Szófelhő

konferencia fordítás konceptualizáció kognitív nyelvi világkép filológia szakdolgozat nyelvészet metafora imperative language patterns phraseology representation death linguistic worldview infinitive szecesszió grammatika főnévi igenév kettős állítmány stilizáció stíluselemzés dekorativitás decorativity nyelvi példa klasszikus modernség eufemizmus euphemistic phrases alcoholic drink irodalmi vita theory of criticism the betrayal of the intellectuals az írástudók árulása recenzió irodalomtörténet recepciótörténet irodalompolitika hungarian literature modernity classical modernism magyar irodalom modernitás cognitive analysis prevalence inflection frazéma frazeológia antonima antonímia horvát nyelv rikkancs bulvársajtó media kognitív metafora kognitív nyelvészet linguistic image of the world cognitive linguistics nyelvoktatás didaktika pszicholingvisztika tartalomelemzés croatian language antonymy irodalmi társaságok modern magyar irodalom ady endre vörösmarty díj literary organizations modern hungarian literature vörösmarty prize irodalomtudomány újraszerkesztés újrafordítás polish language metaphor szaknyelv fordítástudomány retranslation phraseme facebook proto slavic perspective ekvivalencia hatalom ideológia deontikus modalitás sajtótörténet history of press nyelvtörténet dialektológia nyelvi kép világ_nyelvi_képe szemantika nyelvi_kép conceptualization ideology magyar_nyelv nyelvhasználat faktitív ige hungarian language equivalence focalization irony családregény nézőpont fokalizáció gyermekelbeszélő irónia vonzatkutatás szövegnyelvészet nyelvjárás szerb translation tudománytörténet critical_discourse_analysis factitive verb causativity tanulmánykötet optimalizáció zenitism szabadverselés szabadstrófa horvát expresszionizmus zenitizmus önéletrajz performativitás autobiography identity performativity criseology szláv lexika orosz nyelv ősszláv historical linguistics slavic vocabulary avantgárd expresszionizmus horvát filológia nyelvhelyesség funkcióige eszmetörténet narratológia diskurzuselemzés narratology discourse analysis modern_filológiai_társaság krízeológia önéletírás életrajz asszociáció analógia szimmetria nyelvi intuíció nyelvi formalizáció russian language

A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919. - 3.3. A Vörös Ujság március 21. után
Tartalomjegyzék
A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919.
1. Bevezetés
1.1. Megjegyzések a dolgozat módszeréről
2. A történelmi körülmények
3. A Vörös Ujság története
3.1. A Vörös Ujság indulása
3.2. A Vörös Ujság március 21-ig
3.3. A Vörös Ujság március 21. után
4. A Vörös Ujság tartalmi elemzése
4.1. Az újság tematikája
Március 21. után
4.2. Két nevezetes lapszám
A március 21-i hatalomátvétel
4.3. A Vörös Ujság és a nemzetközi politika
4.4. A Vörös Ujság véleménye a nemzeti sorskérdésekről
4.5. A Vörös Ujság és a belpolitika
A hatalomátvétel után
A belpolitika tavaszi eseményei
A Vörös Ujság legjelentősebb sajtóvitái
4.6. A Vörös Ujság és a kultúra
A sajtó feladata és résztvevői
5. A Vörös Ujság formai bemutatása
5.1. Minőség, stílus
A korszak nyelve
5.2. Sajtóetika
Cikkaláírások
6. Összegzés
Melléklet
I. A Vörös Ujság azonosított cikkei
Révai József azonosított cikkei az Ifjúkori írások szerint
Révai kétes hitelességű cikkei az Ifjúkori írások szerint
Azonosított cikkek Práger József szerint
A március 18-i (a párizsi kommünre emlékező) 36. szám egyes szerzői
II. Életrajzok
III. Ábrák:
IV. Irodalom, források
Minden oldal

3.3. A Vörös Ujság március 21. után

Március 21-e a szociáldemokrata-kommunista hatalomátvétel dátuma. Másnap (amikor is a lap szerkesztését az illegalitásból visszatért Szamuely vette át: Hajdu 1929) a Vörös Ujság 38. száma plakát- vagy kiáltványszerű címoldallal közli az eseményeket.

A lap 24-én és 25-én nem jelent meg. (Práger 1955 25-ét és 26-át ír szünetként, de téved, mert a 27-re keltezett szám az új dátumozás logikája szerint 26-án délután az utcán kellett legyen. Sőt, Hajdu Pál szerint a lap csak egy napig nem jelent meg és már 25-én délután az utcán volt, de ez sem valószínű, mert akkor sem 27-ére lenne dátumozva.) E két nap alatt a szerkesztőség új helyre költözött: a Budapesti Hírlap helyét foglalta el a VIII. kerületi Rökk Szilárd utca 4. szám alatt. (Hajdu Pál visszaemlékezése szerint már 22-én este itt szerkesztették a lapot: Hajdu 1929.)

A Vörös Ujság mint a Magyarországi Szocialista Párt hivatalos délutáni lapja 26-tól napilappá alakult át, vasárnaponként nem jelent meg. (Práger 1955 és Gábor Sándorné 1975 szerint a Vörös Ujság hétfőnként nem jelent meg, de tévednek: az április 7-i hétfői rendes szám valóban kimaradt a tanácsválasztások miatt – ám aznap került az utcára a Vörös Ujság különkiadása a Bajor Tanácsköztársaságról –, a többi héten viszont vasárnap nem jelent meg a lap és hétfőn igen.) A lap terjedelme nyolc oldalra nőtt. Dátumozása innentől átveszi a korabeli délutáni lapok szokását: egy nappal előredátumozva jelenik meg, tehát a 26-án déltájt utcára került lapon március 27. szerepel dátumként, cikkei 25-én este vagy a 25-26. közötti éjjel, hajnalban vagy reggel íródtak (Agárdi 1981), az augusztus 2–i utolsó lapszámon szereplő dátum augusztus 3.

Fontos röviden kitérnünk a párton belüli egység kérdésére – hogy megvolt-e vagy sem, és hogyan értékelik ebben a Vörös Ujság szerepét a források. Mind Lengyel József, mind pedig, ami fontosabb, Révai József többször is említi visszaemlékezéseiben, hogy a Magyarországi Szocialista Párton belül létezett a „régi kommunisták” öntudatos és a volt szociáldemokratákkal többnyire szembenálló csoportja (mely csoportra ezentúl mint „régi kommunistákra” hivatkozom). Ami a Vörös Ujság elhelyezkedését illeti: az új helyzetben a Vörös Ujság „a kommunistákat leginkább tömörítő szerv”-vé vált (idézi Práger 1955: 23), „a kommunisták a Vörös Ujság, Az Ifjú Proletár és a (…) Internationálé körül tömörültek” (Siklós 1963: 81), „a kommunista sajtó szerepét a Vörös Újság töltötte be” (Gábor 1975: 103). Hajdu Pál is így emlékszik (Hajdu 1929: 65): „A »Népszava« körül tömörültek a szocdemek, a »Vörös Ujság« körül a kommunisták.” Fentebb írtam, hogy a volt KMP vezetői ezután is szoros ellenőrzés alatt tartották a lapot. Tapasztalatom szerint a későbbi (1945 utáni) kommunista irodalom is úgy értékeli a Vörös Ujságot, mint a helytelenül egyesült párton belül a helyes utat követő kommunisták fő bázisát.

Március 23-tól a lap főszerkesztője Jancsó Károly lett (Hajdu 1929), a Nagyváradi Vörös Ujság korábbi szerkesztője. A munkatársak közé volt szociáldemokrata, sőt polgári radikális újságírók is bekerültek, nem számítva a szerkesztőségben a Budapesti Hírlaptól ott maradt „mogorva szolgákat” (Lengyel 1957: 152). A Tanácsköztársaság idején a Vörös Ujság újságírói az alábbiak voltak: Antal Sándor, Aranyossi Pál, Bodó Pál, Boross F. László,  Brachfeld-Bárdos Gyula, Darvas Simon, Diószeghy Tibor, Gábor Emil, Hajdu Pál, Hajnal Jenő, Lengyel József, Lékai-Leitner Miksa, Lőwy Ödön, Nagy Andor, Révai József, Róbert Oszkár, Tölgy László (József 1969). Lengyel József említi még (Lengyel 1957) Gárdos Mariskát, Gárdos Lászlót, és egy „Szakasits, a költő”-t (valószínűleg Szakasits Antal, lásd az életrajzokban). Práger Miklós szerint Révai a „Kommunista kultura” rovat szerkesztője (Práger 1955), Lengyel viszont saját magáról állítja ugyanezt (Lengyel 1955) – se a Révai akkori működéséről szóló Ifjúkori írások nem említi, hogy Révai rovatszerkesztő lett volna, sem maga a szerző a Nagy idők tanúihoz írt előszavában, sem Urbán Károly a Révai-életrajzában. A külpolitikai szerkesztő később Aranyossi Pál lett, nem tudni, mikortól (Antal 1959).

A lap példányszáma a korábbi huszonötezerről száz-százötvenezerre ugrott (Práger 1955), más vélemények szerint háromszáz-háromszázötvenezerre (Siklós 1963, Hajdu 1929, József 1969), az északi hadjárat győzelmeinek napjaiban a négyszázezret is megközelítette (Práger 1955).

Práger Miklós szerint (Práger 1955: 17): „Nagy hátrány volt a kommunisták számára, hogy az egyesült párt reggeli hivatalos lapjaként a Népszava jelent meg, míg a Vörös Ujság kisebb terjedelmű délutáni, majd a déli órákban megjelenő lap volt. Hazai viszonyaink között, de talán nagy általánosságban egyebütt is, a reggel megjelenő lapoknak van nagyobb súlyuk (…) A reggeli lapokat a korai vonatok vitték szerte az országba, míg a délutáni lapok csak a fővárostól nem túl nagy távolságra eső városokba jutottak el a megjelenés napján. A délutáni lapok akkor is lényegében fővárosi helyi lapok voltak (…)”

Április elsejétől a Vörös Ujság előfizetést is nyitott, és felhívta a proletár elvtársakat, hogy minél számosabban rendeljék meg a lapot. Április 7-én a Vörös Ujság rendkívüli kiadást jelentetett meg a Bajor Tanácsköztársaságról. (Ez a lapszám kivételesen a megjelenés napjára van keltezve – az utcára kerülés dátumát a következő lapszámnak „A Vörös Ujság rendkivüli száma” című cikkéből tudjuk. Egyébként érdekes, hogy a Vörös Ujság cikket ír tulajdon előző számának fogadtatásáról.) Április 10-től több számban is felhívja a lap a figyelmet, hogy fiókhivatalt létesített Bécsben (I., Kohlmarkt 7.) Hajdu Pál visszaemlékezése szerint „a »Vörös Ujság« igen erős kapcsolatot tartott fenn a tömegekkel, szerkesztőségét naponta százak keresték fel, munkáslevelek légiója árasztotta el (…)” (Hajdu 1929: 65.) Ugyanakkor megjegyzi, hogy a Népszavának a tömegekkel nemigen volt kapcsolata. Ez, és a két újság ilyetén szembeállítása nem tűnik igaznak; a Vörös Ujság még példányszáma felfutásának ebben az időszakában sem közöl vagy válaszol meg jelentős mennyiségű olvasói levelet – időnként hírt ad a frontról az újságnak érkezett üdvözetekről –, viszont a Népszava minden egyes számában harminc-negyven választ közöl olvasói levelekre külön „Szerkesztöi üzenetek” rovatában.

Jancsó Károlyt május végén főszerkesztőként a Vörös Ujság régi gárdájának tagja, Rudas László váltotta fel (Siklós 1963, Lengyel 1957, Hajdu 1929 – egyik irodalom sem ismeri a pontos dátumot, de Hajdu említi, hogy a váltás akkor történt, amikor Rudas visszatért Moszkvából a III. Kommunista Internacionálé első kongresszusáról). A váltás okáról Lengyel ezt írja: „Jancsó tényleg nem is tudta a Vörös Újságot kellően vezetni, hiányzott hozzá a marxista képzettsége”, Hajdu szintén így ír: „[Jancsónak] nem volt elég teorétikus képzettsége”. (Ide vonatkozóan érdekes, hogy Vágó Béla a Vörös Ujság indulásáról szólva megjegyzi, hogy Rudas volt „közöttünk a legképzettebb marxista” – Vágó 1928: 162).

Június elsejétől a budapestiek nem fizethettek elő a lapra „a papirhiány és egyéb technikai okok miatt” (mint a lap írja); a vidékiek előfizetési lehetősége megmaradt. Június 11-én újabb rendkívüli kiadás jelent meg, ezúttal Clemencau táviratát adta hírül. Július 8-tól a lap papírhiány miatt már csak hat oldalon jelent meg, július 17-től helyszűke miatt kénytelen volt megszüntetni néhány kisebb rovatát. Július 29-től már nincs rotációs papírkészlet, a Vörös Ujság barna csomagolópapíron, ún. szalmapapiroson nyomódik, viszont ismét nyolc oldalon.

A lap utolsó száma augusztus 3-án jelent meg, ekkor már a Forradalmi Kormányzótanács lemondását, a Peidl-kormány megalakulását adja hírül. A Peidl-kormány négy napja alatt a Lőwy Ödön szerkesztette Esti Népszava jelent meg mint a Vörös Ujság utóda, de inkább szociáldemokrata hangnemben (Hajdu 1929). A Bécsben újjáalakult KMP a Rote Fahne mellékleteként eleinte naponta megjelentette a Vörös Ujságot, majd a lap 1920. június 30-án hetilappá alakult át „Proletár” néven (Hajdu 1929).