Szófelhő

konferencia fordítás konceptualizáció kognitív nyelvi világkép filológia szakdolgozat nyelvészet metafora imperative language patterns phraseology representation death linguistic worldview infinitive szecesszió grammatika főnévi igenév kettős állítmány stilizáció stíluselemzés dekorativitás decorativity nyelvi példa klasszikus modernség eufemizmus euphemistic phrases alcoholic drink irodalmi vita theory of criticism the betrayal of the intellectuals az írástudók árulása recenzió irodalomtörténet recepciótörténet irodalompolitika hungarian literature modernity classical modernism magyar irodalom modernitás cognitive analysis prevalence inflection frazéma frazeológia antonima antonímia horvát nyelv rikkancs bulvársajtó media kognitív metafora kognitív nyelvészet linguistic image of the world cognitive linguistics nyelvoktatás didaktika pszicholingvisztika tartalomelemzés croatian language antonymy irodalmi társaságok modern magyar irodalom ady endre vörösmarty díj literary organizations modern hungarian literature vörösmarty prize irodalomtudomány újraszerkesztés újrafordítás polish language metaphor szaknyelv fordítástudomány retranslation phraseme facebook proto slavic perspective ekvivalencia hatalom ideológia deontikus modalitás sajtótörténet history of press nyelvtörténet dialektológia nyelvi kép világ_nyelvi_képe szemantika nyelvi_kép conceptualization ideology magyar_nyelv nyelvhasználat faktitív ige hungarian language equivalence focalization irony családregény nézőpont fokalizáció gyermekelbeszélő irónia vonzatkutatás szövegnyelvészet nyelvjárás szerb translation tudománytörténet critical_discourse_analysis factitive verb causativity tanulmánykötet optimalizáció zenitism szabadverselés szabadstrófa horvát expresszionizmus zenitizmus önéletrajz performativitás autobiography identity performativity criseology szláv lexika orosz nyelv ősszláv historical linguistics slavic vocabulary avantgárd expresszionizmus horvát filológia nyelvhelyesség funkcióige eszmetörténet narratológia diskurzuselemzés narratology discourse analysis modern_filológiai_társaság krízeológia önéletírás életrajz asszociáció analógia szimmetria nyelvi intuíció nyelvi formalizáció russian language

A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919. - 3.1. A Vörös Ujság indulása
Tartalomjegyzék
A Vörös Ujság. Egy kommunista lap a Népköztársaságban és a Tanácsköztársaságban, 1918-1919.
1. Bevezetés
1.1. Megjegyzések a dolgozat módszeréről
2. A történelmi körülmények
3. A Vörös Ujság története
3.1. A Vörös Ujság indulása
3.2. A Vörös Ujság március 21-ig
3.3. A Vörös Ujság március 21. után
4. A Vörös Ujság tartalmi elemzése
4.1. Az újság tematikája
Március 21. után
4.2. Két nevezetes lapszám
A március 21-i hatalomátvétel
4.3. A Vörös Ujság és a nemzetközi politika
4.4. A Vörös Ujság véleménye a nemzeti sorskérdésekről
4.5. A Vörös Ujság és a belpolitika
A hatalomátvétel után
A belpolitika tavaszi eseményei
A Vörös Ujság legjelentősebb sajtóvitái
4.6. A Vörös Ujság és a kultúra
A sajtó feladata és résztvevői
5. A Vörös Ujság formai bemutatása
5.1. Minőség, stílus
A korszak nyelve
5.2. Sajtóetika
Cikkaláírások
6. Összegzés
Melléklet
I. A Vörös Ujság azonosított cikkei
Révai József azonosított cikkei az Ifjúkori írások szerint
Révai kétes hitelességű cikkei az Ifjúkori írások szerint
Azonosított cikkek Práger József szerint
A március 18-i (a párizsi kommünre emlékező) 36. szám egyes szerzői
II. Életrajzok
III. Ábrák:
IV. Irodalom, források
Minden oldal

3.1. A Vörös Ujság indulása

A Vörös Ujság nem előzmények nélkül jött létre: az orosz hadifogságban Kun Béla és Szamuely Tibor az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt magyar csoportjának Szociális Forradalom című lapját szerkesztették, de más magyar nyelvű kommunista lapok is megjelentek akkor (Siklós 1963).

A hazaérkező kommunisták, Szántó Béla emlékei szerint, már jóval a párt megalakulása előtt eldöntötték a Vörös Ujság elindítását, sőt a pártot eleve csak a lap indulása után akarták megalakítani. „A »Vörös Ujság« első számának a kéziratai gyorsan együtt voltak, és nagy izgalommal vártuk az első szám megjelenését (…) Nagy volt a meglepetésünk, amikor láttuk, hogy a lap, a Kommunisták Magyarországi Pártjának a lapjaként jelent meg. A lap megjelenésének a ténye olyan mély hatást tett valamennyiünkre és annyira éreztük, hogy ez a pillanat fordulópontot jelent a magyarországi munkásmozgalom és a forradalom további menetére nézve, hogy most már arról kezdtünk tanácskozni, hogy mikor tartsuk meg a párt alakuló ülését. Közülünk senki sem ütközött már meg azon, hogy a párt létezését a »Vörös Ujság« előbb bejelentette, még mielőtt az megalakult volna.” (Szántó 1928: 159).

Egyetlen, a párt és a Vörös Ujság elindulásáról szóló írás sem említi, hogy a lap ilyen hamar, már november 24-e, a KMP alakuló ülése előtt készen lett volna. (Feltehető, hogy nem ismerik Szántó 1928-as írását. Magam csak véletlenül akadtam rá, egyetlen általam olvasott irodalom sem említi forrásként.) Milei György szerint a lap megjelenéséről az alakuló ülésen döntöttek (Milei 1978), Gábor Sándorné azt írja, hogy a lapnak csak december 7-re kellett készen lennie (Gábor 1975). A visszaemlékezések is ellenmondásosak: Hajdu Pál szerint a párt csak az alakuló ülés után látott neki „egy bolsevik tömeglap kiadásának az előkészítéséhez” (Hajdu 1929: 62). Mindenki egyetért azonban a Vörös Ujság jelentőségében. Révai József így emlékszik vissza: „[a KMP megalakítását] azután véglegessé, úgyszólván befejezett ténnyé tette, hogy 1918. december 7-én megjelent a »Vörös Ujság«, a Kommunisták Magyarországi Pártjának lapja” (Révai 1958: 10). Nem meglepő ez a fontosság, hiszen tulajdonképpen a Vörös Ujsággal lépett a párt a nyilvánosság elé (Kende 1975).

A lapalapításkor nem kevés nehézséggel kellett a pártnak szembenéznie. Nyomdát és papírt egyaránt nehéz volt szerezni (papírt azok a sajtóorgánumok kaphattak, melyek 1918. március 31. óta folyamatosan megjelentek: Gábor 1975, Siklós 1963), az engedély Vágó Béla visszaemlékezése szerint szintén probléma volt. (Vágó 1928. Gábor Sándorné és Siklós András szerint a polgári demokratikus forradalom után már nem kellett engedély a lapalapításhoz. Lehet, hogy a visszaemlékezés helyes, csak az abban szereplők éppen rosszul tudták az aktuális szabályokat.) A feketepiaci árak igen magasak lehettek, a Vörös Ujság január 15-én így ír: „hihetetlen uzsoraárakat vagyunk kénytelenek fizetni a Vörös Ujság papirjáért”. Pénzügyi nehézségekről mégsem ír egy visszaemlékezés sem (sőt, Vágó Béla szerint annak a terve is felmerült kezdetben, hogy egy kisebb, eladósodott napilapot egyszerűen megvásárol a párt) – Oroszországból jelentős összegeket hozhattak magukkal a kommunisták.

A Vörös Ujság első szerkesztősége az Ügynök utca 17. szám alatt volt (a mai Kresz Géza utca, XIII. ker.), ahol eredetileg Kun Béla lakott (Gábor 1975).

A lapot egész története során szorosan irányították a KMP vezetői. „Kun Béla, Szamuely Tibor és más vezetők személyesen alakították a lap irányvonalát, konkrét útmutatásokat adtak a cikkek megírásához” (Urbán 1978: 173); „A VU a Kormányzótanács kommunista vezetői, Kun Béla, Szamuely Tibor és mások közvetlen irányítása alatt működött (Kun Béla gyakran foglalkozott a fontosabb írások megszerkesztésével)” (Agárdi 1981: 205). Lengyel József is arról ír visszaemlékezésében, hogy Kun Béla szabta meg a vezércikkek témáját, hagyta jóvá legalább a jelentősebb cikkeket és maga is írt rövidebb ún. „zamjetkákat” (jegyzeteket, Lengyel 1957).

A lap első szerkesztője Vágó Béla volt, a szerkesztőbizottság tagjai rajta kívül Kun Béla, László Jenő, Rudas László. A szerkesztőségben dolgozott még Boross F. László, Hajdu Pál, Lengyel József, Révai József (Siklós 1963), F. Majlát Auguszta szerint Korvin  Ottó is (F. Majlát 1966), és Göndör Ferenc is rendszeresen írt vezércikkeket (Göndör Ferenc: „Ne bántsd a Máczát! Válasz a Vörös Ujságnak.” Népszava 1919. április 17.) Vágó Béla közli néhányuk beosztását is: László Jenő készítette a riportokat, Boross F. László a szerkesztőségi titkár, Hajdu Pál segédtitkár, ő maga technikai szerkesztő és terjesztő. A kiadóhivatalt eleinte Hajdu Pál vezette, majd Szamuely Zoltán, ő a lap egész története alatt megmaradt e posztján (Hajdu 1929).

A lap terjesztéséről annyit tudunk, hogy eleinte – természetesen – nem legális lapterjesztő hálózatokon át történt, hanem szimpatizánsok vagy párttagok végezték a munkát – bár január 21-től a Vörös Ujság 14. számában már hivatásos terjesztőket keres. A 16. szám említi – meglehetős hetvenkedően –, hogy a lapnak Moszkvában is van kiadása.

A Vörös Ujság négy oldalon indult, heti két számmal (szerdán és szombaton). Az első szám már a megjelenése napján elfogyott, újra kellett nyomatni (Hajdu 1929). Példányszámáról Vágó annyit ír, hogy „rövidesen tízezerre emelkedik”, Siklós szerint kezdetben 10-15 ezer lehetett (Siklós 1963).

Hajdu Pál a Vörös Ujság kapcsolatairól is ír a visszaemlékezésében. „A szerkesztőség a »Népkormány« müködéséről, a szocdemek munkájáról kitünöen volt informálva. Egész sereg régi szakszervezeti és volt szocdem pártfunkcionárius állott a rendelkezésünkre. A rendőrségen és a kormányhivatalokban mindenütt voltak »spiclijeink«, ugy hogy igen gyakran a legtitkosabb kormányintézkedésekről tudtunk leleplezést közölni. A csepeli rádióállomáson is volt megbizottunk, aki például az orosz vörös hadsereg helyzetjelentéseit nekünk hamarább adta le, mint a kormánynak. Később a párt külön illegális rádióállomást épitett a Svábhegyen, mely szoros kapcsolatban volt a szerkesztőséggel.” (Hajdu 1929: 61).