Funkcionális mondattan koncepciójában azt hangsúlyozza, hogy a szintaktikai struktúrák elemzésénél kötelezően figyelembe kell venni a beszédhelyzetet is, amelyet a hagyományos szintaktikai elméletek teljesen ignorálnak. Ennek az okát abban látja, hogy „… a mondattanban még mindig igen erősen érvényesül a formális logikai felfogás, és kevés figyelemben részesülnek a közlés és a megértés lélektani folyamatának rejtett összefüggései”. Ahhoz, hogy bármit is közöljünk, bizonyos tudati tartalomra van szükségünk. Szerinte, a tudati tartalom nyelvi „teljes” vagy „hiányos” megformálását elsősorban az a beszédhelyzet befolyásolja, amelyben a beszélő és a hallgató a közlés pillanatában van. A nem teljesen egyértelmű közlés is egészen világos lesz az adott beszédhelyzetben. Például: „Az ágyban fekvő súlyos beteg jaj szava sok mindent jelenthet: fáj a dereka, összeszorult a szíve, szomjúság gyötri, fél a haláltól stb. stb. De ha ilyenkor a fogalomszót is kiejti: fáj a szívem!, a közlés egyszerre világos”. De hozzáteszi azt is, hogy közlésünk nyelvi megformálásában a beszédhelyzeten kívül részt vesz „… a tudatunkban már korábbról felgyülemlett, tehát egész tudati tartalmunk és mindaz, amiről feltételezzük, hogy a hallgatónak is birtokában van”. Ezt a két dolgot szükséges elkülöníteni egymástól. Beszédkor a teljes tudati tartalmunk, Hadrovics szerint, sohasem kerül nyelvi megformálásra, de a megformálásban mégis részt vesz. Ez azt jelenti, hogy a közléskor tudati tartalmunk két részre oszlik, az egyik rész konkrét nyelvi alakot kap, a másik pedig tudati tartalékot képez. Itt hivatkozik a közlés pszichikai mechanizmusának azon törvényszerűségére, amelynek, ahogy írja, „a jelentőségét a nyelvtan számára nem lehet eléggé hangsúlyozni”. Véleménye szerint, „… a kimondott és ki nem mondott tudati elemek a közlés szempontjából egyenrangúak. Amit ki nem mondunk, az éppen olyan aktívan formálja a közlést, mint az, amit kimondunk. Továbbá a tudati tartalék bármely eleme utólag is bevethető a közlésbe, ha a hallgató számára nem elég világos, vagy ha közlésünkhöz még valamit hozzá akarunk toldani.” A tudati tartalék működése, Hadrovics szerint, lehetővé teszi, hogy a nyelvi megformálás a lehető legtakarékosabb és leggazdaságosabb legyen, és ahogy írja: „Ez rendkívül fontos elv, amelyet azonban, sajnos, nem méltányolnak eléggé”. A beszédhelyzet, a tudati tartalom és a tudati tartalék együttes működését a kommunikációs folyamatban a nyelv egyik legérdekesebb törvényszerűségének tartja. Azt a szituációt, amikor a beszédhelyzet (amelyet szűkebb értelemben élethelyzetnek is nevez) és a tudati tartalom szerepe világosan elkülönül egymástól, Hadrovics László Gárdonyi Gézának a Kék pille című novellájából vett példával meggyőzően illusztrálja.

Hadrovics előadásom alapjául szolgáló művében funkcionális leírásra kerültek: a nominális mondat, a tárgyas szintagma, a -tól, -től ragos határozó, a birtokviszony, az ellentétes mondatok, az alárendelő összetett mondatok, a függő kijelentés, a függő kérdés, a függő felszólítás, óhaj és felkiáltás, a mutató névmások tartalomadása, a határozók tartalomadása. Hozzá kell tenni, hogy az elemzés rendkívül nagy precizitással és nagyon gazdag példatár figyelembe vételével történt, amely teljes egészében a szerző saját gyűjtése.

Rövid előadásomat azzal az idézettel szeretném befejezni, amellyel Hadrovics László „A funkcionális magyar mondattan alapjai” című művét lezárta. „A tudományok története azt mutatja, hogy terméketlen irányzatok ellen, hacsak nem kifejezetten ártalmasak, nem igen érdemes valami nagy erővel harcolni. Ezek önmaguktól megszűnnek, mihelyt művelőik elunják az eredménytelen munkát. Ez a várható sorsa a szélsőséges formalista nyelvészeti irányzatoknak is. Megvan tehát minden remény, hogy a most elhanyagolt területeket, mint maga a funkcionális mondattan, a mondattani szókincsvizsgálat és szófajelmélet s a mondattani stilisztika, friss erők fogják munkába venni. Bízom abban, hogy majd e klimaktérikus napok elmúltak, a nagy műt is újra kezdjük…”.

Az előadás 2010. június 15-én a Hadrovics-emlékülésen, a Magyar Tudományos Akadémián hangzott el.