Szófelhő

konferencia fordítás konceptualizáció kognitív nyelvi világkép filológia szakdolgozat nyelvészet metafora imperative language patterns phraseology representation death linguistic worldview infinitive szecesszió grammatika főnévi igenév kettős állítmány stilizáció stíluselemzés dekorativitás decorativity nyelvi példa klasszikus modernség eufemizmus euphemistic phrases alcoholic drink irodalmi vita theory of criticism the betrayal of the intellectuals az írástudók árulása recenzió irodalomtörténet recepciótörténet irodalompolitika hungarian literature modernity classical modernism magyar irodalom modernitás cognitive analysis prevalence inflection frazéma frazeológia antonima antonímia horvát nyelv rikkancs bulvársajtó media kognitív metafora kognitív nyelvészet linguistic image of the world cognitive linguistics nyelvoktatás didaktika pszicholingvisztika tartalomelemzés croatian language antonymy irodalmi társaságok modern magyar irodalom ady endre vörösmarty díj literary organizations modern hungarian literature vörösmarty prize irodalomtudomány újraszerkesztés újrafordítás polish language metaphor szaknyelv fordítástudomány retranslation phraseme facebook proto slavic perspective ekvivalencia hatalom ideológia deontikus modalitás sajtótörténet history of press nyelvtörténet dialektológia nyelvi kép világ_nyelvi_képe szemantika nyelvi_kép conceptualization ideology magyar_nyelv nyelvhasználat faktitív ige hungarian language equivalence focalization irony családregény nézőpont fokalizáció gyermekelbeszélő irónia vonzatkutatás szövegnyelvészet nyelvjárás szerb translation tudománytörténet critical_discourse_analysis factitive verb causativity tanulmánykötet optimalizáció zenitism szabadverselés szabadstrófa horvát expresszionizmus zenitizmus önéletrajz performativitás autobiography identity performativity criseology szláv lexika orosz nyelv ősszláv historical linguistics slavic vocabulary avantgárd expresszionizmus horvát filológia nyelvhelyesség funkcióige eszmetörténet narratológia diskurzuselemzés narratology discourse analysis modern_filológiai_társaság krízeológia önéletírás életrajz asszociáció analógia szimmetria nyelvi intuíció nyelvi formalizáció russian language

A horvát avantgárd irodalom 1907–1933
Tartalomjegyzék
A horvát avantgárd irodalom 1907–1933
Az apa-fiú konfliktus
1914
Vihor
Kokot
Antun Branko Šimić
Zenitizmus
Az avantgárd utóélete
Irodalomjegyzék
Minden oldal

Walkó Ádám

[Kivonat] [Abstract in English] [A teljes cikk letölthető formátumban]

„Meggyalázlak téged, fehér, ártatlan papiros; szenvedélyem hatalmas, elemészt egészen” (Prélude) – ilyen radikális előjátékkal robban be 1907-ben a horvát modernizmus szimbolista-szecessziós kirakatába Janko Polić Kamov első verseskötete, a Psovka – Káromkodás (Polić Kamov, Čerina 1968: 31). Az ekkor huszonegy éves költő fejjel rohant neki a szépség esztétikáját dicsőítő kötött verselésnek és bevezette a horvát irodalomba a szabadverset. Még kiemelkedőbb jelentőséget kap ez, ha figyelembe vesszük, hogy noha Kamov lázadó verseit két évvel korábban, 1905-ben veti a megbecsteleníteni kívánt papírra, a kortárs szerkesztő-kritikus-költő Vladimir Čerina nagyívű tanulmányában már Kamov spontán futurizmusáért és költészetének futurista moráljáért  rajongott (Polić Kamov, Čerina 1968). A Psovka megírását illetően négy, megjelenését illetően kettő évvel előzte meg F.T. Marinetti 1909-es futurista kiáltványát, dühödt lázadása ösztönösen előlegezi meg az avantgárd „épater le bourgeois” szellemiségét. Ivo Frangeš kiemeli, hogy Kamov „a horvát irodalomban elsőként utasította el az elkötelezettséget az úgynezett szépség iránt” (Frangeš 1987: 274), így a szépség trónfosztását tekintve valójában a legjelentősebb horvát expresszionista költő, Antun Branko Šimić szellemi elődje, aki azt vallotta, hogy a művészetnek az expresszióban és nem a szépségben kell megmutatkoznia. Említésre méltó, hogy a később kibontakozó expresszionizmus szinte kötelezően használt motívumai és témái (nap, halál, nők, éjszaka) is fellelhetőek Kamov költészetében. Fájdalmas veszteség a horvát irodalom fejlődés- és hatástörténetére, hogy Kamov lélektani-abszurd regénye a Isušena kaljuža(Szikkadt pocsolya) csak halála után majdnem ötven évvel jelent meg nyomtatásban, melyet az 1907-től 1909-ig tartó időszakban három részben írt meg (Na dnu, U šir, U vis– A mélyben, A távolba, A magasba) és ma ma felmérhetetlen, hogy milyen recepcióra talált volna ez az irodalomtörténeti jelentőségű regény az akkori horvát irodalmi környezetben. A regényben Kamov alter egója, Arsen Toplak a mindent átható elidegenés és az ideálok nélküli világ hatására, a lírai szubjektum válságának végső feloldásaként, megtagadja önmagát. Kamov jelképtárában kiemelt szerepük van a neveknek, beszédes keresztnevet hordoz a regény főhőse, a modern méregtől átitatott testtől csak szenvedések árán, de mindenképpen szabadulni kell. A lét századfordulós tragikumában fuldokló lírai én a néhány év múlva felbukkanó expresszionista poétika alapélménye és központi témája, és végső kétségbeesésében Janko Polić az író Kamovtól is elidegenedik.

 

„Emeljetek máglyát és égessétek el a testem;
a füst felszáll majd az egekbe, ahol sasok köröznek;
a végtelen az ő mértékük és szabad az ő röptük.

Az abszurd lesz az én dalom és egy őrültekházában sincs helyem;
műveimet ne olvassátok és égessétek el a papirost;
törjétek ketté a tollam – töröljétek le a fellegeket az égboltról –
adjátok ide a napot! – borzalmas Oszvald végszava.”

(Intermezzo, 1907, Walkó Ádám fordítása)