Szófelhő

konferencia fordítás konceptualizáció kognitív nyelvi világkép filológia szakdolgozat nyelvészet metafora imperative language patterns phraseology representation death linguistic worldview infinitive szecesszió grammatika főnévi igenév kettős állítmány stilizáció stíluselemzés dekorativitás decorativity nyelvi példa klasszikus modernség eufemizmus euphemistic phrases alcoholic drink irodalmi vita theory of criticism the betrayal of the intellectuals az írástudók árulása recenzió irodalomtörténet recepciótörténet irodalompolitika hungarian literature modernity classical modernism magyar irodalom modernitás cognitive analysis prevalence inflection frazéma frazeológia antonima antonímia horvát nyelv rikkancs bulvársajtó media kognitív metafora kognitív nyelvészet linguistic image of the world cognitive linguistics nyelvoktatás didaktika pszicholingvisztika tartalomelemzés croatian language antonymy irodalmi társaságok modern magyar irodalom ady endre vörösmarty díj literary organizations modern hungarian literature vörösmarty prize irodalomtudomány újraszerkesztés újrafordítás polish language metaphor szaknyelv fordítástudomány retranslation phraseme facebook proto slavic perspective ekvivalencia hatalom ideológia deontikus modalitás sajtótörténet history of press nyelvtörténet dialektológia nyelvi kép világ_nyelvi_képe szemantika nyelvi_kép conceptualization ideology magyar_nyelv nyelvhasználat faktitív ige hungarian language equivalence focalization irony családregény nézőpont fokalizáció gyermekelbeszélő irónia vonzatkutatás szövegnyelvészet nyelvjárás szerb translation tudománytörténet critical_discourse_analysis factitive verb causativity tanulmánykötet optimalizáció zenitism szabadverselés szabadstrófa horvát expresszionizmus zenitizmus önéletrajz performativitás autobiography identity performativity criseology szláv lexika orosz nyelv ősszláv historical linguistics slavic vocabulary avantgárd expresszionizmus horvát filológia nyelvhelyesség funkcióige eszmetörténet narratológia diskurzuselemzés narratology discourse analysis modern_filológiai_társaság krízeológia önéletírás életrajz asszociáció analógia szimmetria nyelvi intuíció nyelvi formalizáció russian language

A halál nyelvi képe a szerb és a magyar frazeológiai kapcsolatok tükrében

 

Márkus Andrea

 

[Kivonat] [Abstract in English] [A teljes cikk letölthető formátumban]

 

Ahhoz, hogy rekonstruálni tudjuk egy adott nyelvközösség kultúrájának rendszerét, szükség van a különböző kultúrjelenségek nyelvi ábrázolásának tanulmányozására. Ezek a jelenségek az adott nyelvközösségre jellemző világ nyelvi képében tükröződnek (Bańczerowski 2008: 255). A világ nyelvi képe a hasonló tapasztalatokkal rendelkező és hasonló értékeket valló nyelvhasználók által tapasztalt objektívan létező világnak a képe. A frazeologizmusok, szólások, közmondások, népdalok, mondák, stb. tanúskodnak a világ interpretációjáról és az adott nyelvben rögzült emberi értékekről, azaz az adott nyelvközösség világnézetéről. Az első (objektív) valóság mellett az ember a saját világnézete szerint megteremti a második valóságot, amely soha nem tükrözheti az első valóság teljes képét. A második valóság tartalmazza a világ nyelvi, tudományos és kultúrképét. A világ tudományos és kultúrképe csak a világ nyelvi képének kialakulása után jöhet létre, azaz csak akkor, ha elsajátítottunk valamilyen nyelvet. Bańczerowski szerint elkerülhetetlen a feltételezés miszerint az adott nyelvcsoporthoz és kultúrkörhöz tartozó nyelvek, bizonyos nyilvánvaló sajátos eltérések mellett, hasonlóképpen interpretálják a világot, tehát hasonló a világképük (Bańczerowski 2008: 139‒151). A magyar és a szerb sem genetikai szempontból sem nyelvtipológiai szempontból nem rokon nyelvek, az őket beszélő népek viszont már évszázadok óta egymás mellett élnek, így érthető, hogy a különbségek mellett nyelvükben és kultúrájukban hasonlóságok is fellelhetőek. Jelen munkában be szeretném mutatni a hasonlóságokat és a különbségeket e két nyelv, ill. nép világképében. Ehhez olyan frazeológiai kapcsolatokat vizsgálok meg, amelyek a halállal mint kultúrjelenséggel állnak kapcsolatban.

Az összegyűjtött frazeologizmusok csoportosításának alapjául Bańczerowski (2008: 255‒260) szempontjait veszem figyelembe. Az elemzésre kerülő frazeológiai kapcsolatokat két csoportra lehet osztani: a) olyan kapcsolatok, amelyek a halál, meghal, szerb (továbbiakban = sz.) smrt, umreti lexémákat és a velük összefüggésben álló szinonimákat tartalmazzák, b) a metaforikus és a halált metonimikusan meghatározó kapcsolatok, amelyek nem tartalmazzák a halál, meghal, sz. smrt, umreti lexémákat.

 

A szókapcsolatok első csoportjába tartoznak a határozóval bővített meghal, sz. umreti igék:

  1. okhatározóval: betegségben, rákban, kígyómarásban stb. (sz. umreti od bolesti, od raka, od ujeda zmije stb.)
  2. helyhatározóval: saját otthonában, kórházban, harctéren stb. (sz. umreti u svom domu, u bolnici, na ratištu stb.)
  3. mód- és állapothatározóval: hirtelen, békésen, váratlanul, kínok között, hősi halált halt, szörnyethalt, kés alatt stb. (sz. umreti iznenada, mirno, neočekivano, među mukama, junački, ostati smesta mrtav, umreti pod nožem stb.)
  4. célhatározóval: meghal a hazájáért, a szabadságért, a szebb jövőért, a forradalomért, a népért stb. (sz. umreti za domovinu, za slobodu, za lepšu budućnost, za revoluciju, za narod stb.)

A határozók pozitív vagy negatív minősítési elemet hordozhatnak. Jó halálnak számít a normális úton és korban bekövetkezett halál: valaki öreg korában hal meg, sz. umreti u starim danima; természetes halál, sz. prirodna smrt; nyugodt halál, sz. mirna, spokojna, tiha smrt; könnyű halál, sz. laka smrt; kegyes halál, sz. milosrdna smrt; gyors halál, sz. brza smrt; hősi halál, sz. junačka, herojska smrt. A rossz halál nem természetes körülmények között történik: hirtelen, sz. umreti iznenada, naprasna smrt; tragikus, sz. tragična smrt; szörnyű, sz. užasna smrt; akasztásos, sz. umreti na vešalama; természetellenes, sz. neprirodna smrt; korai, sz. rana smrt; kínhalál, mučenička smrt; éhhalál, sz. smrt od gladi; baleset következtében bekövetkezett halál, sz. umreti u nesreći; erőszakos, sz. nasilna smrt; fagyhalál, sz. bela smrt ‘fehér halál’, smrt prouzročena smrzavanjem; rút halál, sz. ružna smrt.

A szókapcsolatok másik csoportjába tartoznak a halált metonimikusan meghatározó kapcsolatok. Ezek a halál élettani megnyilvánulásain, a haldokló viselkedésével kapcsolatos asszociációkon, a halállal kapcsolatos körülményeken, következményeken (temetkezés) alapszanak.

A halál élettani megnyilvánulásai közé tartozik a szív működésének megállása, a légzés leállása, az érzékelés hiánya: leáll a légzése, sz. prestane da diše; nem tapintható a pulzus, sz. nema pulsa; megáll a szíve, sz. stane mu srce, megszűnt a szívdobogás, sz. srce je prestalo da kuca, többé már nem látja a napvilágot, sz. više ne ugledati sveta; neki már nem fáj semmi, sz. njega više ne boli ništa stb. Az örökre lehunyta a szemét, sz. zauvek je sklopio oči; leesett az álla a haldokló viselkedésével kapcsolatos asszociációk.

A halál metonimikus értelmezése lehetővé teszi, hogy a halált azonosítsuk a vele kapcsolatos körülményekkel, következményekkel (halál = a ravatalon, sírban, koporsoban történő elhelyezés; a léleknek a testtől való elkülönülése): a ravatalon, koporsóban, sírban, temetőben fekszik, pihen, nyugszik, sz. ležati u grobu (‘sírban fekszik’), el van temetve a kriptában, sz. sahranjen je u grobnici; fekszik a földben, sz. leži pod zemljom; sz. biti pod crnom zemljom ‘fekete föld alatt van’; sz. otići pod crnu zemlju ‘fekete föld alá megy’; sz. pokrila koga crna zemlja ‘betakarta a fekete föld’ (szembetűnő a fekete melléknév gyakori használata, ami a feketével mint a gyász színével állhat összefüggésben).

A keresztény tradícióban, így a magyaroknál és a szerbeknél is, a halált a halhatatlan léleknek az anyagi testtől történő elválásaként ábrázolják: kiadja, kileheli, kiköpi, kibocsátja a lelkét, sz. izdahnuti, ispustiti dušu; visszaadja a lelkét a teremtőjének, sz. predati duh u ruke Gospodu ‘átadja a szellemét az Úr kezeibe’, (pre)dati Bogu dušu ‘átadja a lelkét az Istennek’. A szerbben még több meghal, halál jelentést tartalmazó a lélekkel, sz. duša kapcsolatos frazeologizmus található: boriti se s dušom ‘harcolni a lélekkel’, deliti se / odeliti se / rastati se / razdeliti se s dušom ‘elválni a lélektől’, ostavi koga duša ‘elhagyja a lélek’, ispade nekome duša ‘kiesik a lelke’, došla nekome duša pod grlo / u nos ‘feljött a lelke a torka alá / az orrába’, dršće nekome duša na jeziku ‘reszket a lélek a nyelvén’, duša je nekome na jeziku ‘a nyelvén van a lelke’. Az eltemetett holttest nem tartós voltára a porrá válik, sz. postati prah i prašina szókapcsolat utal.

A metaforán alapuló frazeológiai kapcsolatok a halált mint helyváltoztatást, mint álmot vagy mint mindennapi cselekvésnek a végleges befejezését jelenítik meg. A halál utazásként, helyváltoztatásként fogható fel: az örökkévalóságba költözik, sz. preseliti se u večnost; a túlvilágra távozott, sz. otići / poći / preseliti se na onaj / drugi svet ‘elmenni, elköltözni arra / a másik világra’; elhagyja ezt a földet, sz. ostaviti / napustiti ovaj svet; promeniti svet ‘kicserélni a világot’; elbúcsúzott ettől a világtól, sz. oprostiti se sa ovim svetom; rastati se sa ovim svetom (od ovog sveta) ‘elválni ettől a világtól’; sz. popeti se u nebo ‘felmászik az égbe’. Az utazásnak, azaz a halálnak a keresztény hit szerint két végcélja lehet: a mennyország, a paradicsom, sz. nebo, raj, carstvo božje ‘Isten királysága’, carstvo nebesko ‘égi, mennyei királyság’ és a pokol, sz. pakao. Az utazás végcélját nevezik még túlvilágnak, másvilágnak, sz. drugi svet, zagrobni svet; örökkévalóságnak, sz. večnost. A nem keresztény kultúrákban az utazást és a végcélt másképp nevezik: örök vadászmezőkre lép, sz. otići u/na večna lovišta;csatlakozik az elődeihez, sz. pridružiti se svojim precima.

 

Az alvó és a halott ember viselkedéséből kiindulva a halál egyik szimbóluma az álom: örök álmát alussza, sz. spavati večni san, boraviti večni san; snivati ledeni san ‘jeges álmot álmodni’; örökre elszenderül, sz. zaspati večnim / poslednjim snom ‘örökre elalszik, az utolsó álmát alussza’. Az álomhoz hasonló a pihenés, a nyugalom metaforája: örök nyugalom, sz. večni pokoj; otići u večni mir ‘örök békességbe megy’.

Vannak olyan frazeologizmusok, amelyek a halált az ember mindennapi tevékenységével kapcsolják össze: alulról szagolja az ibolyát, sz. mirisati cveće iz korena ‘a gyökerénél szagolja a virágot’; leteszi a kanalat, sz. baciti kašiku ‘eldobja a kanalat’; leteszi a lantot; beadja a kulcsot; sz. orati nebeske njive ‘szántja az égi mezőket’, sz. rešiti sve svoje probleme ‘megoldja az összes gondját’; obuk’o je kaput ‘felhúzta a kabátot’.

Mindkét nyelvben gyakoriak azok a kifejezések, amelyekben Isten, sz. Bog, az Úr, sz. Gospod, nebeski car ‘az egek ura’ szerepel: magához szólította az Úr, sz. Bog / Gospod je uzeo /pozvao koga k sebi; az Úr színe elé áll; az Isten / legfőbb bíró előtt áll, sz. ići Bogu na istinu ‘elmegy Istenhez az igazságért; sz. ići Bogu na račun ‘elmegy Istenhez elszámolni’sz. dati / predati Bogu dušu ‘átadja a lelkét az Istennek’; sz. usnuti u Gospodinu ‘elalszik az Úrban’.

A szerb nyelvben a halált jelentő frazeologizmusokban gyakran valamilyen testrész szerepel: sz. ostaviti svoje kosti ‘otthagyta a csontjait’; sz. rasipati kosti [po bojištima] ‘szétszórja a csontjait a csatamezőkön’; sz. zabosti nos u ledinu ‘beledöfi az orrát a jéghidegbe’; sz. visiti nogama u grobu ‘lábbal lóg a sírban’, sz. lebdi nekome smrt na usnama ‘az ajkain lebeg a halál’.

A halállal kapcsolatos frazeologizmusok között gyakoriak a negatív jelentéstartalmú kifejezések, amelyek a komikus elemek mellett gúnyt és groteszket is tartalmazhatnak: feldobja a talpát; elpatkol, sz. otegnuti / odapeti papke ‘elnyújtja a patáit, a csülkeit’; megdöglik, mint egy kutya, sz. crknuti kao pas; alulról szagolja az ibolyát, sz. mirisati cveće / travu iz korena; sz. trava raste po njemu ‘nő a fű rajta’, elvitte az ördög, sz. odneo ga je vrag; sz. otići vragu na račun ‘elment az ördöghöz elszámolni’; sz. nahraniti crve ‘megeteti a kukacokat’; sz. nađubriti zemlju ‘megtrágyázza a földet’; sz. usrećiti ženu ‘boldoggá teszi a feleségét’; sz. promeniti mesto boravka ‘megváltoztatja a tarózkodási helyét’; megdöglik, elpusztul, kipurcan, sz. capnuti; sz. krepati; sz. lipsati; sz. mandrknuti / pandrknuti; sz. skapati; sz. skončati; sz. geknuti.

 

Az összeállított korpusz alapján megállapítható, hogy a halál képének hasonlósága a két nyelvben egyrészt a keresztény tradíción alapul, másrészt az évszázados egymás mellett élésnek köszönhető. A keresztény hithez köthetőek a temetkezéssel, a lélekkel, az Istennel kapcsolatos frazeologizmusok. A keresztény hit alapján a halál nem jelenti az emberi lét végét, a halállal csak az élet helyszíne változik meg, a másvilágon folytatódik. A humoros, gúnyos és groteszk jelentéstartalmú frazeologizmusok közötti hasonlóságot a két kultúra és a két nyelv kölcsönhatásának lehet betudni.

 

 

Irodalom

 

Bańczerowski, Janusz 2008: A világ nyelvi képe. A világkép mint a valóság metaképe a nyelvben és a nyelvhasználatban. Budapest: Tinta Könyvkiadó.

Frazeološki rečnik srpskohrvatskog jezika 1983. Novi Sad: Zavod za izdavanje udžbenika.

Matešić, Josip 1982: Frazeološki rječnik hrvatskoga ili srpskog jezika. Zagreb: Iro „Školska knjiga“.

Magyar–szerbhorvát frazeológiai szótár 1984. Újvidék: Tankönyvkiadó Intézet.

 

Lektorálta: Bańczerowski Janusz