, hanem magát az embert is látják: a megismételhetetlen személyiséget, […] szóval mindazt, ami az adott kultúrközösségben akceptált kommunikációs modellel összefüggésben meghatározza, hogy milyen módon használja az ember a nyelvet, amelynek megalkotója és egyben foglya is” (75). A nyelv, amely a gondolkodás határa (?) vagy amelynek foglyai vagyunk, gyakran megjelenik nyelvészeti elméletekben. Kognitív keretben, ahol a fogalmi struktúra kialakulásában a testi, interszubjektív és fizikai tapasztalatoknak nagy szerepe van, ott a nyelv mellett a lakótér, közösség, végső soron a Föld mint tapasztalati határ is megjelenhet, ezáltal a nyelvem-börtön-fogoly koncepció is kitágul a közvetlen fizikai térre, a karnyújtásnyira élő közösségre és végső soron a földi tapasztalatokra.

A „könyvek” azonban nem csak a kognitív kutatók számára lehetnek inspiratívak újabb kutatások megtervezéséhez. Haszonnal forgathatják a bölcsész hallgatók mellett akár a műszaki tudományokat hallgatók is, hiszen a Budapesti Műszaki Egyetemen a villamosmérnök képzés szerves része a formális nyelvészet, a generatív grammatika vagy a neuronális hálózatok tanítása. Olyan öntanuló gépek tervezésénél, ahol a formális nyelvészeti paradigma által kínált megoldások „szűkösek”, komoly szerepe lehet a funkcionális megközelítésnek, a könyvben nagyon érthetően tárgyalt kognitív alapfogalmaknak. A kutatói, egyetemi közönség mellett, a közép- vagy általános iskolai tanításban is szerepe van a „könyveknek”. A tágabb közönség érdeklődésére A világkép a nyelvben írásai tarthatnak számot. Azért lehetnek számukra érdekesek ezek az írások, mert az élet alapkapcsolatainak (anya, apa, család, haza, föld) a megértéséhez, illetve önmaguk megismeréséhez (fej, kéz, halál) kerülnek közelebb a nyelvi gondolkodás által. Ez utóbbi írások erőssége a tömör, lényegre törő, mégis átfogó funkcionális személetű feldolgozási mód.

Végül a könyv erőssége a szláv nyelveket nem ismerő olvasónak, hogy a szerző a mértékadó angol nyelvterületen kutató nyelvészek mellett a közép- vagy kelet-európai szakirodalomból is gyakran idéz, ezáltal a nagyobb valószínűséggel ismert angol vagy német kutatások mellett ezen terület irodalmába is betekintést kaphat az érdeklődő.

Ahogy Kövecses Zoltán metaforakönyve „Gyakorlati bevezetés a kognitív metaforaelméletbe”, úgy Bańczerowski Janusz „könyveinek” gyűjteménye izgalmas gyakorlati bevezetés a világ nyelvi képébe, a funkcionális kognitív nyelvészet olyan alapfogalmaiba, mint a kategorizálás, prototipikusság, családi hasonlóság, metaforizáció, mentális modellálás, kognitív struktúra, profilírozás, fogalmi séma, figura-háttér kérdés vagy például a nem verbális kommunikáció.